Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

And Here We Go Again

Peter's POV.

-Peter elmagyaráznád?
-E-emlékszel rám?
-Emlékszek dolgokra...Peter ki voltál te nekem? - kérdezte Loki és kezét lassan az enyémre csúsztatta.
-Oh Lokes... - rámosolyogtam és kezemet átfordítva összekulcsoltam ujjainkat.
-Én.....Vagyis mi..- kezdtem bele,de bizsergést éreztem a kezünknél,és mikor lenéztem egy vörös szikrát láttam cikázni,ami egyre nagyobb és nagyobb lett.
-Drágám?- Mire felnéztem Lokira ő eltűnt.
- Ne aggódj Pete. Nem fog többet zavarni.- jött Wanda hangja a hátam mögül.
-Mit...Mit csináltál?- fordultam felé,majd felkeltem a kanapéról.
-Visszaküldtem a bázisra...- elindult felém, egy kis vörös fénnyel játszva a kezén.
-És még?
-Hiszen te mondtad. Túl akarsz lépni rajtuk.
-N-nem. Wanda én ilyet soha nem mondtam. Loki...Lokes már majdnem emlékezett. Most helyre tudtam volna hozni mindent!
-És ha nem? Peter nem jobb itt neked? Velem. - a vállamra helyezte kezeit.
- Dehát...dehát van egy családunk Wanda. Akik a bázison vannak. Nekem van egy apukám,neked a barátaid...a testvéreid...Ott a helyünk.- magyaráztam,reménykedve hogy meggondolja magát,viszont ő csak lassan megrázta a fejét. Tekintetem leszegeztem a földre,de Wanda az állam alá helyezte kezét és összetalálkoztam a csalódottsággal a szemeiben.
- Boldogak leszünk ketten. Mindened meglesz amit csak akarsz. - kedvesen rámmosolygott,próbálva elrejteni haragját.
- Wanda nem...- egy könnycsepp csordult ki a szememből s megannyi követte,amint Wandán újra látszott hogy mérges,és már nem próbálta leplezni.
-Kár. Reméltem hogy rajtad nem kell használnom az erőm.
-M-mi?- mostmár nem zavaromban mondtam ezt,félelmemben,lassan hátrálni kezdtem.
-Loki semmire sem emlékszik,se rád,se arra hogy itt járt... És te sem fogsz. - felemelte karját és felém irányította.
- Remélem megérted,ezt csak érted teszem,értünk...- mielőtt reagálni tudtam volna,egy vörös villanást láttam,majd minden elsötétült.

-Én megóvlak. Velem biztonságban leszel...

Tudom tudom...szörnyű ember vagyok...😊