On the right track

You make me happy

Lando Norris

- Látom megismerkedtetek, pedig azt hittem a mi dolgunk lesz bemutatni titeket egymásnak. Szólal meg Carlos miközben a két lány között cikázik a tekintete.

- Hát mint látod, megoldottuk. Felelte Isa a Spanyolnak aki a derekát karolta körbe.

- Egyébként, mit szólnátok hozzá, ha ma szépen megünnepelnénk az eredményeinket. Kérdezte Carlos nagy mosollyal az arcán.

- Nekem tetszik az ötlet. Válaszoltam a volt csapattársamnak.

- Csatlakozom! Mondta Isa is majd egyszerre a mellettem álló lányra vezettük a tekinteteinket. 

- Én szerintem most ezt kihagyom. Feleli Ana. Nem tudom miért, de mikor ez a mondat elhagyta a száját egy negatív érzelem ölelt körül, nem tudom miért, talán túlságosan közel került ez a lány a szívemhez.

- Ahj ne már csajszi! Szólalt meg Isa. - Komolyan kihagynád velünk ezt a csodás estét? Kérdezte újból a Spanyol lány.

- Őszintén? Nem, de a barátaimat már mióta ideértem nem láttam, szóval lehet meg kéne keresnem őket. Ja és még a hazajutásom is kérdéses, hisz a kocsikulcsom Míra táskájában van. Válaszolt Isának.

Egy halk kuncogás hagyta el a számat, amire Ana fel is kapta a fejét.

- Norris, te meg min mulatsz ennyire? Kérdezte az előbb említett lány.

- Mírának van jogsia? Érdeklődtem tőle.

- Persze, hogy van. Felelte, mintha ez természetes lenne.

- Akkor meg is van oldva a helyzet. Mosolyodtam el kijelentésem közben.

- Elmondhatnád nekünk is. Értetlenkedett tovább.

- Te hazajössz velem, ők meg majd csak hazatalálnak valahogy. Osztottam meg a gondolataimat.

- Felőlem! Viszont akkor küldök nekik egy üzit és indulhatunk. Válaszolt Ana.

- Hát akkor ma este srácok. Szólalt meg újból Carlos majd a kezét a fejéhez emelte és egy laza mozdulattal intett az ujjával.

- 9-kor nálam! Szólok a Isáék után akik sietve hagyták el a helyet ahol az előbb még álltak.

- Hát ketten maradtunk Norris. Szólalt meg Ana mellőlem.

- Igen nagyon úgy tűnik, de figyi, itt a kulcsom. Túrtam a zsebembe majd egy gyors mozdulattal kiemeltem belőle. - Keresd meg a kocsim. 10 perc és jövök én is. Néztem a lányra aki alig hitt a szemének. 

- Ohh okés! Akkor a parkolóban tali! Felelte és egy nagy mosoly ült ki az arcára.

- Ott tali! Feleltem majd megindultam a pihenőm felé.

Éppen nyitottam volna be a pihenőm ajtaján mikor egy ismerős arc mosolygott vissza mögülle.

- Zak! Hát te meg mit keresel itt. Kérdezem kicsit megtorpanva a férfi előtt.

- Téged Norris! Válaszol. - Bár ahogy látom megint elég jó hangulatodban vagy. Mi ez a nagy vigyor? Kérdezősködik miközben odébb áll az ajtóból és beenged rajta. 

- Áhh semmi különös, csak találkoztam egy-két emberrel. Feleltem a kérdésére, de mielőtt újból megszólalhatott volna megakadályoztam őt. - Egyébként nem láttad valahol Danielt? Egyáltalán nem érdekelt a kérdésre a válasz, csak egy kicsit tereljük a témát.

- De láttam, kint van asszem Maxxel beszél, de  visszatérve a válaszodra... - Ahj baszki

- Tehát kikkel is találkoztál? Kérdezte újból Zak miközben én éppen a fontosabb holmikat pakoltam be a hátitáskámba.

- Csak Carlossal meg Isával. Válaszoltam neki.

- És te ennek örülsz ennyire? Esetleg nincs egy lány is a képben? 

A lábaim lecövekeltek és lefagytam. A cuccolást is abbahagytam majd mint egy jégszobor úgy álltam ott. A reakciómat Zak is észrevette és valószínűleg összerakta a képet.

- Hát jól van fiam! De csak óvatosan! Rám kacsintott majd egyedül hagyott.

Még mindig nem dolgoztam fel a történteket, de az órámra pillantottam és realizáltam, hogy alig 2 percem lenne a parkolóhoz érni így már akkor elkezdtem gondolkodni, hogy mit fogok bemagyarázni a lánynak, hogy miért késtem. Ahogy Ana szigorú arcára gondoltam ok nélkül elmosolyodtam.

Ezzel a mosollyal indultam volna kifelé, de az ajtó mögött újból egy ember fogadott.

- Szia Charlotte! Köszöntem gyorsan a velem szemben álló nőnek.

- Lando! Szia! Mi ez a nagy mosoly? - Na ez még egyszer nem!

- Kérdezd Zakket! Igen a válaszom kicsit furcsán hangzott, de szokásom badarságokat mondani, ha stresszelek, vagy sietek.

Elsiklottam Charlotte mellett és rohanó léptekkel tartottam a parkolóhoz.

- 5 perc késés Norris! Szólal meg gúnyosan az autómnak dőlve Ana.

- Jó, jó, megjegyeztem. Na pattanj be! Válaszoltam neki.

A lány kinyitotta a kocsi ajtaját és átdobta a kulcsot nekem a túloldala. Beültünk és megindultunk a jó fél órás útunkra.

Halii itt Kate! Elhoztam nektek egy újabb fejezetet. Őszinte leszek ma visszaolvastam az eddigi irományaimat és egyszerűen UNALMAS. Szóval akik eddig ilyen kitartóan olvasták ezeket a fejezeteket azok igazi terminátorok :D A következő részben kicsit fel fognak gyorsulni a történések szóval (szerintem) megéri rá várni! Ohh és nem mellesleg...

BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN DRÁGA OLVASÓNAK!! <3

Puszi! Kate B. <3