On the right track

Fight For It

Ana Benson

- Apa, megmagyarázom!

- Igen Anastasia tudom, hogy mindent úgy meg tudsz magyarázni, hogy véletlenül se te gyere ki belőle hibásnak. Gyerünk befele! Üvöltött rám apa.

- Norris menj haza! Könyörögtem a fiúnak aki szorosan mellettem figyelte apámat szigorú tekintettel. Eszébe sem jutott volna megmozdulni. Úgy szugerálták egymást mint akik párbajt vívnak.

- Ugyan dehogy Mr. Norris fáradjon csak ön is beljebb. Nem árt ha valaki az ön fejével is szépen elbeszélget. Apa félreállt az ajtóból és kezével ridegen befele intett.

Lando továbbra is állva a tekintetét megindult a szülőházamba. Furcsa érzés, hogy a múltam és a jelenem találkozik egymással.

Leraktam a bőröndömet, amíg apukám Landót a konyhába vezette. Mire odaértem én is, édesanyámmal egyetemben vártak rám csendben. Ahogy anyukám szemeibe néztem, mély csalódást láttam, és tudva hogy ezt én okoztam a szívem összeszorult.

- Anastasia, azt hittem megbízhatok benned. Apa a földet bámulta, így beszélt hozzám.

- Apa kérlek, hallgass meg! Kérleltem de ő csak folytatta.

- Lando Norris, ifjú forma 1 es pilóta, keresetének száma meghaladja a havi 20 millió dollárt és te Anastasia csupán a véletlen folytán kötöttél ki pont mellette, pont mikor pénz kell neked.

"Hát ezt gondolja?.."

- Szóra nyitottam a számat, de Lando megelőzött. Mivan ha ő is azt hiszi majd ezek után, hogy csak a pézéért kellett nekem?

- Mr. Benson! Szerintem maga nincsen tisztában azzal, hogy a lánya mennyi mindent megtesz azokért akiket szeret. Tudja a maga lánya volt az első aki szembesített azzal, hogy az embernek nem szabad más emberektől függeniük.

- Mr. Norris kérem ezt hagyja ránk! Mordult fel apám és ősz szemöldökét egyre mélyebb ráncokba huzta, de erre a fiú csak folytatta.

- Mrs. Benson! Szólítja fel Lando édesanyámat, aki mióta bejöttem a konyhába először veszi le rólam a tekintetét és vezeti lassan a fiúra azt.

- Maga sem áll ki a lánya mellett? Hisz egy anyának az a dolga, ha már senki akkor ő kiálljon a gyermeke mellett! Anyukám szótlanul áll apám mellett távol tőlem. Láttam rajta, hogy elgondolkodik, de mielőtt megszólalt volna, elhallgatott. A szivembe mart a fájdalom.

Csönd telepedett ránk. Lando szavai mintha a levegőben maradtak volna de senki nem törődött velük.

A márvánnyal borított pult mögül apám mély sóhaja visszhangzott.

- Mr. Norris! Úgy érzem ideje távoznia! Apám e fajta szigorát utoljára kisgyermek koromban hallottam.

Lando rám nézett tekintetével szinte ezt kérdezte : "Te nem mondasz semmit?" 

Ebben a pillanatban eltört a mécses.

- Nem szerettem volna eljátszani a bizalmatokat, és valójában nem is tettem azért semmit hogy eljátszam. Lando állást ajánlott nekem ahelyett hogy a pénzét, vagy bármiét is kínálta volna nekem, azért mert tudta, hogy kemény munkával szeretek megdolgozni azért amim van. Ez alól a bár sem kivétel, és ha ezt ő jobban tudja mint a saját szüleim úgy hogy két hete ismertem meg őt, akkor itt nem velem vagy Landoval van a baj.

Miközben beszélek anyám leszegezi a fejét és a pulton lévő erezetekre vezeti a szemét, ráhelyezi a kezét majd lassan simogatni kezdi őket, ezzel próbálta terelni a figyelmét arról amit mondok.

- Lando munkát ajánlott nekem és én elutasítottam, mert az álmaimnak szerettem volna élni, de mit érnek úgy az álmaim most, ha az egész csak a pénzről szól? Az első könnycseppem lekúszik az arcomon, mindig ez van ha veszekedek valakivel...

Úgy éreztem ha ezt folytattam volna patakokba folyt volna a víz a szememből.

Kezemmel gyorsan letöröltem a lehullő cseppeket. Vártam, hogy ismét a csend vegye át a szót, de erre apám morgása ráncigált vissza a beszélgetésbe.

- Anastasia, te mégis ki oldalán állsz? A miénkén vagy Lando Norris oldalán? Apám Lando nevét a leggúnyosabb módon ejtette ki, úgy hogy ezzel mindkettőnkek biztosan fájdalmat okozzon. Lando felmordul mellettem, egy pillanatra rá kapom a tekintetem, élesen méregeti apámat, állkapcsa megfeszül. Óvatosan odakapok a fiú karjához, hogy kicsit megnyugtathassam.

- Itt nincsenek oldalak! Nem hiszem el, hogy nem értitek! Mindent megteszek azért, hogy visszafizessek minden tartozásomat, de ezt nem fogom tudni napokon belül visszaadni.

- Anastasia, megígértél valamit! Folytatja apám.

- Én ezt már nem hiszem el!!

Lando a fülembe súg valamit. Apámra nézek, a homloka két csíkba húzódik.

- Mennem kell! Jelentettem ki a szüleimnek.

- De hát még csak most értél haza. Anyukám szólalt közbe.

- Egyenlőre ahova most viasszaértem az egy bank, ahol a hitelemet fizetem.

X Crimson B. <3