Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

Oh... Shit..

Ez... Működött?
Kérdeztem magamtól, amint Dr. Ock csápjain végeztem egy kis "frissítést".
Ő lassan leereszkedett.
-Otto? - kérdezte Norman.
-Én vagyok. - mosolyodott el,majd visszaadta még a kitépett darabot a ruhámból. Hatalmas vigyor jelent meg a képemen, mert hát.. Sikerült!!! El sem hiszem..
-Rendben. Akkor most Max jön. - szóltam, majd visszamentem Normannal apához a műhelybe.

---------------------Time Skip---------------------

-Peter... Tökmag minden rendben? - hallottam Nat hangját. Aztán apáét.. Lokiét.. Engem szólongattak, de nem válaszoltam. Másra figyeltem. Az ösztöneim nagyon jeleztek, hogy nem vagyunk biztonságban. Valami történni fog... Oh.. És sajnos tudom is mi..

Odahálóztam Normant az egyik bútorhoz. Ő először sokkoltnak tűnt, de aztán mosolygott.
-Ohh ez a ravasz kis ösztönöd..
-Norman? - szólt Otto.
-Norman nincs most itt kedves... Nem lesz majd sötét felem? Komolyan azt hittétek,hagyom ezt?

-Tasha.. Fuss!! - szóltam Nat néninek,akinél Osborn gyógyszerre volt, ő pedig tette, amit mondtam.

A zöld manó megtámadott, és harcolni kezdtünk. Apu a homokemberrel, Loki pedig electroval.

Minden erőmmel azon voltam, hogy lejussak valahogy Natashához, amiben Osborn segített is, mikor vagy 6-7 emeleten át zuhantunk, le a földszintre. Nem bírtam megmozdulni, a nyakamat szorította elzárva a levegőtől.
Nat néni hírtelen beleszúrta az ellenszert a vállába, de az nem hatott.
Norman nevetett, majd a hajamnál fogva felhúzta a fejem.

-Ereszd. El. Őt. - mondta Natasha.
-Vagy?
-Na mégegyszer... Ereszd. El. A fiamat. - szólt, majd fegyverét felénk szegezte.

A zöld manó újból nevetett, Tashát pedig eltalálta a lebegő deszkája. Elengedett, felugrott rá. Elővett egy bombát, majd ránézett Natra,aztán vissza rám.

A francba...

Elé ugrottam.

A kezem mellett robbant fel, még az előtt, hogy elkaphattam volna.

-Peter? Peter. Tökmag minden rendben. - kinyitottam a szemem, majd nagynehezen feltápászkodtam.
-Igen.. Igen én jól vagyok. Te jól vagy? - kérdeztem. Bólintott.
-Ahj elszúrtam. - ráztam meg a fejem.
-Nem! Peter ne kezd ezt. Helyesen cselekedtél, és csak ez számít. - megérintette az arcom, hogy rá nézzek.
-Büszke vagyok rád. Ahogy az apukád is.
-Köszönöm Tasha. De.. De tennem kell valamit. Nem tudok mindenkit megmenteni....
-Nézd picúr. Te.. - Natasha hirtelen összeesett, de még időben megtartottam és segítettem neki leülni.

-Hé. Minden rendben? - kérdeztem aggódóan.
-Igen,minden..rendben. Csak ledőlök egy kicsit.

Csak ledőlök egy kicsit....