On the right track

A new friends or a star?

Lando Norris

Anával együtt szálltunk be a liftbe majd miután felértünk elváltak útjaink. Beestem a szobámba és a pólómat az ágyamra vágtam majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Megnyitottam a vízet az üveg kabinban és gyorsan végig engedtem a testemen azt. Egy hosszú futás után mindig jól esik a jég hideg víz, főleg ilyen melegben. Behunytam a szemem és ahogy a víz végigfolyt az arcomon felfrissültem és én is olyan aktív lettem, mint Ana volt ma a parkban.

- Óh basszus, megint rajta jár az eszem. Ez így nem lesz jó, ez így nagyon nem lesz jó. Vitáztam a gondolataimmal a fejemben.

Míg én szó szerint cicaharcot vívtam magammal addig fel sem tűnt, hogy már vagy 10 perce áztatom magamat, pedig sietnem kellett volna, hisz a reggelinek hamarosan vége és menni kell sajtó napot tartani ( amit egyébként kifejezetten  utálok ).

Kiszálltam az zuhanyból és a kapkodásnak egy új szintjét mutattam be, hogy véletlenül se maradjak kaja nélkül, hisz ez a jó Magyarországon, hogy akárhol akármennyit ehetsz, finomabbnál finomabb kajákból.

~Ana szemszöge~

Landoval mikor elváltunk a lift előtt úgy éreztem, mintha megint leszakadt volna belőlem egy darab, pontosan úgy mint amikor nem vagyunk órákon keresztül együtt. 

A szobámba érve elvégeztem a tennivalóimat és egyből siettem is le a hallba a reggelihez. 

Nem volt elképzelésem, hogy melyik barátom a hotel melyik részében van, ezért egyedül mendegéltem a megterített asztalok között. Mentem, kutattam az ínyencségek között, míg egy ismeretlen, de még is ismerősen csengő hang meg nem szólalt mellettem. Tényleg nem hallottam még. Erős Spanyol akcentusú, mély, de még is barátságos hang. 

Még is ki lehet ez? Kérdeztem magamban.

- Ana, igaz? Szólalt meg mellettem az előbb leírt hang.

Felkaptam a fejem és a már ismerősen csengő hanghoz egy ismerős arc is társult.

- Oh bocsánat, nem akartam illetlen lenni! Carlos vagyok, Carlos Sianz. Pilóta és a drága Lando barátod legjobb haverja. Mutatkozott be nekem a Spanyol elég humorosan, de csak az igazságot mondta...

- Áh igen, tudom ki vagy! Nagyon örülök a találkozásnak. Feleltem higgadtan, közben a fangörcs kerülgetett a gondolataimban a férfi láttán.

- Szintén! Válaszolt majd egy kedves mosolyt küldött felém.

Egy kisebb kínos csönd után Carlos újra megszólalt.

- Apropó, olyan elveszettnek tűnsz. Nincs kedved velünk reggelizni? Meg amúgy is szeretnélek jobban megismerni és bemutatni a többi pilótának. 

EZ MOST KOMOLYAN MEGTÖRTÉNIK?!?! Tettem fel a kérdést magamnak egyfolytában.

- Persze, hogy van kedvem. Én is szívesen megismernélek titeket. Válaszoltam és próbáltam még mindig érett nőként visekledni és nem úgy mint egy elszánt idegbeteg rajongó.

- Ennek örülök! Felelte majd a kezemnél fogva maga után rántott.

Az asztalnál ahova a férfi vezetett három ember ült. Egy piros, egy kék és egy szürke pólós. Az-az Charles Leclerc, George Russel és Pierre Gasly ültek ott. 

A lábamból kiment az összes erő a pilóták láttán és tuti nem tudtam volna magamat tovább egyensúlyban tartani, ha valaki nem karolja át a derekamat és ment meg egy elég kínos szituáció elől.

Sziasztok! Mint látjátok ezt a részt egy nappal késöbb psztolom aminek igazából egy elég egyszerű és ésszerű magyarázata van. Tehát mint biztos tudjátok ma van Lando születésnapja és gondoltam ezzel megünnepeljük a mi kis olvasó körünkön belül. Remélem tetszett az ötlet és a rész is! A kövi rész is hamarosan kint!

X Kate B. <3