Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

Arguing

Loki's POV

3 napja volt a kis találkozásom Stark porontyával, és hazudnék ha azt mondanám nem leselkedek utánna azóta.
Egy szóval tudnám jellemezni:
lökött.
Plusz aranyos, de az egy másik téma...
Valahányszor Stark nincs ott, magában beszél. Vagyis... Nagyon szid valakit.
Azt is észrevettem, ha máshova megy, ahol még nem volt. És tudom, hogy nem volt, Stark kéri meg néha, és megmondja merre kell mennie.. Ő kapásból tudja az utat, mi hol van. Úgy járkál ebben az épületben, mintha már évek óta itt lakna.

-Ki vagy te Peter Parker? - kérdeztem magamtól. Ő a laborban volt, de Tonynak el kellett mennie, így mikor kiment, én beosontam. Láthatlanban, konkrétan mellette állok, de ezt a bűbáj miatt amit használok észre sem veszi.

-Tessék?? - hirtelen felkapta a fejét.
-Nem. Őt sem eheted meg. -

Igen, határozottan kattos.

-Nem érdekel, hogy megvette az utolsó csokit a kedvencedből, attól még nem érdemel halált. -

Ennyi elég. Tudnom kell kihez beszél.

-Ki akar megenni kicsodát? - feloldottam a varázslatot és megjelentem mellette. Peter ugrott egyet ijedtében.

-Ohh Szent Isten! - kiáltotta.

-Kivel társalogtál? - vontam kérdőre.
-Senkivel. - adta a választ.
-Hazudsz. Látszik rajtad. Nameg egy ideje itt vagyok...
-Te kémkedsz utánnam?
-Nem nevezném kémkedésnek. Csak.... Megfigyeltelek a tudtod nélkül.
-Ugyan az ember...
-Válaszolj inkább. - utasítottam.
-Nem akarnád megmagyarázni miért is figyelsz? - érdeklődött.
-Úgy vélem itt nem én vagyok az, aki magyarázattal tartozik. - megrázta a fejét, majd el akart menni, de én megfogtam a csuklóját.
-Ha nincs mit titkolnod miért menekülsz? - kihuzta a karját, majd a szemembe nézett.
-Nem menekülök. -

Ez igaz volt. Vagy.. Talán mégsem? Ahogy a szemembe nézett, azzal a magabiztossággal nem tűnt úgy mintha hazudna. De mégsem tudtam eldönteni.
Én. A hazugságok mestere, aki mindig észreveszi, ha valaki hazudik.... Nem tudtam eldönteni, hogy ez a mondtad igaz-e vagy sem.

Nem menekülök.

Igaz-e vagy sem, mindenképp titkol valamit.
És ha menekül vajon mi elől?
Innen? Az élettől? Tőlem talán? Valaki mástól? Esetleg a múltjától?

Múlt.

Ezaz, talán így kideríthetek egysmást.

Az egyik kezemmel lefogtam a vállánál, a másikkal megérintettem a homlokát.
Ő úgy látszott, tudja mit akarok tenni, így hátrébb lépett, elcsapva a homlokán lévő kezem . De én nem engedtem el. Nem szorítottam őt, nem akartam neki ártani, valamiért fontosnak éreztem. Mégis úgy tartottam, hogy innen ne tudjon menekülni. Peter csak lépkedett hátrébb és hátrébb, kezeivel próbált kiszabadulni. Mikor már nem volt hátrébb, és nekiütközött volna a falnak, az egyik karomat a feje mögé tettem, nehogy beüsse a falba, a másikkal pedig még mindig tartottam. Mikor a szemébe néztem, ő mérgesnek tűnt, ami engem is felzaklatott kicsit.

-Innen nem mész el, míg nem kapok választ....
-Nem? Csak figyelj. - megvonta a vállát, így egy másodpercre elengedtem menekülő esélyt adva neki, de aztán észbe kaptam és megragadtam mindkét csuklóját a feje főlé nyomva a falnak. Ezt sem erősen, ahogy mondtam, eszemben nem volt ártani neki.

Peter's POV

Azon voltam, hogy valahogy kikecmeregjek ebből a szituációból. Tudom Loki milyen makacs, így nem fog engedni. És nem is hibáztatom érte. Nekem is ijesztő lenne ha egy olyan idegen mászkálna a lakásomban aki valamilyen módon ismeri minden egyes szegletét. Meggondoltabbnak kellett volna lennem.
Tudtam, ha nem lépek le és folytatjuk a társalgásunkat, akkor annak 2 végkimenetele lehet.
1. Rájön az igazságra
2. Elvesztem a fejem és én tálalok ki neki mindent. Persze egy csók után, ami már annyira hiányzik...

-Innen nem mész el, míg nem kapok választ ..-mondta.
-Nem? Csak figyelj. - megvontam a vállam, elég erővel és hirtelen ahhoz, hogy elengedjen. Lendületet vettem, de Loki észbe kapott, megragadta a csuklómat és a fejem fölött a falhoz szorította. Nem fájt, úgy vélem nem is akart nekem ártani. Sokkal inkább elpirultam a pozitúra miatt.

-Ha nem épp "kihallgatna" téged ez igazán egy romantikus pillanat lenne. - szólalt meg Venom, a fejemben.
-Fejezd be - mondtam nagyon nagyon halkan, de biztos vagyok benne, hogy Loki hallotta.
- Most kihez beszélsz?
-Hozzád. - próbáltam menteni a helyzetet.

Loki's POV

-Most kihez beszélsz? - kérdeztem.
-Hozzád. - mondta.

Fejezzem be? Oh Norse, talán bántottam? Túlságos szorítom a kezét? Megijesztettem?

Egyből elengedtem, majd hátráltam pár lépést. Nem akartam megijeszteni. Főleg nem ártani neki.

-Sajnálom. - megfordultam, majd elindultam kifelé . Jobb, ha mára hagyom.

Mára.

-Oh és Parker. - fordultam vissza utoljára.

-Figyellek.