Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

Kidnapped

Peter's POV

"Jó éjt tökmag!" Ez volt az utolsó dolog amit halottam, majd a szobám felé menet minden elsötétült.

-Eter. Peter? Hé! Megöltelek gyerek? - hallatszódott egy hang,orosz akcentussal.
Lassan magamhoz tértem és kinyitottam a szemem.
-Huh. Hála az égnek. Nem tudnék azzal a tudattal aludni hogy kinyirtam egy gyereket.-mondta a nő.
-Maga meg kicsoda? Honnan tudja a nevem? Hol a fenében vagyok?
-A szobámban. - felelte.
-Várjunk. Még a lakásban vagyok.. Miért van itt szobája?
-Túl sokat kérdezel öcsisajt. Most én jövök oké? Mondcsak Peter Benjamin Parker. Mit keresel itt? Kém vagy? Hydrás? Netán Dreykov küldött?-kérdezte gyanakodva.
-Öhm.. Itt lakom. Nem. Nem. Ki a fene? - kérdeztem értetlenül. - Várjunk csak.
Honnan tudja a nevem? - na most egy kicsit kiakadtam.
-Megtaláltam a személyidet, duh. - mondta lazán. - Mi az hogy itt laksz?
-Én Mr. Stark.. Hát fia vagyok. - közöltem vele az infót.
-Péntek igazat beszél a fiatalember? - kérdezte az A. I. - t.
-Igen Mrs. Belova. - válaszolt péntek.
-Belova? Mint Yelena Belova? Nat néni húga? - kerekedtek el a szemeim.
-Honnan ismersz engem?Várj, azt mondtad Nat néni? - nevetett egy kicsit.
-Igen, egy csomot mesélt magáról. - magyaráztam.
-Tisztázzuk, szóval te nagyon nagyon jóban vagy Natashával? - bólintottam-
- A francba! Gyorsan oldozzunk ki téged mielőtt meglát és letépi a fejem! - pánikolt.
-Oh erre semmi szűkség, már kiszabadítottam magam miután felébredtem. - mondtam majd felemeltem kezeim mutatva hogy szabadok.
-Lenyűgöző. Bírni foglak. - boxolt bele a vállamba.

-Na és mit keres itt? - kíváncsiskodtam.
-1.Tegezz nyugodtan. Natasha pajtija az enyém is. Én leszek Yelena néni, a cool nagynéni. Igen, szuper. Na és 2.A közelben voltam és beugrottam lecsekkolni a nővérem. De arra nem számítottam hogy belefutok egy Stark porontyba. Adoptált? - kérdezte majd megindult kifele a szobából. Követtem.
-Aham. - zártam le ezt a témát ennyivel.
-Király. Hallgatlak. - Hallgatlak? Mi az hogy hallgat? Nagyon értetlen fejet nézhettem, mert mikor rám vetette pillantását felnevetett.
-A sztorydat. Mi Peter Parker sztoryja? Akarom hallani hogy jutottál el ide. - mondta.
-Gyalogolva. - ekkor megpöckölte a karom. - Kis komolyságot! - mosolygott rám.
-Hát.. Huh.. Hol is kezdjem?
-Az elején? - kérdezte, vagyis inkább mondta.
-Mikor anyu és apu találkoztak..
-Peter!! - kiáltott rám.
-Oké! Oké! Szoval. A szüleim, elhunytak egy repülőgép balesteben mikor 5 voltam. Majd a nagynénémhez és a nagybátyámhoz kerültem akik..
-Autó baleset? - feltételezte.
-Lövöldözés. - hajtottam le a fejem.
-Oh. - nézett rám szomorúan.
-Ja.. - erőltettem egy szomorú mosolyt az arcomra.
-De azért az hogy most itt vagy szeritem elég menő nemde? Mármint mindenkinek megkellett halni akit szerettél csak hogy egy ilyen klafa helyre kerülhess, de ez jó nem? - próbált segíteni..
-Ez most komoly? - néztem rá már-már könnyes szemmel, de nem a szomorúságtól, hanem már kínomban, ez nem akartam hallani, vigasztalás ide vagy oda.
-Nem. Felejtsd el. Nyomd meg a törlő gombot!Zpfz. -próbálta utánozni a reverse funkció hangját, közben a kezét visszafelé tekerte. Felnevettem. Vicces volt ahogy segíteni akart a helyzeten.
-Nyugi el is van felejtve. - mondtam nevetve, de abba is hagytam mert visszaértünka szobámhoz.

-Akkor jó éjt Yelena. - vettem búcsút tőle.
-Khm. Khm. - köszörülte meg a torkát.
-Yelena néni. - javítottam.
-Khm. Khm.
-Yelena néni a cool nagynéni. És morbid.-tettem hozzá az utolsó szót halkan.
-Tökéj. Jókat öcsi!..Oh és majd elfelejtettem, erről a mi kis "incidensünkről" egy szót se senkinek!
-Milyen incidens? - mosolyogtam.
-Helyes.-adott nekem egy "like" jelet. -Most mars aludni! - hessegetett be a szobámba, majd elment.

Jó kis szombat éjszakai program. De legalább ki tudom húzni a bakancslistámról még egy pontot.
"legalább egyszer raboljanak el"