On the right track

Ana Benson

Mikor középiskolába jártam rengeteget énekeltem. Imádtam énekelni és amikor a barátaimmal megalapítottuk négyen a bandánkat akkor éreztem, hogy ez lesz az amivel a jövőben foglalkozni akarunk. Mind a négyen imádtuk a zenét és nem tudtunk volna nélküle élni.

Egy váratlan nap Míra, a legjobb barátnőm felvetette azt az ötletet, hogy nem megyünk-e ki együtt Angliába. Mindenkinek tetszett az ötlet csak egyedül én nem voltam túlságosan oda érte. Vágytam már Angliába, de nem voltam benne túl biztos, hogy három fiatal csak úgy egy pillanat alatt nekivágjon egy hosszú útnak messze a hazájától.

De szerencsére Míra és a többiek unszolására csak belementem az ötletbe így már aznap lefoglaltuk a jegyeket a repülőre és készülődtünk az utazásra, amiben biztosak voltunk hogy fenekestől fel fogja forgatni az életünket. Másnap már mindenki becsomagolt, nem is kell mondanom ez az utazás olyan volt mintha az egész életünket becsomagoltuk volna egy bőröndbe és úgy utaztunk volna Európa másik végébe.

A szüleimtől elbúcsúzni volt a legnehezebb, hisz soha nem voltam még ilyen távol tőlük, de minél több idő telt el annál jobban akartam menni már. Anyukám mindig féltett engem és a barátaimat hiszen szerinte még "túl fiatalok" vagyunk. De persze aggódásra semmi ok nem volt hisz Nick ekkor már bőven 22 éves volt , Mark pedig 21, én és Míra már 18 évesek voltunk.

Amikor kiértünk a repülőtérre igaz egy kis késéssel, de már nem kellett sokáig várni a felszállásra. Leadtuk az útlevelünket, amit már akkor vissza is kaptunk és egy utolsót még visszapillantottunk a kísérőinkre, majd nedves szemekkel elindultunk Nagy Britanniába.

Szóval nem voltunk túl idősek mikor kiköltöztünk Angliába bandámmal együtt.

Nem voltak nagy elképzeléseink, csak annyit tudtunk hogy zenélni akarunk. Először a metró megállókban boldogítottuk az embereket majd később mindenféle köztereken énekelgettünk.

Annyira azért könnyű dolgunk nem volt hisz a felszereléseket hurcipálni egyik helyről a másikra elég megterhelő, de így is minden percét élveztük. Mikor egy váratlan hívást kaptam az apukámtól, egy elképesztő ajánlat ügyében.

És hogy miről is volt szó?...

Saját szórakozóhelyet nyithattunk Londonban, ennek mindössze egyetlen feltétele volt, az hogy legyünk mindig rendezettek és úgy figyeljünk mindig a munkánkra minta ezen múlna az életünk.

(nem hazudok, de tényleg ezen múlt az életünk)

Már vagy két hónapja voltunk azon a szórakozó helyen amit Apukám üzemeltetett Magyarországról ami mellé még sok más egyéb is társult. Hogy mire is gondolok...

Volt mind a hámunknak egy háza mivel nem egy-két hónapra jöttünk ide hanem évekre ezért ezt is megoldottuk ezzel.Mivel drága Apukám megoldotta, hogy szórakozás mellett pénzt is keressünk így nem volt kérdés hogy el tudjuk-e tartani magunkat.

Sokat jártunk át egymáshoz a barátokkal, leginkább a fiúkkal néztünk forma 1 et. Mírával meg szabadidőnkben leginkább csak beszélgettünk meg zenélgettünk, mert őt soha nem tudtuk rávenni az autósport nézésre. A srácokkal minden futamot megnéztünk annak ellenére, hogy dolgoznunk kellett volna. Mind a hámunknak volt kedvenc pilótája, Nekem és Marknak Danny, Nicknek pedig Carlos volt a kedvence.

Igaz nagyon sokan hiszik azt, hogy a lányok csak azért néznek forma 1 et mert, jól néznek ki benne a pilóták. Na erre az elméletre rácáfolnék mivel én például imádom a száguldást és a kocsikat (és ezzel szerintem még jó sok lány nevében beszélek). Bár azt alá tudom támasztani hogy tényleg van egy-két pilóta aki tényleg jól néz ki. Na jó aki igazán a szívemhez nőtt az Lando Norris bár tudtam hogy soha nem találkozhatok vele , de azért "nem adtam fel a reményt".

Visszatérve a munkánkhoz, mindig együtt voltunk dolgozni és mindig elosztottuk a munkát négyünk között.

A srácok közül én voltam többet fent a színpadon és valahogy mindig nagyon imádtam ott lenni, olyan érzés mintha bármit megtehetnél. Nick és Míra inkább a bárban sürögtek-forogtak, Mark pedig a hangulat felelős volt. Így telt el kb. minden péntek, szombat és vasárnap.

Voltak olyan emberek akikkel szinte minden hétvégén találkoztam ezért már elég jól ismertem őket, de mindig voltak új emberek akiknek mindig nagyon örültünk.

Napközben Ital bárként üzemelünk esténként pedig bulikat tartunk, mintha egy házibuliban lennénk, de mégsem.

Sok híresség megfordult már erre felé, köztük Ross Lynch, Sabrina Carpenter és a 5sos-ös srácok is, de azon az estén egy számomra különleges ember lépett be a szórakozó helyünkre.

Minden a megszokott rendjén ment sőt elég jó estét tudhattunk a hátunk mögött aznap.

De Ő...

Sziasztoook! Ez az első része ennek a Landós fanfictionnak, remélem nektek is érdekesnek ígérkezik ez a story, szóval ha tetszik akkor jelezzétek nekem légysziii! Hozzátenném, ez életem legelső könyve szóval kíváncsian várom a véleményeket, hamarosan érkezik a következő rész. (ohh és a helyesírás nem az erősségem szóval bocsiiii) X Kate B.