Ray boyfriend preferences

Szabadulószoba 2

-Oké, én még mindig nem értem pontosan a lényegét ennek a szabadulószobának.-ráztad a fejedet, miközben hanyatfeküdtél a füvön.-Az ég adta világon semmi sem történik!

-Ja, mert nekünk kell rájönnünk elvileg.-válaszolta Emma.-De én sem tudom pontosan, a kárytákon lévő dolgoknak, pedig biztos, hogy van valamilyen jelentősége.

-Igen, ebben mindenki biztos.-helyeselt Norman.-És mivel nem tudhatjuk a másik kártyáját, így valőszínű, hogy néhányra rá kell jöjjünk.

-HOGY EZ HOGY NEM JUTOTT AZ ESZEMBE!-ültél fel egyből.

-Mert hülye vagy.-válaszolt egyszerűen Ray.

-Hé, nem vagyok hülye!-förmedtél rá mire csak felvonta a szemöldökét.-Ennyiből mindenki hülye!

-Ja, de te és Emma vagytok a leghülyébbek.-csapott gyengén fejen titeket, de a vöröske tekintetéből ítélve, nála erőset ütött, veled ellentétben.

-Talán köze lehet a dologhoz annak, hogy az egyik kislányt úgymond "örökbefogadják" ma, de az is előfordulhat, hogy ez csak mellékes.

-Sherlock.-forgatta meg a szemét Ray.-Egyértelmű, hogy ennek köze van a szabadulószobához idióták.

Telt az idő és elérkezett az úgymond "örökbefogadás". Amint elköszöntetek a kislánytól mindenki ment a saját dolgára, ami neked abból állt, hogy azt nézted, ahogyan pár kölyök attól szenved, hogy nem telefonozhatnak.

-(Név)!-rohant oda Emma hozzád.-Van egy kis probléma.-emelte fel a kezében tartott plüst.

-Az annak a kislánynak a plüsse? Az egy játékkellék, itt kellett hagynia.-vontad meg a vállad.-Rakd vissza oda ahol volt.

-De nem! Nem figyeltél? Mondta a kislány, hogy ez a plüss vele lesz végig és akkor nem kellett volna az étkező asztal közepére rakni, hogy feltűnjön!-förmedt rád Emma.

-Akkor vigyük el neki?-kérdezte Norman odalépve hozzátok.

-Basszus, megijedtem!-néztél rá mérgesen.

-Bocsi, de vissza kéne vinnünk neki.

-Már elmentek.-jelentetted ki úgy, mint hogyha ez alapvető tény lenne, mert az is volt.

-Még odaérhettek.-hallottátok meg Ray hangját.-Világít a kapunál a lámpa és a nő még nem jött vissza, így kötve hiszem, hogy elmentek volna.

-Az a nő az anyád.-forgattad meg a szemedet-Mindegy, let's go!-fogtad meg Emma és Norman csuklóját, majd elkezdted magad után húzni őket.-Csak nekem van rossz előérzetem?-kérdezted meg amint odaértetek a kapuhoz.

-Nyugi, nekem is...-nevetett kínosan a vörös hajú.-Habár mondták, hogy ez egy horror szabadulószoba, szóval ez normális.

-És én miért csak most hallok arról, hogy ez egy horror szabadulószoba?-néztél rá fáradtan.-Mindegy, menjünk.-mondtad, majd beléptetek a kapun.

-Kislány, ottmaradt a plüssöd!-mondta Emma, de semmi.-Kislány!

-Itt egy autó! Beülök és elhajtok vele!-álltál fel a kocsi fellépőjére és benéztél az ablakon.-Nemár, nincsen benne a kocsikulcs... Mindegy.-másztál le onnan.-Akkor bemászok! Muhahahaha!-siettél a kocsi platójához, majd elhúztad a függönyt, ami eltakarta, mire lefagytál. Gyorsan egy mély levegőt vettél, de nem éreztél fémes szagot, így meg tudtad állapítani, hogy az művér volt ott.

-Mi az (Név)?-kérdezte Norman.

-Szerintem megtaláltam a szabadulószoba lényegét, és hogy miért horror.-léptél hátra párat, majd mutattál a platóra.-Gyertek nézzétek meg, de nyugodjatok meg, ez csak művér.-jelentetted ki mire odamentek.

