Ray boyfriend preferences

Szabadulószoba 3

A többiek már rég aludtak, de te némán ültél az ágyadon térdeidet felhúzva, miközben a kezedben tartott kártyát nézted, amin az "Áruló" felirat állt. Hát, mit ne mondjak, elloptál pár kártyát, mert kíváncsi voltál a többiek szerepére, és ezt sikerült megszerezned. De mielőtt folytatnám, ugorjunk vissza kicsit az időben és nézzük meg hogyan érted el ezt.

~~~

-Jó reggelt!-léptél be az étkezőbe vidámnan.-Kell valami segítség?-fordultál a nő felé vidáman.

-Nem kell, köszönöm (Név).-simogatta meg a fejedet, mint ahogyan még 6 évesen tette az anyukád.

-Rendben!-vigyorogtál rá.-Egyébként... Már elkezdődött a szabadulószobás játék, vagy még nem?-kérdezted meg ártatlan tekintettel.

-Nem tudom, miért nem deríted ki és mondod majd el nekem?-kérdezte meg kedvesen.

-Oké!-vigyorogtál rá, majd elsétáltál onnan, miközben az járt a fejedben, hogy hogyan verhetnétek át őt.-Jó reggelt Ray!-köszöntél a barátodnak.

-Jó reggelt (Név).-köszönt neked egyszerűen.

-És itt jön a nagy Lannion!-ütközött neked valaki, mire te úgy nekimentél az előtted álló srácnak hogy mind a ketten elestetek.

-Hé fiúk, vigyázzatok!-förmedtél rá két fiatalabbra mire azok lefagyva néztek téged, majd egyszerre elfutottak onnan. Ekkor észrevettél egy kártyát a földön mire nyúltál volna oda hogy felvedd, de valaki megelőzött téged, mégpedig az a melletted ülő személy volt.

-Az az én kártyám.-vágta bele a zsebébe egyből Ray, nehogy észrevedd mi van ráírva.

-És mi van ha láttam volna?-kérdezted egy gúnyos vigyor kíséretében.

-Semmi.-állt fel a fiú, majd a hónaljadnál fogva téged is felemelt.

-Köszi.-mondtam meglepődve mire csak összeborzolta a hajadat, majd továbbállt.

Hirtelen nem tudtad eldönteni, hogy hazudott-e a válasszal vagy sem, mivel a srác nagyon jól tudott hazudni. Ekkor mintha villámcsapás ért volna téged, fogott el hirtelen a kíváncsiság. Elhaladt melletted egy lány, mire gyorsan belenyúltál a zsebébe, majd kihúztad a kártyáját és megnézted, amire a "Normál, jó ember 65194" állt.

-Hé, elhagytad a kártyád!-futottál a lány után mire az kérdőn nézett rád.-Elhagytad a kártyád.-nyújtottad oda neki mosolyogva mire azt meglepődve elvette.

-Köszönöm őőő...

-(Név) vagyok! Te?

-Gilda vagyok és köszönöm, hogy visszahoztad a kártyám.-mosolygott rád.-Megnézted igaz?

-Nyugi, titokban tartom és cserébe megmutatom az enyémet, ha akarod!-vetted elő a sajátodat vigyorogva.

-Oké.-egyezett bele, majd odahajolt hozzád, hogy megnézze a kártyádat.-Ugyanolyan, csak a szám különbözik.-jegyezte meg halkan mire bólintottál egyet, majd elraktad a kártyádat.

-Ezek az azonosítóink.

-Azonosítóink?-kérdezte értetlenül mire érezted hogy elszóltad magad.

-Vagyis csak feltételezem!-vágtad rá egyből.-Elvégre úgy logikus nem...?-nevettél kínosan.

-Végülis...-gondolkodott el.-Nem lehet nagyon azoknak a számoknak különösebb jelentése.-vonta meg a vállát.

-Pontosan!-helyeseltél vele.-Meg miért adnának puszta számsorokat?-horkantottál fel.

-Így belegondolva simán lehet az is, hogy rá kell jönnünk valamire, amik a számok alapján.-jelentette ki a zöld hajú.

-Hát az 194-nek lehet valami köze talán.-vontad meg a vállad.-De mindegy, ne ezzel törődjünk, mindjárt reggeli!-raktad össze az ujjaidat miközben egy fogas mosolyt vettél neki és a fejedet kicsit oldalra hajtottad.

-Igen, majd később beszélünk!-intett neked, majd elsietett.

Eközben észre sem vetted, de két szempár figyelemmel követte a beszélgetéseteket.