On the right track

You are crazy

Lando Norris

Nyugodtan futok a Rakparton zavartalanul. Szól a zene a fülemben és a nap sugarai gyengéden sütik a bőrömet. Egyszerűen csodálatos. Igaz pár helyen az emberek szemében felcsillan a felismerés.

 Érzem az embereken a vágyat, hogy odajöjjenek hozzám akár egy képre, akár csak beszélgetni vagy egy aláírásért. Amit egyébként nagyon élvezek, hisz ha ők nem lennének akkor valószínüleg most nem az az ember lennék aki. Nagyon sokat köszönhetek nekik és próbálom viszonozni azt a szeretetet amit nap, mint nap kapok tőlük. 

Ahogy a ritmus dübörög a fülembe úgy rakom én is az egyik lábamat a másik elé. Nem koncentrálok másra, csak az úrta, de valami végül még is megragadja a tekintetemet. 

- Ana! Üvöltöm magamba, mintha nem találkoztunk volna már ezer éve.

Először csak elfutok, de azon nyomban le is lassítok és visszafordulok. Szokásosan zavarba jövök amint a lány felém emeli a zöld szemeit. Egy jóleső bizsergés járja át a testem amint Ana szóra nyitja a száját. Olyan minta valaki ideküldte volna őt nekem, CSAK nekem. 

Úgy érzem jobban megakarom őt ismerni. Saját magát, a személyét, a vonásait és az élete része akarok lenni. 

- Mi van ha ő nem így gondolja, pánikolok be magamba, de szerencsére Ana megakadályozza, hogy további összeesküvés elméleteket gyártsak magamba.

- Lando! Szia! Hát te hogy kerülsz ide? Meglepődve figyelem a lány összes mozdulatát, ahogy ő is az enyémet.

- Hát futottam, mint minden reggel, de úgy látom te is, bár azt hittem Nickékkel jössz. Említettem meg neki a reggel hallottak alapján.

- Így is volt csak ők megálltak egy kávézóban, mert "elfáradtek". Magyarázta meg nekem Ana.

- És amúgy, hogy hogy itt ücsörögsz. Kérdeztem tőle.

- Szomjas voltam és oh! El is felejtettem. Vette elő a kulacsát amit kibontott majd jóízűen belekortyolt.

- Oh ha már amúgy is futásról beszélünk. Nem futunk együtt "haza"? Tettem fel a kérdést.

A lány megtörölte a szájáról lecsurgó vízcseppet majd válaszolt a kérdésemre.

- De! Persze! Pattant fel a lány. - De aki előbb "hazaér" az nyer. Veregette meg a vállam.

- Hát így játszunk? Kerdeztem tőle.

- Hogy máshogy Norris? Kérdezte majd elrajtolt mellettem.

Ana egészen a hotelig sprintelt, pedig az nem egy kis táv.

...

- Hát Norris, ezt bebuktad. Mondta amint utolértem őt. 

- Ezt még is hogy csináltad? Eddig még Jon sem tudott megverni pedig ő sokkal jobb nálam (hát ezt sem ismerem be túl gyakran, SŐT...).

- Nem tudom Lando, a véremben van. Pöffeszkedett a lány.

- Igen, Igen! De most menni kéne mert már nagyon éhes vagyok és zuhanyoznom is kell. Válaszoltam Ananak. 

- Jól van Norris, szedd az irhád, ha már így kikaptál. Mondta és egy halvány mosoly ült ki a lány enyhén pirosló arcára, mire én is elmoszolyodtam.

...

Sziasztooooook!! Most sem vittem túlzásba ennek a résznek a mondanivalóját és ezért bocsánatot is kérek, de azt leszögezném, hogy az elkövetkezendő részekben ami futamokon fog játszódni azokat már nem fogom ennyire részletezni. TEHÁÁÁÁT ennyi voltam mára, remélem tetszett! 

X Kate B. <3