-Oh...-reagálta le a fiú, míg a lány ijedt tekintettel az arcán lefagyva nézte.

-Emma, minden rendben? Ez nem igazi vér nyugi!-néztél rá, de még mindig ugyan olyan tekintete volt.

-É-Én...-szólalt meg pár másodperc múlva a vöröske.-Bocsi, csak a haemofóbiám van és hiába művér, kicsit sokkot kaptam...-nevett kínosan.

-Van itt valaki?-hallottatok meg egy hangot.

-Gyertek, nem szabadna itt lennünk!-húzott be a kocis mögé titeket Norman.

-Ha egy macska volt, azt megeszem.

-Macska? Kínában vagyunk vagy mi?-kérdezted suttogva mire csak a másik ket ember csendre intett.

-Fúj, te eszel macskát?

-Nem érdekes, megvolt már a gnumpa?-mondta az egyik hang, mire azt értetted először, hogy "pumpa", de aztán rájöttél, hogy biztos nem azt mondta. Ezután hallottátok, hogy a mellettetek lévő ajtó rezeg, így bebújtatok a jármű alá.

-Igen, megvolt már.-mondták mire kinéztetek és egy furcsa embereket láttatok meg furcsa szörnyjelmezben, akiknek nagyon élethű volt úgy kb minden, vagyis az arcmaszkosok jó munkát végeztek XD-Csak egy ujjbegyét megehetem?-kérdezte miközben leraktak egy kék folyadékkal teli tartályt.

-Nem, ez értékes árú.-rakták bele a "hullát" a folyadékba.-Ezt csak a felsőbb hatalmak ehetik.

-Hamarosan leszüretelhetjük a 4 legjobb eredményest. A 81194, a 22194, a 63194 és az 57194-est.-jelentette ki, mire egyből tudtátok, hogy ezek azok a számok, amik rajta voltak a kis lapotokon.-Készen álnak a szüretre ezek, igaz Isabella?-kérdezte a szörny, mire mind a hármótok lefagyott.

-Igen, bármikor szállíthatóak.-felelte a nő, mire kimásztatoka kocsi alól és halkan elosontatok onnan, majd elsprinteltettek.

-Oké, ez creeeepyyyy~!-jelentetted ki.

-Oké, rájöttem a sztorira!-állt meg Norman mire ti is.-Ez az árvaház azért van, hogy minket gyerekeket farmoljanak azért, hogy majd megegyenek.

-Igen, de akkor mit csináljunk?-kérdezted meg értetlenül.

-Hát nem egyértelmű?! Megszökünk!-vágta rá Emma.

-Hogy mi?-néztél rá kérdőn.

-Mindenkivel meg fogunk szökni, nem szeretném hogy bárki is meghaljon!

-Emma, ez csak egy szabadulószoba.

-Akkoris, ebben most szerepjátékoznunk kell nem?

-Végülis...

-Akkor mindenkivel megszökünk viszont, ha ez egy szerepjáték, akkor egy átlagos gyerek ezt hogyan reagálná le?-nézett rátok Norman.

-Szomorú és ijedt lenne.-vágtátok rá egyből a lánnyal.

-Igen, szóval egy kicsit legyünk azok.

Amint visszaindultatok, mind a hárman felvetettek egy szomorú arcot. Igazából te többszöris majdnem elnevetted magad, de tartottad az álarcot XD

-Üdv újra,hogy ment?-kérdezte Ray.

-Nem értünk oda időben.-jelentette ki Norman.

-A plüss.-szólalták fel hirtelen.-Basszus, otthagytuk a plüssöt... Na miiindeeegy~!-mondtad mire lefagytak.-Bocsi, csak én már nem bírom tartani a szomorú arcot.-legyintettél egyet, majd újra felvetted a szomorkás kifejezést.

-Na mi történt, hogy azt kell tettetnetek, hogy szomorúak vagytok?-vont fel a szemöldökét a fekete hajú.

-Semmi, csak kiderítettük a sztorit, semmi különös.-válaszoltad, majd adtál egy puszit az arcára.-Jó éjt!-futottál fel a lépcsőn otthagyva a másik hármat.