On the right track

The Headwind

Ana Benson

Amikor visszaértem a hotelbe, beléptem a szobám ajtaján, amin túl nem fogadott más csak végtelen mennyiségű csend. Üres tekintetemet végigvezettem a hálómon és enyhén elszomorodtam a látványtól. A nap is lemenőben volt, a sötét felhők újra befedték a várost és újból vízzel mosta szét Budapest utcáit. 

Leültem a kanapéra az ablak elé és csak kémleltem, ahogy a cseppek lassan lecsorogtak az ablakon. Gondolkodtam. Ezer meg egy gondolat járt a fejemben és valahogy nem tudtam őket kiverni a fejemből, nem hagyták, hogy kiverjem őket a fejemből. Ami a legfontosabb az a mai buli és a Zak által felajánlott munka. Egyszerűen fogalmam sincsen mit veszek fel, fogalmam sincs hogyan fogok dönteni, fogalmam sincs hogy lesz az egész. Hajtottam a fejem a háttámlára, mikor eszembe jutott a "ruha dolog". 

Felpattantam a helyemről és a bőröndöm elé léptem. Átfésültem az egészet az alkalomhoz illő ruháért kutatva, de semmi, egyszerűen semmi. 

Mikor már éppen a halálomért kezdem volna imádkozni, egy hirtelen zaj megzavart benne. 

Az ajtó felé rohantam és kinyitottam azt. A zaj forrása a túloldalon álló nyugtalan postás volt, kinek kezében egy nagy doboz árválkodott.

- Anastasia Benson? Kérdezte.

- Én lennék! Válaszoltam neki kedvesen.

- Akkor ez az öné. Nyújtotta át nekem a dobozt. - Egy bizonyos Mr. Norris küldi magának és egy rövid üzenetet is adott, hogy közöljem magával.

- És mi lenne az üzenet? kérdeztem vissza kíváncsian.

- Csak annyi hogy "parázsból, lángokká". Felelte az arcán egy kis zavarral, hiszen az emberünk nem értette a belsős szavakat...

- Köszönöm a kézbesítést, további szép napot! Köszöntem el tőle majd becsuktam magam mögött az ajtót. 

Kíváncsian dobtam le a csomagot az ágyra és kerekedtem lassan felé. Leemeltem a tetejét és egy újabb kis üzenet fogadott. 

" Ezek mostantól a te színeid "

Ahogy tovább túrtam a dobozban, egy fekete alapon narancs és fehér glitteres ruhát véltem benne felfedezni. Kiemeltem, hogy jobban szemügyre vehessem és a lélegzetem egyszerűen elállt. 

Hirtelen felpattantam az ágyamról és az álló tükör elé siettem. Megfogtam a ruhát és magamhoz mértem. Tökéletesen passzolt mindegyik testrészemhez, olyan volt mintha pontosan rám szabták volna. Mélyen dekoltált és igazán rövid szoknya résszel ellátott a ruha, de ez engem egy cseppet sem zavart.

Az órámra pillantottam és tudatosult bennem, hogy el kéne kezdenem készülődni. Az egészre egy órám volt szóval gyorsan neki is álltam tusolni. Ahogy a hosszú hideg nap után a testemre engedtem a forró vizet úgy éreztem az üresség lassan feltöltődik bennem és teljesen felfrissülök. Amikor kiszálltam a zuhanyzóból, magamra tekertem egy törölközőt és a tükör elé álltam. Belenéztem a saját szemembe és az összes döntésre egyszerre megtaláltam a választ. Egy kis magány néha milyen jót tesz... Kibattyogtam a szobába és felvettem magamra a Landotól kapott ruhát, amin újra elcsodálkoztam, hogy mennyire gyönyörű. Gyorsan feldobtam egy szolíd sminket a szememre egy fekete rúzs társaságában és amint ezzel megvoltam az ajtómon újra három hangos zörej hallatszott. Újra az órámra pillantottam és abban a pillanatban ki is derült mennyire gyorsan el tud menni egy óra. Gyorsan felvettem az egyik még otthonról hozott fekete magassarkúmat és szaladtam az ajtóhoz, hogy kinyissam azt.

- Hali! Nyitok ajtót a fiúnak.

- Szia! Köszön vissza majd lassan végignéz rajtam. - Látom megkaptad a csomagot. Mondja egy halvány vigyorral az arcán.