On the right track

Man in the dark...

Kis idő után egy lassú, lágy érintésre keltem. Lando végigsimította a kezét az arcomon. Mozdulatára az egész testem összerándult, amit szerintem ő is megérzett. A szemeimet lassan kinyitottam majd azok a fiú felé irányultak, aki még mindig próbált keltegetni hisz a szemimet újból becsuktam. Majd mikor már teljesen magamnál voltam Landoval elkezdtünk összepakolni a cuccainkat és vártük, hogy végre leszálljon a gép.

Kb. 10 perc múlva már a repülőtéren vártunk a taxinkra miután összeszedtük a rettentő nehéz bőröndjeinket. Nem vártunk túl sokat és már jött is értünk a kocsi. Alig 10-15 perc után már Budapesten voltunk a Hilton hotelban. Bejelentkeztünk a szállodába és elfoglaltuk a szobáinkat.

A szobámban egy francia ágy fogadott és szép nagy ablakok amikből olyan kilátás terül elém amilyen még soha.

Lando azt mondta, hogy még elintéz egy-két dolgot, de megígérte, hogy amint visszaér beszélünk.

Nem nagyon volt programunk aznap estére igy úgy döntöttünk, hogy Mírával, Nickel és Markal élmegyünk kirándulni egy kicsit az esti Margit-szigetre.

Nyugodtan sétáltunk és nevetgéltünk miközben régi emlékeket idéztünk fel a srácokkal. Leültünk egy padra, majd tovább folytattuk a beszélgetésünket, míg egy ismerős alakra nem lettem figyelmes a szomszéd padon, amelyet csak egy közűti lámpa világított meg. Rendkívül kíváncsiak voltunk,hogy mit csináhat és, hogy még is ki lehet a velünk szembe ülő fickó. Nem láttunk túl sokat belőle pedig már így is elég feltűnően vizslattuk. Míra kitalálta, hogy nézzük meg ki is ez a mind a négyünk számára ismerős személy.

Felálltunk a padtól, kicsit hátrébb mentünk mint akiknek pont arra van dolguk. Megvitattuk mit és hogyan fogunk csinálni majd rávettük magunkat és elmentünnk a titokzatos emberke eőtt. Mind a négyen szemügyre vettük az egyébként mindannyiunk számára jól ismert Daniel Ricciardot aki bőszen nyomkodta a telefonját. Elég letört volt ahoz képest, hogy ő mindig olyan vidám és boldog. Kicsit aggódtunk érte, hisz lassan este 8-kor magányosan üldögélt a Margit-sziget kellős közepén. Egy pillanatra elgondolkoztunk ezen és úgy döntöttünk, hogy vissza kéne mennünk hozzá. Ekkor már eléggé elhagytuk azt a helyet ahol a férfi üldögélt. A fiúk díjazták az ötletet egyedül Míra nem, hisz mi van ha éppen egy kis magányra van szüksége. Jó oké beismerem, hogy tényleg volt benne valami, de akkor azt találtuk jobb ötletnek ha visszamegyünk. Mírát is magunkkal rángattuk és visszafordultunk Danny felé.

Igaz elég messze voltunk már tőle, de nem sajnáltuk rá az időnket.

Egyre gyorsabban hagytuk magunk mögött a métereket, minnél közelebb voltunk a helyhez ahol nem rég még Danny és mi is tartózkodtunk. A férfi akit kerestünk még mindig ott ült a padon, de a telefonja képernyője már nem világított.

Szóltam Míráéknak, hogy várjanak meg egy kicsit arréb amég én beszélek Riccel. A többiek egy sarokkal arrébb mentek és én is elindultam leszólítani Dannyt.

- Szia Daniel! Köszöntem rá.

- Ohh szia Ana! Kapta fel a fejét.

- Mi járatban vagy erre? Olyan magányosnak tűnsz. Szólaltam meg újra.

- Őszintén?...Eléggé ki vagyok bukva és eljöttem egy kicsit levegőzni, de olyan nyugodt itt minden, hogy egyszerűen itt ragadtam.

