22. A Szükséges Rossz

104 9 18
                                    

Teltek az évek, az idő végtelen, örökké tartó körforgásában. Megszületünk, cseperedni kezdünk, majd lassan felnövünk, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy időközben már azok is felnőtté váltak, akiket még egészen kicsi gyermekkorukban ismertünk meg. Ilyenkor végtelenül elcsodálkozunk, hogy mikor is szaladtak el ennyire észrevétlenül ezek az évek. Az rendben van, hogy mi magunk felnőttünk, de az hogyan lehetséges, hogy közben ők is ezt tették? A kislány nemrég még szinte pelenkás volt, azután csacsogó csemete, mire pedig kettőt pislantottunk, már ő maga is felnőtt nővé vált. Hihetetlen. Azonban így van.

Tania izgatott idegességgel várakozott. Ma az élete egy jelentős fordulópontjához érkezik. Egy hosszú út végére ért, ahol egy új ajtó nyílik ki a számára, amely felnőtt élete nagyon hosszú útjához vezet. A választott hivatása útjához. Amire készült az eltelt néhány évben, amit nagyon várt, és amitől most fél. Nem is kicsit.

Milly, az ikertestvére azt mondta neki, hogy legyen bátor, hiszen ezért tanult és dolgozott annyit, ezért tette le kimagasló eredménnyel a vizsgáit. Higgye el, hogy felkészült. Milly aranyos volt, és tudta, hogy miről beszél, mivel hasonló cipőben járt. Csak ő az édesanyjuk hivatását választotta, és a Szent Mungo gyógyítója lett. Tania pedig auror.

A Roxfort elvégzése után bekerült a jelöltek közé, végigcsinálta a három éves, kőkemény és embert próbáló kiképzést, mindvégig a top három tagjaként. Nála felkészültebb újonc alig akadt tán. És most mégis félt attól, ami előtte áll. Tudta, hogy ez elmúlik majd, de ettől pillanatnyilag nem lett könnyebb. A szülei, a testvérei, az egész családja nagyon büszkék rá. Julius, Carmen, Jamie és Milly egy nagy meglepetésbulit szerveztek neki, miután levizsgázott. Anya és Apa nem győzték dicsérni (pont ugyanúgy, mint Millyt). Marius és Tallulah pedig átölelték, kicsit viccelődtek vele, meg néhány jó tanáccsal látták el. Tania igazán hálás volt mindannyiuknak a támogatásukért.

A legjobban mégis egyvalaki véleményére várt. Aki a fogadott nővére, a sógornője és a mentora is volt egy személyben. Mercyére. Aki végig segítette őt, bátorította, ha valami nem sikerült, és Tania szomorkodott vagy elkeseredett emiatt. Valamennyiük közül ő érthette meg talán a leginkább, mit jelent és milyen nehéz aurornak lenni. Pedig Mercy sosem volt az, csak velük dolgozott már tizenöt éves kora óta.

A gyakorlóteremben várakoztak. A négy újonc, aki sikerrel vett minden vizsgát és próbatételt. Immár hivatásos aurorokként, az elit csapat tagjaiként, egy újabb, rendszeres kiképzési program első órájára készülve. Tania észrevétlenül a nadrágjába törölte izzadó tenyerét. Elvileg tudta, hogy mire számítson, és mégis...

A terem végében kinyílt egy ajtó. Egy patrónus sétált be rajta, egy ezüstösen ragyogó egyszarvú. A nyomában egy egyszerű mugli öltözéket, farmert és bézs színű pulóvert viselő nő. Egy szinte földöntúli szépségű, harminc év körüli, vörös hajú asszony. Megállt velük szemben, kedves mosollyal tekintve végig rajtuk (a pillantása egy szemvillanásnyi időre megpihent Tanián).

- Köszöntelek benneteket! - mondta csilingelő hangon. - Nagyon büszkék vagyunk rátok, hogy sikeresen levizsgáztatok, és most már ehhez a családhoz tartoztok. Nagyon fontos hivatást választottatok, hogy védjétek és oltalmazzátok az ártatlanokat. Minden tiszteletem a tiétek. Mostantól kábé kéthetente fogunk találkozni, nevezhetjük akár továbbképzésnek is. A terepen ti lesztek az erő és a tudás, hogy legyőzzétek a gonoszt. Én azt a kis pluszt adom, ami segíthet, hogy a legnehezebb helyzetekben is túléljetek. A nevem Mercy Thorne. Bár itt nem ezen a néven szoktak emlegetni, de azt majd a társaitok úgyis elmesélik nektek. Azért vagyok itt, hogy segítsek, és bármikor nyugodtan fordulhattok hozzám. Ti mától a legjobbak legjobbjai közé tartoztok. Csak annyit kérek tőletek, hogy legyetek nyitottak, bármivel is találkozunk így együtt, és legyetek jók. Még egy apróság: amit idáig megtanultatok a mágia magasiskolájaként..., azt innentől felejtsétek el. Mostantól számotokra én leszek a pokol, és rengeteg megalázó vereség vár rátok velem szemben, de mindezt értetek teszem, hogy megvédjem az életeteket. Ne keseredjetek el, és ne haragudjatok érte, mert a nálatok idősebbekkel is pontosan ugyanezt csinálom. Akkor hát, ismerkedésként lássuk a valódi gyakorlati tudásotokat. Hölgyem és uraim, elő a pálcáitokkal!

Varázsló, kis hibávalDonde viven las historias. Descúbrelo ahora