On the right track

Are you okay?!

Körülbelül hajnali egy vagy két óra telhetett el mikor a srácokkal rendbe szedtük a bárt és mindenki más haza ment.

Aznap én még benn maradtam egy kicsit mert volt egy pár sürgős papír munka, amit muszáj volt elintézni.

Mikor már zártam volna, egy ismerős arcra lettem figyelmes aki éppen szépen fogalmazva, próbálja megállni, hogy ne ürüljön ki a gyomra tartalma egy percen belül.

Nem gondolkoztam sokat odamentem és próbáltam segíteni rajta, vagy is ha még nem esett volna le Landoról van szó.

"aki annyira bírja a piát"

Nem tudtam mit kéne kezdjek vele hisz egyedül voltam egy tőlem egy fejjel magasabb "férfival" aki örült hogy meg tudott szólalni.

Adtam neki egy pohár vízet hátha valamennyivel jobb lesz. Kiültettem egy kicsit a friss levegőre és egy jó fél óra után már elkezdett tisztulni a feje. Amikor kezdett visszatérni ebbe az életbe felállt és elindult a sötét utcán.

- Most meg hová mész?- Kérdeztem rendesen megrémülve.

- Haza! Mondta habogva. Válaszként csak ennyit kaptam, amitől rendesen görcsbe állt a gyomrom.

Nem engedhettem haza ittasan, miközben azt se tudja hogy hol a fenébe is van.

- ÓÓ azt biztos hogy nem!!! Üvöltöttem utána, kétségbeesetten.

Nem kaptam választ így elindultam a tántorgó fiú után, ami őszintén nem volt könnyű mert a lábai sokkal hosszabbak voltak mint az enyémek és így nagyob távot tudott megtenni egy lépéssel mint én. Mire végre utol értem megfogtam a kezét késztetve arra hogy álljon meg. Megfordult majd a szemeimbe nézett. Nem tudtam megállni hogy ne mélyedjek el a gyönyörű kékes-zöld szemeiben, de vissza kellett térjek a valóságba.

- Kérlek Lando! Nem vezethetsz így haza, Bristol meg nem itt van (az út kb 2 óra oda). Mondtam neki még mindig a szemeit bambulva. (fel sem merült benne a kérdés honnan tudom, hogy hol lakik.)

- Dehogynem! Mondta mire újra elindult.

- LANDO! Üvöltöttem rá mire megállt és megfordult.

- Kérlek gyere velem haza, tiéd a vendég szoba. Mikor ezt kimondtam erősen elkezdett gondolkodni.

Mire végzett a tágyalással a saját kis fejecskéjében végre válaszra méltatott.

- Jól van! Mondta már egy fokkal nyugodtabban.

Ekkor nagy lendületet vettem magamon és elindultam a másik irányba ahova srác is követett.

Éppen félúton jártunk Mikor már mind a ketten teljesen tiszták voltunk, mikor a fiú fáradt de mégis még éber hangja megszólalt.

- Mond, miért vagy ilyen segítőkész? Kérdezte kicsit zavarodottan.

- Mert bajbajutott vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő embereken mindig segítek, sőt kötelességem segíteni. Ráadásul nem hagyhattam, hogy a bár padlóján aludj Norris! Mondtam neki tisztázva a helyzetet. 

Mikor megérkeztünk a házamhoz, beengedtem magunkat majd elküldjem a fiút hogy zuhanyozzon le és frissítse fel magát. Amikor az említett srác éppen a dolgát végezte én addig megágyaztam a vendég szobát és kikészítettem neki minden olyan dolgot az éjjeli szekrényére ami fontos lehet neki éjszaka. Gondolok én itt egy pohár vízre és fájdalom csillapítóra. Mikor elkészültem a szobával addigra a fiú is éppen végzett így mehettem végre én is egy kellemes zuhanyt venni. Amikor már én is végeztem a saját szobám felé vettem az irányt miközben Lando tekintete újra találkozott az enyémmel ami nem tartott sokáig mert közben jól szemügyre vett. Amin amúgy nem is csodálkoztam mivel egy szál törölközőben rohantam végig a folyosón reménykedve abban hogy Lando már rég alszik, de mint a mellékelt ábra mutatja, nem aludt. Éreztem hogy a fejem színe kezd lassan egy paradicsoméval veszekedni így nem tudtam mit tenni csak megszólaltam.

