On the right track

Mornin'

Ana Benson

Szintén úgy ahogy elaludtunk olyan pózban keltünk fel. Lando karjai között. Helyesbítek KELTEM fel, hisz a fiú ébresztője csak 7 órárakor szólal meg, ezzel ellentétben az enyém fél 6 kor. Igaz, nem ébresztett a telefonom mert kikapcsoltam, de a szemeim így is kipattantak másfél órával korábban az Angol előtt.

Óvatosan megfordultam a kezek között és Lando arcával szemben találtam magam. Ahogy a Britt arcát megvilágították a redőny alól kiszűrődő reggeli fények, megállt körülöttem az idő.

Az álmodozásomból csak egyetlen kopogás sorozat tudott kizökkenteni, ami mellé egyhamar hang is társult.

- Ana! Gyere, indulnunk kell futni, hogy reggelire visszaérjünk. Felelte Nick az ajtó túloldalárol.ű

A szemem újra a fiúra irányult és az agyam egyből elkezdett kattogni. Nem volt szívem felkelteni a Brittet, de tudtam, ha meglátnak egy pilótát a szobámban az nem hiszem, hogy jó fényt vet akármelyikőnkre is.

Megragadtam a fiú kezét majd a másik kezemmel az arcára helyeztem.

Halkan hozzá szóltam és sürgetve rángattam a kezét.

- Lando, Lando! Kelj fel, le fogunk bukni. Mardostam a kezét még mindig idegesen.

- Ahj Ana! Hagyjál most légyszíves hisz még csak fél 6 van. Kapta fel a fejét kómásan és az időre nézett a telefonján.

- Igen, tisztában vagyok az idővel, de kopogtak. Feleltem a fiúnak aki még mindig az ágyon fetrengett.

- Zárd be az ajtót és gyere vissza mellém. Kezdett új mondatába a Britt.

- Lando, úgy látom nem fogod fel a helyzetet, a barátaim itt állnak kinnt az ajtó előtt és nem hiszem, hogy természetes lenne a mosolyuk, ha csak úgy kisétálnál az ajtón, mont ha semmi nem történt volna. Feleltem neki vöröslő tekintettel.

- Igen drágám és mit akarsz, mit csináljak? Kérdezte a fiú. Kérdezte a fiú.

- Hát a teraszról át lehet menni a szomszédba... Gondolkodtam hangosan a fiú előtt.

- Ó nem, nem. Tuti, hogy nem Ana! Ült fel a fiú idegesen.

- Tudsz jobb ötletet? Kérdeztem tőle.

- Hát ennél minden jobb. Felelte.

A fejemet oldalra fordítottam miközben erősen gondolkoztam, de nem jutottam előrébb.

Hosszas csöndet követően a semmiből újra megszólalt a fiú.

- Nagyon magasan van ez az erkély? Kérdezte a Britt.

- Hát ha belegondolsz...igen, de te vagy a nagy Lando Norris.

- Ana!! Fennt vagy?! Hallottam meg egy újabb hangot az ajtó felől ami már nem Nické volt hanem Míráé.

- Lando! Vagy mész, vagy beavatjuk a barátaimat is.

- Nem, nem , nem azt biztos, hogy nem. Felelte újból a fiú. 

- Hát akkor barátom. Mondtam neki és az ablakhoz sétáltam majd kitártam azt.

- Jól van, de ha leesek te fizeted a káromat. Mondta Lando.

- Mindenképpen Norris, de nem lesz semmi baj. Feleltem majd nyomtam egy puszit a fiú arcára.

Holaaa! Egyenlőre ennyi gyermekeim!  <3

X Kate B.