On the right track

007

Ana Benson

A vacsora isteni volt. Elköszöntem Dannytől és a srácoktól és éppen indltam fel a szobámba, beálltam a liftbe és megnyomtam a 2. emeletre felvívő gombot. Vartam, hogy becsukódjon az ajtó, de az utolsó pillanatban egy nem kívánt személy lépett be mellém. Nem várt sokat így bele is kezdett a mondandójába.

- Ugye tudod, hogy nem kerülhetsz engem? Mondta a Britt.

- Nem kerüllek. Mondtam lenézően.

- Áhh persze hogy nem, de végig Riccel voltál. Cisszegett Norris.

- Elárulnád, hogy még is mi bajod van Daniellel és miért nyomozol utánam egyfolytában? Kérdeztem.

- Én nem nyomozok, én csak kíváncsi vagyok. Mondta a fiú.

- Figyelj engem nem érdekel mit, hol és kivel csinálsz ezért téged se érdekeljen, hogy én mit csinálok, értve vagyok? Feleltem mogorván.

- Én esküszöm nem értem, hogy most miért akadták ki ennyire és, hogy még is mi bajod van, úgy őszintén? Kérdezte Lando.

- Hogy még is mi bajom van?! Ember neked van bajod a fejedben. Azt hiszed hogy mivel te vagy a nagy Lando Norris ezért neked mindenről tudnod kell, de képzeld ez nem így működik.

- Hát te nem vagy normális. Mondta a fiú.

- Ohh tényleg? Jó tudni! Vele szembe fordultam majd az öklömmel egy kissebbet ütöttem a mellkasára.

- Csak magyarázd el, hogy mit csináltál Daniellel.

- Nem tartozom neked magyarázattal. Ezzel a szóval kinyílt a lift ajtaja és amilyen gyorsan csak lehetett kiléptem rajta.

Magam mögött hagytam a fiút és gyors léptekkel közeledtem a szobám felé. Előhalásztam a kártyát mellyel a szobám ajtaját tudtam nyitni, majd villám léptekkel mentem be a hálóba közben az ajtót bevágtam a hátam mögött. Ledobtam magamat az ágyamra, abban a ruhában amiben egész nap voltam. A gondolataim cikáztak a fejemben és nem hagytak nyugodni. Csak Lando és a mondatai pörögtek újra meg újra a előttem. Miért kéne rám vigyáznia? Miért történik mind ez? Hisz mióta mejöttünk Magyarországra azóta minden megváltozott, semmi sem olyan mint pár nappal ez előtt. Olyan mintha egy kisgyerek lennék akire ha egy pillanatra nem figyelnek akkor életveszélybe sodorhatja magát vagy akár másokat is. Áhh szétrobban a fejem, ordítottam. Annak a hitében hogy megszabadulok a kínzó gondolatoktól elmentem zuhanyozni hátha segít valamennyit.

...

Ahogy a forró cseppek lassan végig gördültek a vállamon és lassan végigfolytak a kezemen, egy kellemes érzés ragadt magával, a gondolataim teljesen megszűntek és egy fajta nyugodtság járta át a lelkemet.  Hajatmostam, majd végeztem a fürdéssel. Egy törölközőbe tekertem a testem, majd a hajamat is és így mentem ki a bőröndömhöz a pizsomámért mert még nem volt kedvem, sem időm kipakolni a szállodai szekrényekbe.

Egy hosszab szürke pólót vettem magamra amihez egy fehér rövidgatya társult. A vízes hajamat a vállamra engedtem és úgy vártam, hogy megszáradjon.

Lassan, lassan az ágyamba kászálódtam és lekapcsoltam az összes lámpát magam körül. Egyedül a telefonom kijelzője világította meg az arcomat.

Olyan hajnali 1 lehetett mokor még mindig a mobilomon pörgettem az Instagrammot. Az elmúlt napban nagyon sokat posztoltam a közösségi oldalamra, de ez alól Lando sem volt kivétel. Éppen ezért akkor sem volt az. Szembe jött velem egy újabb képe, amit amint megláttam a telefon kiesett a kezemből pont a képernyőjével felém. Én csak ültem a telefon felett amiben pedig a fiú képe díszelgett. Lesokkolódtam az arca láttán, a kép olyan tökéletesnek hatott, mintha valami féle modell lenne.

Lassan felemeltem a telefonomat, de aztán jött a trauma. Az ujjammal véletlenül kettőt koppintottam a képernyőre és a rózsaszín szívecske láttán egy újabb görcs futott át rajtam.

Normális ha az ember képét hajnali 1 kor likeolja egy lány akivel már így is túlságosan közel kerültek egymáshoz?!

Hát igen, szerintem sem.

Az újabb stressz közepettén kikapcsoltam a telefonomat és azzal a lendülettel kirohantam a teraszra, friss levegőt szívni és ezzel csillapítani a idegességet ami keletkezett bennem.

Kapkodtam a hideg levegőért ami lassan végig áramlott a testemen.

Gyorsan kitisztult a fejem és kezdtem megnyugodni. Csak néztem a sötét éjszkába a gondolataimmal együtt.

A hideg rázott egyfolytában és a lehelletem is látszódott.

Minden olyan gyorsan lepergett előttem a tegnapi napból és szinte érthetetlenné vált számomra az egész. Így mikor már mentem volna vissza a meleg szobámba egy hang törte meg a csendet körülöttem. 

Sziasztok! Itt akövi rész, remélem tetszik! <3

X Kate B.