- Tudok valamit segíteni? Kérdeztem tőle miközben el tudtam volna süllyedni szégyenemben.

- Kérhetnék még egy pohár vízet? Kérdezte zavartalanul majd mosolyra húzta a száját.

Kezdtem úgy érezni magam mintha én itt csak egy bárpultos lennék de nem tehettem semmit hisz én hívtam őt. Mikor a szobájához értem egy újabb phár vízzel a kezemben, már pizsomában voltam lefekvéshez készen. A szoba ajtaján kopogtam, de nem kaptam választ. Így mit volt mit tenni bementem hozzá. Mikor tudatosult bennem hogy Lando már alszik így úgy voltam vele hogy leteszem a vízet az éjjeli szekrényre. Amikor indultam volna kifelé egy lágy érintést észleltem a karomon. Lando álmos szemekkel nézett rám és azt mondta :

- Köszönöm! 

Amint ezt kimondta elengedte a kezemet majd visszadőlt az ágyba és tovább aludt. Halkan kimentem az ideiglenes szobájából majd ugyan olyan halkan becsuktam az ajtaját. A folyosón lekapcsoltam a lámpákat és ponnt ugyan úgy ahogy Lando én is eltettem magamat másnapra.

Mikor már én is éppen a megérdemelt szundikálásomat élveztem egy kopogtatásra keltem fel ami a szobám ajtaja felől érkezett. Az ajtón egy ismerős arc lépett be.

- Norris mit akarsz!? Kérdeztem teljesen kómásan a fiútól.

- Tudsz nekem adni mégy egy fájdalom csillapítót? Kérdezte Lando, miközben még mindig a szobám ajtajában támaszkodott.

Nehezen de kitántorogtam az ágyamból és a konyha felé vettem az irány. A fiú lassan követett a konyha felé ahol a gyógyszereket tárolom.

A gyógyszeres fiókomban turkáltam mikor megéreztem két kezet a derekamon amik szép lassan összekulcsolódtak. Bizsergő érzés fogott el ami nagyon gyorsan meg is szakadt hiszen megtaláltam a fájdalom csillapítót. Szépen lassan megfordultam a karjai között és odaadtam neki a pirulákat, amiket elvett és abban a pillanatba letette mögém a pultra. Ez után mögém támaszkodott úgy hogy én még mindig a fiúval szemben álltam tehetetlenül.

Mikor épp összeszedtem magam a helyzet hatása alatt gondolkodni sem akartam többet és kibújtam Lando kezei közül. Próbáltam nem elpirulni de ezt lehetetlen lett volna elkerülni. Úgy égett a fejem mint még soha miközben kínos csend keletkezett köztünk. Muszáj volt valamivel megtörni ezt az igen kellemetlen szituációt így megszólaltam :

- Jó éjt Lando! Közöltem vele még mindig vöröslő tekintettel.

- Remélem legözelebb azért egy szobában leszünk! Szólalt meg utánam a Britt pimaszul.

- Álmodozz csak Norris, innen már egyedül is vissza találsz a szobádba. Jelentettem ki gúnyosan majd megfordultam és a szobám felé vettem az irányt.

Mikor újra visszafeküdtem az ágyamba nem kellett sokat várjak, hogy újra nyugodt és pihentető alvásomba kezdjek az éjjel hátra lévő, igen kis részében.

Itt is lenne a harmadik rész remélem tetszik! 

X Kate B.