Ray boyfriend preferences

Amikor ő beteg + rájöttök, hogy tetszetek egymásnak

Pár hónappal később, december végére, viszont már ő kapott el egy betegséget, így megfogtad a fél dobozosleves készletedet, benyomtad egy szatyorba és máris baklattál ki egyenesen a fiúk szobája felé. Mivel ma van december 31, így Emma és Norman újfent elment randizni, habár te biztos vagy benne és valószínű Ray is, hogy meglesz az első csókuk is ma.

-Tsók a családnak!-rúgtad be az ajtót a kopogás után mire megláttad az ágyán szétterülő és olvasó srácot.

-Nem kell jönni, már jól vagyok.-mondta kicsit orrhangon.

-De jövök, mert halálra unom magam.-raktad le az asztalra a zacskót.-Kérsz levest?

-Ja.-ült fel, majd felállt és magasabb volt nálad lassan 1 fejjel.

-Tch, rohadj meg...-morogtad a nem létező bajuszod alatt.-Hogy vagy képes még betegen is nőni?-fortyogtál halkan miközben felraktad a vizet forrni.

-Úgy ahogyan te hülyén összemenni.-mondta egy gúnyos vigyor kíséretében.

-RAY!-szóltál rá egyből mire csak összeborzolta a hajadat még mindig mosolyogva.-De nem vagyok hülye! Annyira...-tetted hozzá az utolsó szót kínosan.

-Megmondtam.-lépett el mellőled, majd odalépett az íróasztalához.-Akarsz nézni filmet?

-Persze!-vágtad rá vidáman.-De mit nézzünk?

-Nem tudom...-felelte kínosan.

-Anime...?

-Nem.-vágta rá mogorván.

-Öm... Akkor Thor: Ragnarok...?

-Oké.-egyezett bele és máris nyitotta ki a gépét hogy megkeresse a filmet. Miközben ezt csinálta, te izgatottan nézted a vízforralót hogy mikor lesz kész, ugyanis nagyon szeretted a dobozos leveseket.-Ki ne essen a szemed.-szólalt fel hirtelen a fekete hajú mire te csak nagyokat pislogtál rá.

-De nem estek ki!-jelentetted ki egy vigyor kíséretében mire a srácnak alig észrevehető pír szállt az arcára, de te pont nem láthattad, mivel elfordultál tőle az előtted lévő eszköz sípolása miatt.

Gyorsan elkészítetted a leveseket és máris leültetek filmet nézni. Hamarosan pár durranásra lesztek figyelmesek mire te egyből odarohansz a szoba egyetlen ablakához és kinézel rajta, mivel sejted, hogy mi van most.

-Tényleg! Elfelejtettem hogy éjfélkor tűzijátékoznak!-szólaltál fel vidáman miközben a srác odasétált melléd és a fejed fellett átnézett.-Itt teljesen más, mint otthon!

-Miért, nem ugyan olyan az összes?

-Igen, de mégsem.-néztél fel, hogy ránézhess.-A faluban ahol felnőttem mindig nehezen szerezték meg az engedélyt erre, ráadásul csak fehér színben volt, itt viszont van többfajta is!-magyaráztad el mire bólintott egyet.

Némán néztétek a tájat és gondoltatok vissza az elmúlt 1 évre. Miközben ezt Ray átgondolta és elérkezett az első iskolanapra egyből pirosság szállt az arcára és gyorsabban dobogott a szíve. Egyből felismerte ezt a reakciót, így pár másodpercig lefagyott, utána az emlékeiben elkezdett kutakodni, hogy megtalálja a megoldást, ami hamar meg is lett. Az pedig te voltál. Lenézett rád és elkezdte nézni a boldog arcodat mire akaratlanul is pillangók gyűltek a hasában. A fiúnak egyből leesett, hogy miért gondolt rád folyton és miért akarta veled tölteni az ideje nagyrészét.

-Ray lázas vagy?-kérdezted tőle.-Azt ne mond hogy újra megbetegedtél!-néztél rá aggódva mire egy kis ideig nem szólalt meg, majd zavartan elfordította a fejét.

-Minden rendben...-válaszolta egyszerűen.-Nem gondolod hogy csak piros tűzijáték volt és azért láttad úgy?-vonta fel a szemöldökét mire te elvigyorodtál.

-Talán igen, talán nem.-vontad meg a válladat miközben már gyártottad az összeesküdés elméleteket a fejedben. Hirtelen elértél egy olyan felvetéshez, aminél lefagytál.-Te szerelmes vagy?-kérdezted egyszerűen.

-N-Nem...-válaszolta motyogva.

-Szóval igen!-következtetted le, de legbelül fájt valamiért a tudat, hogy talán nem beléd szerelmes.

-Nem is...

-Ha hazudsz magadnak, azzal csak azt éred el, hogy soha nem fogsz összejönni vele.-ráztad a fejedet.-Na ki a szerencsés vagy éppen szerencsétlen?-kérdezted mire már a piros eddig nem létező árnyalatát vette fel az arca, ezáltal te is elpirultál egy kicsit.

-Oi, nem szerencsétlen!-kezdett el téged kergetni, mire te csak elfutottál előle.

-Szóval tényleg van~!-daloltad vidáman miközben felálltál az ágyra és onnan néztél rá.-Na most ki a magasabb?

-Még ígyis én.-állt fel ő is, majd egy egyszerű mozdulattal felemelt téged.

-Hé, mit csinálsz?!

-Hogyan szeretnél meghalni? Rádborítsak egy kancsó forróvizet, ledobjalak az erkélyről vagy van egyéb ötleted?-kérdezte sunyin vigyorogva.

-Sehogy és kérlek tegyél le...!-jelentetted ki elpirulva mire csak kinevetett téged miközben lerakott a földre mielőtt leült volna az ágyára.-Ez nem vicces!-förmedtél rá, de ő csak tovább nevetett hasonló színű fejjel, mint amilyen a tiéd volt.

Attól hogy boldognak láttad bizseregni kezdett a hasad mire egy kedves mosoly szállt az arcodra. Már voltak crushaid, de őket nem ismerted, viszont most éreztél először ilyet valaki olyan iránt, akit még ismersz is. Nem tudtad, de elnyerted a tsundere és szadista Ray szívét, a fiú pedig nem tudta, hogy ugyan így érzel iránta.