On the right track

Just One Day

Egy újabb reggel Lando mellett. Újból sütött a nap. Újból a fiú illata szaladgált az orromban. Újból száz kérdés kavargott a fejemben és újból az ébresztő az oka annak, hogy megint fennt vagyok hét órakor. Kómásan a telefonomra néztem és meglepetésemre, mégsem az ébresztő halálos hangja volt az ami engem felvert az ágy nyugalmából, hanem egy telefonhívás, nem is akárkitől. A kijelzőről anyám nevét olvastam le, ami csak úgy villogott a képernyőn. Lassan felültem az ágy szélén és fogadtam édesanyám hívását. 

- Szia drágám! Remélem nem zavarlak. Tudom, hogy rengeteg dolgod van, de annyira rég hallottam már a hangodat.

Ugh, baszki! A szüleim nem is tudják, hogy itt vagyok. Ők teljesen abban vannak, hogy én még most is Londonban gürizek. Akkora hülye vagyok!! 

- Sziaa anya! Hangzott a számból már a köszönés is hazugságként. 

- Anastasia, De örülök neked! - Magyarul mégjobban utálom ezt a nevet. Tudom, hogy ilyenkor hajnalokig dolgozol, gondolom most is épp takarítasz a bárban. Nem is akarlak zavarni, csak tudni akartam, hogy jól vagy-e.

Ilyenkor örülök, hogy nem kell terelnem a szót, hisz azt megoldja anyum, olyan sokat beszél így nekem csak válaszolgatnom kellett a kérdéseire.

A stresszes helyzetben fel-alá járkáltam a szobában, de, hogy véletlenül se keltsem fel Landot, kivonultam az erkélyre.

- Igen, igen anya, minden rendben van, és ott? Kérdeztem végre én is tőle.

- Itt is minden oké, annyira csöndes nélküled a ház. Valamikor hazajöhetnél ám!

- Meglátom mit tehetek anyu! Feleltem újra a vonal végéről.

- Úgy legyen, de most már hagylak dolgozni, hisz semmi sem takarítja fel magát.

- Úgy bizony, te meg menj pihenni! Köszönöm, hogy hívtál Mamitta!

- Te quéro hija mia!

- Yo también te amo Mama!

- Buenas Noches!

- Bien Noche! Köszöntem el anyukámtól és azzal bontottam is a vonalat.

Megkönnyebbültem ahogy leraktam a telefont, viszont újból egy enyhe szívroham kapott el a hátam mögül jövő hangok miatt.

- Nem is tudtam, hogy tudsz Spanyolul. Milyen titkaid vannak még amikről nem tudok, Anastasia? Hangsúlyozta ki a nevemet.

Hát igen anyám révén, tanultam egyet, s mást spanyolul.

- Szívesen elmondok mindent, csak kérdezz, haver. Dörgöltem az orra alá a tegnap Carlos által adott nevet.

Egyszer annyira szívesen megmutatnám nektek azt a képet amit ő vágott ebben a pillanatban, de mivel ez miatta teljességgel lehetetlen ezért le is tettem róla.

- Tessék? Te komolyan a tegnapi este után, azt mondod, hogy haver? Akadt ki teljesen.

- Figyi, ezt ne az erkélyen beszéljük meg. Lökdöstem beljebb a szobába.

- Szóval? Értetlenkedett tovább.

- Kiemelném, hogy ezt nem én mondtam, hanem a drága Spanyol barátod.

- Tessék? Óh ezért még megölöm.

A teljesen elmélyült beszélgetésünket egy dörömbölés és egy ajtó csapódás szakította meg. Mindketten a hang irányába néztünk és nem meglepődve bizonyosult bennünk, hogy Jon is éppen annyira dühös Landora, mint Lando Carlosra.