On the right track

Surprise

Lando Norris 

Általában az ébresztőmre szoktam kelni, de aznap ez nem így volt. 

Félkómában feküdtem az ágyamban mikor hallom, hogy dörömbölnek az ajtómon. Jon benyitott az ajtómon és betrappolt a szobámba.

- Lando, ugye fent vagy? Harapta le a fejemet egyből.

- Jon, egy perc múlva szólt volna az ébresztőm. Hogy nem tudtál annyit várni? Kérdeztem tőle miközben a telefonomat babráltam.

- Jobb, ha korábban fenn vagy, te is tudod! Szólalt meg.

- Igen tudom! Válaszoltam neki.

- Öltözz és siess reggelizni, nem kéne elkésni. Utasított engem Jon.

- Jól van na, értem én, sietek. Válaszoltam és pattantam ki az ágyamból.

..............................................................

Kizavartam Jont a szobámból és nekiálltam készülődni. Felvettem a reklámokkal teli pólómat és a gatyámat. Így indultam meg a hallba.

A reggelit minnél gyorsabban letudtuk és Jonnal megindultunk Mogyoródra. Körülbelül 9:00-kor már parkolóban szálltunk ki a kocsimból és mentünk becsekkolni.

Ana Benson

Egészen kialudtan szálltam ki az ágyamból. A reggeli napfény ahogy a szobámat betakarja, akár mint egy aranyozott kastély.

- Ma a szabadedzések napja van. Tisztázom magamban.

Kiugrottam az ágyamból és egy nem is tudom örömtánc féleséget toltam le a szobám közepén. Nem tudom látott e valaki, de tuti idiótának tűnhettem.

Ezzel a táncikálásommal mentem egészen a fürdőig és megmostam az arcom és a fogam is. 

Felkaptam a kedvenc szakadt farmerem és a kedvenc McLarenes felsőmet amit tagnap kaptam a fiúk esti látogatása során. Annyira megimádtam azt a pólót, hogy alig bírtam ki reggelig, hogy ne vegyem fel.

Utoljára még belenéztem a tükörbe és utána meg is indultam. 

Azzal a sok energiával amivel keltem kopogtattam az összes barátom ajtaján és már alig bírtam, hogy ne indulja el nélkülük. 

Lassan ők is kitántorogtak a szobájukból kevésbé lelkesen, de próbáltam nekik átadni a bennem lévő boldogságot.

Kivételesen nem lifttel mentünk hanem lépcsőn. Minden fok egy ugrás. Így mentem le a hallig.

Amilyen gyorsan csak tudtam befaltam az összes kajámat és én már indultam volna ha a zombi barátaim nem gyök kettővel mozogtak volna. 

10-kor végre el tudtunk indulni Mogyoródra. Annyira izgultam mint egy kisgyerek a karácsonfa alatt ülve.

Körülbelül fél 11-re már ott voltunk és mint az idóták úgy rohantunk a paddockhoz. Annyi sok álmodozás után végre ott lehettünk a paddock clubban. Kicseszett nagy élmény.

A McLaren garázs felett tanyáztunk a srácokkal és néztük ahogy a csapatok készülnek a szabadedzésekre. Olyanok mint a hangyák a hangyabolyban. Mindenkinek meg van a dolga és senki sem tétlenkedik.

A pilóták a paddockban járkálnak amiért a tini lányok annyira oda vannak. például Lando-ért meg Mick-ért. Sikítoznak mint ha muszáj lenne nekik. Na mindegy is.

Jó mondjuk amikor Lando a garázs előtt járkál és szemezünk akkor nekem is pillangók lesznek a gyomromban.

Lassacskán elkezdődött az első szabadedzés. Lando és Daniel is kigurultak a garázsból és ami egészen eddig "Csönd" volt az most az autók motor hangja ,ami semmihez nem fogható. Olyan mint a sikoly, az az igazán mélyről jövő.

A fiúk elég jól teljesítettek Ric 11. Lando 9. Lett.

Nagyon szívesen gratuláltam volna személyesen a fiúknak, de sajnos nem tudtam.

...

Éppen a Paddock kijáratnál a parkoló felé sétáltam , mikor egy ismerősen csengő hang ütötte meg a fülem.

- Ana! Szólított meg hátulról egy férfi hang.

Megfordultam majd a fiú szemébe néztem.

- Lando! Mit csinálsz te itt? Néztem végig a reklámokból álló felsőjén majd vissza vezettem a tekintetem a zöldes ragyogó szemeibe.

- Hát nem is tudom. Hiányoztál. Felelte nekem. Kijelentésébe belepirultam majd újra megszólaltam.

- Hogy én? Neked? Kérdeztem tőle zavaromban.

- igen, hisz mostanában minden reggel, délben és este találkozunk. Hiányoltalak a garázsból is, fura volt, hogy nem sürögsz-forogsz körülöttem. Mondta.

- Hát igen tényleg fura volt, de most már komolyan elmondhatnád mit keresel itt, hisz neked dolgoznod kéne.

- Ohh igen tényleg. Kezdett el kutatni a zsebeiben majd egy borítékot húzott ki belőle, amit egyből át is adott.

- Ez meg mi Norris? Kérdeztem tőle.

- Csak nyisd ki Ana! Győzködött a fiú.

- Lando nem tudom mit csinálsz már megint, de nagyon nem tetszik. Jelentettem ki neki és lassan felnyitottam a borítékot.

Belenyúltam és kiemeltem belőle négy darab jegyet. Megfordítottam és lassan elolvastam a ráírtakat. V...I...P. Egy pillanatra lesokkolódtam és felnéztem a fiúra.

- Lando! Ezt nem fogadhatom el. Feleltem neki.

- Ana, én nagyon szeretném, hogy ott legyél velünk a garázsban és szerintem te is nagyon élveznéd.

- Igen persze, hogy élvezném, de ez már túl sok. Én nem akarom, hogy ennyit költs ránk. Ez nem így működik Lando.

- Ez csak egy kis meglepetés és szeretném, hogy elfogadd. Mondta a fiú.

- Ahhj te! Öleltem magamhoz szorosan és a fülébe súgtam. - Köszönöm!

A fiú a derekamnál fogva szorított magához és az állát a fejem búbjára tette.

- Ez semmiség! Válaszolt.

Sziasztooook, itt Kate! Nagyon sajnálom, hogy mostanában ilyen inaktív vagyok, de most rendesen beütött az élet. Mostanában napi 2-3 órát alszok és nagyon hosszúak a napjaim még hétvégén is ami rendesen lefáraszt, de mindent megteszek, hogy tudjak poszolni minimum egy részt hetente. Köszi a megértést! <3

X Kate B. <3