Varázsló, kis hibával

6. Érzések zűrzavara

- Volna kedved eljönni velem Roxmortsba szombaton, Paige? - kérdezte tőle Julius. - Most, hogy már neked is szabad, hivatalosan.

- Úgy érted, hogy mi hárman lemennénk? - kérdezett vissza Mercy.

- Nem. Úgy értem, hogy csak te meg én.

- És Marius?

- Biztosan talál magának kivételesen valami más elfoglaltságot.

- De ő a barátom!

- Nekem meg az öcsém. És mi ketten is barátok vagyunk. Vele mégis sokkal többet vagy együtt mostanában. Ha hiszed, ha nem, nekem is hiányzik a társaságod, szörnyike.

- Olyan rég nem hívtál már így, Julius.

- Több mint egy éve. Mert már egyáltalán nem találom viccesnek. Ellentétben veled. Nos, mit mondasz?

- Nem is tudom. Mit csinálnánk ott?

- Sétálnánk egy nagyot. Megnéznénk Zonko Csodabazárát. Vagy vásárolgatnánk a Mézesfalásban - azt tudom, hogy szereted. Esetleg beülhetnénk Madam Puddifoot kávézójába.

- Elmennénk oda? Mint mik?

- Mint barátok. Nagyon jó barátok.

- Hát, ha tényleg szeretnéd, akkor legyen. Szívesen elmegyek veled - egyezett bele a lány.

Így azután szombaton a faluban sétálgattak, beszélgettek, viccelődtek egymással, kettesben és jó hangulatban, mint két jóbarát. Jelentős készleteket vásároltak fel a Mézesfalásban. Azután beültek Madam Puddifoot kávézójába. Giccses díszek, rózsaszín mindenfélék, és ugyanolyan színű álmok közé, szerelmes ifjú párok mellé. A hely valahogy túl töményen édeskés, túl szirupos volt. De ezt a vendégei általában valamiért szinte észre sem vették.

- Jól érzed magad? - kérdezte halkan a fiú.

- Igen. Jó kis nap a mai. Jó itt veled.

- Látod, megmondtam.

- Igazad volt - bólintott a lány, majd kortyolt egyet a csészéjéből.

- Eljöhetnénk máskor is...

- Mit szólnának hozzá a barátaid?

- Te is a barátom vagy.

- Tudod, hogy értettem.

- Akkor is - felelte Julius. - Éppen ideje véget vetni a házak közötti ilyen különbségeknek. Az elmúlt pár évben már annyi minden megváltozott. Egyre több a házak közti barátság. Már saját külön közös klubhelyiséget is kialakítottak erre a célra. Változik körülöttünk a világ.

- Mi is változunk?

- Azt hiszem, igen. Te például napról napra egyre helyesebb leszel.

- Te pedig prefektus vagy, Julius. Erős és határozott, szigorú, de többnyire igazságos. Igazi vezető. Egyre veszélyesebben jóképű srác. Egyre jobban tetszel a lányoknak a suliban. Carmen kezd kicsit kiborulni emiatt.

- Sohasem voltunk többek barátoknál.

- Ezt vajon ő is így gondolja?

- Nem számít.

- Dehogynem, Julius. Az érzések mindig számítanak. Ne becsüld le az érzések hatalmát.

- Meg a szeretetét?

- A szeretet is egy érzés. Az egyik legerősebb. Mint a szülői, vagy a testvéri szeretet.

- Vagy mint a szerelem.