On the right track

End Of A Dream

Ana Benson

"Lando a fülembe súg valamit. Apámra nézek, a homloka két csíkba húzódik.

- Mennem kell! Jelentettem ki a szüleimnek.

- De hát még csak most értél haza. Anyukám szólalt közbe.

- Egyenlőre ahova most viasszaértem az egy bank, ahol a hitelemet fizetem."

Kiviharzottam a kapun, észre sem vettem hogy a bőröndömet bent hagytam, csak miután megláttam Lando kezében gurulni.

- Na? Kiáltott utánam a fíú.

- Visszamegyünk Londonba! Remélem megvan még a repcsid! Löktem oda a barátomnak, miközben a kocsija ajtajához értem.

- Vezess kérlek! Dobta nekem a kulcsot. - Nem akarok bűnrészes lenni.

Megkerültem a kocsit és behuppantam az ülésre. Lando ajtaja épphogy becsukódott, rögtön a gázra léptem. A szüleim alakját még látni véltem a házunk előtt, de abban a pillanatban a dühöm felül kerekedett és otthagytam őket. Hogy mennyi időre azt még nem is tudtam.

Körülbelül az út felénél játunk hazafelé, mikor Lando törte meg a csendet.

- Szóval... Mi a terved? Most hogy úgy összebalhéztál a szüleiddel, mint egy rossz tinédzser. Hangjában hallottam, hogy viccnek szánta, de lélekben tényleg hasonlóan éreztem magam...

- Előszöris beszélnem kell Míráékkal. Egy pillanatra ráemeltem a tekintetem a fiúra, majd rögtön utána vissza az útra. - El akarom adni a bárt és a házamat! Mindent! Nem akarok többet a szüleimből élni!

- Ana! Ana! Nyughass! Csitított le. Túlteng benned az adrenalin!

- Lando nem érted! Én élni akarok, és nem a szüleim árnyékában.

- Értelek, de mi egyáltalán az elképzelésed, hol fogsz lakni miután eladtál mindent, miből lesz pénzed?

- A bár hozott már egy kis pénzt, abból tudunk venni egy kisebb albérletet. De hagyjuk most ezt, majd ha megbeszéltem Míráékkal többet fogok tudni mondani.

Pár perccel késöbb visszaértünk a hotelbe, a recepciós érdeklődve figyelte az eseményeket, végighúztam a bőröndöm a hallon és ráeszméltem mennyi dolog történt itt az elmúlt héten.

Megalázva éreztem magam. Túl nagy lendülettel indultam el, és túl nagyot estem. Közben pedig nagyot csalódtam magamban és biztos nagyon nagy csalódást okoztam mindazoknak akiket szeretek. Különösképpen Landonak, hogy végig kellett hallgatnia azokat amiket róla mondtak és azt ahogyan mondták.

És aztán újra a szobámban találtam magam. Azonban most üres volt. Az egyetlen dolog ami kitöltötte a teret az én voltam és mögöttem Lando.

Lekuporodtam az egyik kanapéra, éreztem, hogy szabadulnom kell innen, de nem tudok. A fiú a kanapé karfájára ült rögtön mellém. A hátamat kezdte simogatni, majd egy halvány csókot nyomott az orcámra.

- Ez a nap már nem lehet rosszabb. Motyogtam oda a mellettem ülőnek, aki egy hangos lélegzet vétellel konstatálta magában azt, hogy igazam van.

A ránk ülő csöndet a telefonom csörgése oldotta fel. Lando igyekezett a készüléket hozzám juttatni, amíg én felültem és felkészültem a hívás fogadására.

- Míra az! Jelenti ki és a kezembe adja a telefont.

- Hello! Mizu csajszi, minden rendben? Kérdezem és kihangisítom.

- Ezt én is kérdezhetném tőled és Landotól! A fiú tekintete élesen beleszegődött az enyémbe. A barátnőm hangjától mindkettőnk hátán a szőr égnek állt, de ő csak folytatta.

- Az összes forma 1-es szennylapján fent vagytok, ráadásul a címlapon.
"Lando Norris és Anastasia Benson frissen megerősített kapcsolata után a pár indulatosan távoztott a lány szüleinek házából, vajon már a párkapcsolatuk elején eltőrt a mécses?" olvassa fel a cikket.

- Hogy nyomoztak le ilyen gyorsan?

- Ana ezek az emberek mindenhol ott vannak, főleg a nagydíj idején. Válaszolt a lány a vonal másik végéről.

- Míra gyertek át a fiúkkal légyszi! Minnél hamarabb ha lehet!

- Csak annyit mondj még, hogy minden rendben van-e? Kérdezi mire a szívem összeszorul.

- Majd megbeszéljük! Gyertek!

- Ismerlek már Anastasia! 5 perc és ott vagyunk! Ezzel már meg is szakította a hívást.

Az ígért öt perc után, a barátaim már körülöttem ültek, hallgatták amint beszámolok az elmúlt órák történéseiről. Mikor befejezetem, csönd ült körénk, megfagyott a levegő. Tömény bizonytalanság járt át mindannyiunkat. Kérdezvén, hogy vajon ezt most hogy oldjuk meg. Lando végighallgatta a beszélgetéseinket és lehajtott fejjel konstatálta hogy nagyobb a baj mint bármelyikünk gondolta volna.

Mi lesz a bárral? Mi lesz az álmainkkal? Mi lesz velünk?

A torkomra gombóc akadt és felvetettem az ötletet, amit Landonak ecseteltem az előtt nem régen.

- Mi lenne ha eladnánk a bárt? Kérdezen. Készen álltam élem legcsúnyább pillantásaira. A legdurvább veszekedésekre, amiért eszembe jutott, hogy megpróbálnám mindhármunk álmát egy pillantás alatt tönkretenni. Készen álltam a nemleges válaszokra és elfogadom, ha meg is utálnak. Egyszerűen zsákutcába ütköztem, és nem tudtam hogy lábalhatnék ki belőle.

- Ana! Fogta meg Míra a kezemet. Felőlem lakhatunk sátorban éveken keresztül, dolgozhatunk a mekiben, zenélhetünk az utcán, amíg csak élünk. Az egyetlen egy lényeg az, hogy együtt legyünk, mert amíg együtt vagyunk, addig bármit megoldunk. Közben a lány még közelebb húzódik mellém.

Nick és Mark helyeselve bólogatott Míra mögött. A melkasomat melegség töltötte el.

- Haza kell mennünk! Londonba! A barátaimra nézek és a szemükben új fajta tüzet véltem felfedezni. Egy olyat amelyben egy új, vad és beláthatatlan cél lebeg.

Még aznap Lando elinézte, hogy a privát repülőjével hazarepülhessünk. Ő Magyarországon maradt még egy időre a csapattal. Megfogadtuk, hogy amint biztos helyet találunk magunknak, újra találkozunk.

Amint felültünk a repülőre, úgy éreztem az égész életem fenekestül fel fog fordulni, még ennél is jobban. És hogy hogyan fogunk vele boldogulni? Arról fogalmam sem volt.

Sziasztok, itt Kate! Hivatalosan visszatértem, új lendülettel és új kalandokkal érkezem, hiszen Ana előtt még áll egy kihívás! Hamarosan érkezem új résszel. Addig is puszilok mindenkit!

X Kate <3