-És te? Kérdezte az Ausztrál.

- A barátaimmal vagyok itt, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne jöjjek ide hozzád.

Apropó! Nincs kedved velünk tartani?

- Hát ha nem zavarok akkor szívesen veletek megyek. Válaszolt Danny.

- Ahj! miért zavarnál?! Egy hirtlen mozdulattal felrántottam Riccet a padról és magam után húztam.

- És mond, hol vannak a barátaid?

Nem is kellett válaszolnom Daniel kérdésére mivel ekkor mind a három idióta kiugrott a bokorból, ezzel ránk hozva a szívbajt.

- Hát itt vannak! Feleltem mire mindannyiunkból kitőrt egyszerre a nevetés.

...

Négyen ballagtunk haza a Margit Hídon. Danny és Nick sokat beszélgettek, többet is mint kellett volna. Nick elmondott Ricnek mindent ami Landoval és velem történt az elmúlt négy napban. A férfi végig nevetve reagált a fiú összes mondatára majd megszólalt.

- Szóval itt még lesz valami. Mondta Daniel, mire felkaptam a fejem, kihallgatva a beszélgetésüket.

- Héj!! Kiáltottam magam elé.

- Bocs kislány, de igaza van Dannynek. Mondta Nick.

- Kössz hogy kiállsz mellettem. Feleltem duzzogva.

- Mi csak az igazat mondjuk. Nagyon szikrázik köztetek a levegő a Brittel. Ja és nehogy kifelejtesem, hogy egyfolytában úgy néz rám mint aki meg akar ölni féltékenységében. Mondta az Ausztrál.

- Na jól van fiúk elég lesz most már. Akadtam ki mire Nick fenekébe rugtam.

Ric ezen csak nevetett, de hamar leszálltak a témáról.

20 perc séta után egy fotocellás ajtóhoz értünk ami a hotelbe vezetett. Beléptünk rajta majd egyből az étkező felé vettük az iranyt hisz már mind éhesek voltunk. Körülnéztünk az asztalok között hátha van szabad, a nagy kesgetés közben összeakadt a tekintetem az egyik asztalnál ülő sráccal aki Charles Leclerc volt, de lassan a mellette ülő emberre vándorolt a tekintetem, az-az Landora. A fiú értetlenül nézett rám, s egy pillanat alatt felpattant az asztaltól és célirányosan megindult felém. Ahogy ideért megrántotta a kezem és félre húzott.

- Mond, még is hol voltál? Kérdezte idegesen.

- Hát elmentünk kicsit sétálgatni, esetleg baj? Feleltem.

- Már mindenhol kerestelek és hívtalak is. Mondta a fiú felháborodva.

- Nem láttam bocsi, le voltam némítva, de neked ehez még is mi közöd van? Kérdeztem a Brittől.

- Hát elég sok, hisz az én felelősségem rád vigyázni. Kezdett bele a kiosztásba.

- Még is minek kéne rám vigyázni? Hiszen már felnőtt nő vagyok és csak, hogy emlékesztesselek most én vagyok itthon és te dolgozol. Válaszoltam.

- Jó ebben igazad van, de jobb lenne ha legközelebb elmondanád hova mész és kivel. Ekkor gúnyosan Danielre nézett, majd vissza rám.

- Miért kéne tudnod? És mi bajod van Dannyvel? Kérdeztem felháborodva.

- Figyelj ezt majd még megbeszéljük, hisz már így is mindenki minket néz.

- Nem akarok erről többet veled beszélni. Válaszoltam majd visszamentem Dannyékhez akik eppen találtak egy üres asztalt amihez egyből le is ültünk és végre nyugodtan tudtunk vacsorázni.

A srácok nem kérdeztek semmit, hisz valószínüleg végignézték a történteket Landoval.

Heyyy! Elhoztam nektek a Kövi részt. Hozzátenném NAGYON hálás vagyok az olvasóimnak és köszönöm hogy ennyien olvassátok ezt a kis regényt. Köszönöm mindenkinek!

X Kate B.