Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

I Just Want To See My Son

Tony's POV

Hosszú sípolás. A hang amit soha nem fogok elfelejteni többet. A pillanat amikor leállt a kisfiam szíve. És az enyém is.

-Ne! Ne! Ne!! - futottam volna be a műtőbe, de Steve és Thor nem engedte.
-Tony hagynod kell az orvosokat hogy segítsenek rajta. Ha bemész és megzavarsz valamit csak rosszabb lesz. - okoskodó kapitány. Mindig mindent jobban tud.
-Én vagyok az egyetlen aki hallotta leállni a szívmonitort? Nem segítenek rajta. Megölik. - próbáltam kiszabadulni a szorításukból, de túl erős volt.
-Engedjetek el! Kérlek. Látni akarom a fiam. Látni akarom őt. - majd minden elsötétült.

Avengers's POV.

-Megtennéd hogy nem ütöd le mindegyik Starkot!?? - üvöltötte Nat.
-Bepánikoltam. - mondta Yelena.
-Srácok halljátok? - csitított le mindenkit Sam.
És akkor mindenkiben felgyúlt egy kis remény,mert a hang a műtőből jött. A hang, ami egy 14 éves tinédzseré volt, aki az apja felől kérdezősködött.

Pár perccel ezelőtt.

Bruce's POV.

-Ne ne ne ne ne!! Gyerünk Pete. Az apád megöl ha meghalsz! - nulla. A szám ahányszor szívműtétet végeztem az unokaöcsémen. Nulla. És ez látszott is. Amint leállt a szíve a pánik csak mégnagyobb lett bennem,de tudtam ha elvesztem a fejem az nem fog rajta segíteni. Olyan közel a célhoz, a műtét sikeres, nehogy a végére omoljon össze nekem.
-Defibrillátort! - kiabáltam az asszisztensemnek.
-Rendben. Ennek működnie kell.

Első sokk.
Semmi.
Második.
Semmi.
-Gyerünk Peter!
Harmadik.
Semmi.
-Mi lesz már!??
Negyedik.
Se-. Bipp. Bipp....Na végre. Sikerült..

-Apa....- ismételte hallkan Peter ezt a szót. Nagyon hallkan. Majd megláttam a két mogyoróbarna szemét.
-Hello Pete. - köszöntem neki a legkedvesebb hangon amin csak lehetett.
-Meghaltam?Nem így képzeltem el... - megpróbált felülni, de visszafogtam.
-Ezt nem szabad! Még le kell kezelnem a varratodat
Rendben? - kérdeztem. És nyúltam is az altatóhoz. Könnyebb lesz, ha alszik. Nekem és neki is.
-Nem. Látni akarom apát. - mégegyszer megpróbált felülni, de most sem engedtem.
-Hé. Az lesz a legjobb ha most alszol egy jóóó nagyot. Oké kishaver? Feküdj vissza..Úgy, szépen. - döntöttem le óvatosan a fejét vissza az asztalra, nehogy beüsse. Majd egy kis idő múlva újra aludt.
Hát ez egy jó hosszú nap volt.