Ray boyfriend preferences

Amikor valami baja van

Raynek már napok óta rossz kedve van és ezt észre is vetted, hiába próbálta elrejteni előled. Ahányszor megkérdezted róla mindig mondta, hogy nem szeretné ráderőltetni, viszont, mivel makacstermészetű vagy, így ki akarod deríteni mi baja van. Mivel ősziszünet előtti hét volt, így eldöntötted, hogy azt a hetet rászánod a barátod gondjának kiderítésének.

-Szia Norman!-köszöntél az ajtót nyitó fiúnak.-Ray?-tértél rá egyből a lényegre.

-Itt van, de... Nem tudod mi a baja? Nem éppen a legjobb a hangulata és aggódom érte...-nézett a háta mögé.

-Nem, nem tudom, azért jöttem át, hogy kiderítsem.-felelted aggódva.

-Akkor én szerintem most kettesben hagylak titeket.-fogta meg a válladat és lépett ki a szobából.-Majd értesíts, ha jutottál valamire.-mosolygott rád kedvesen, mire te csak határozottan bólintottál egyet, majd beléptél a szobába.

-Szia Ray!-szökdécseltél oda az ágyához, majd lehuppantál az éppen maga elé bámuló sráchoz mire ő csak álmos tekintettel nézett rád.-Minden rendben?-kérdezted meg mire csak lehajtotta a fejét.

-Nem akarom ráerőlte-

-Nem erőlteted rám, fog már fel!-förmedtél rá mérgesen.-Norman és én aggódunk miattad!-jelentetted ki mire csak elkuncogta magát.

-Ilyen kis baromságon aggódni...?-kérdezte inkább magától szánalmasan.

-Ray!-fogtad meg a feje két oldalát és fordítottad magad felé.-Mi a baj? Ez már nem mehet így tovább! Ha tovább elfojtod magadban, akkor csak rosszabbodni fog a helyzet!-mondtad neki a kelletténél kicsit mérgesebben és hangosabban mire csak nagyranyílt szemekkel figyelt téged.-Szóval el fogod mondani a problémád és addig nem engedlek ki ebből a szobából, amíg el nem mondod!-förmedtél rá.

-Oké, nyugodj meg.-fogta meg a kezeidet és emelte el a fejétől.-Igazából elég gyerekes dolog miatt vagyok rossz kedvű.

-Emmánál nem lehet gyerekesebb.

-Hidd el, gyerekesebb.

-Mindegy, hallgatlak.-néztél rá türelmesen mire sóhajtott egyet.

-Rémálmok...

-Rémálmok?

-Igen. Rémálmaim vannak minden este, ezért vagyok rossz kedvű.

-És... Ezekben a rémálmokban mik vannak hogy ennyire rosszak? Már ha persze el akarod mondani...-kötötted le gyorsan az utolsó mondatot. Pár másodpercig némán nézte a kezeit a fiú, majd hirtelen átölelt téged és márcsak halk sírásra leszel figyelmes.-Ray...?-nézel rá kérdőn miközben visszaölelted.

-Nem akarlak elveszíteni... Se Normant, se Emmát, se semelyik barátomat... De főleg téged... Nem, nem akarom...-szipogta miközben arcát a válladba temette, te pedig egyből megértetted a problémáját.

-Semmi baj, itt leszek melletted mindig.-simogattad a hátát miközben egy puszit nyomtál az arcára.-Nem foglak elhagyni. Egyikőnk sem fog téged elhagyni.-húzódtál el tőle, majd egy apró csókot adtál neki.-Ezzel esküszöm!-vigyorogtál rá, mire csak újra szoros ölelésbe húzott.

-Köszönöm...-motyogta a nyakadba miközben te elkezdted simogatni a fejét.