Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

You're Not Alone, Darling

-Jól vagy? - kérdezte valaki, én pedig hirtelen felültem, levegőért kapkodva. Éreztem, ahogy egy kéz végigsimít a hátamon, fel a tarkómig, majd megérinti az arcom és oldalra fordítja a fejem, hogy rá nézzek,de én nem tudtam semmire és senkire sem fókuszálni...
-Peter. Csak egy hülye rémálom volt. Nem volt igazi. Érted? Minden rendben, te rendben vagy, mi jól vagyunk. Rendben? Nem vagy egyedül. Itt vagyok veled.-nyugtatott meg.. Vagyis csak próbált, túl gyorsan vettem a levegőt, nem tudtam lenyugtatni magamat. Éreztem, ahogy szorosan átölel oldalról és ledől velem az ágyra.
-Itt vagyok veled. Minden a legnagyobb rendben. - megpuszilta a homlokom.
-Nem kell félned... - suttogta a fülembe. Majd meghalottam.. Énekelni? Azt hiszem.... A hangja nyugtató volt, biztonságban éreztem magam a karjai közt. Egy kis idő múlva össze tudtam szedni magam, és felnéztem arra, akit eddig úgy öleltem, mintha az életem múlt volna rajta.
-Lokes? - megdörzsöltem a szemeimet, majd felültem. Ő is felült, majd az éjjeli szekrényem felé nyúlt, egy pohár vízért egy pillanatra sem engedve el a másik kezével.
-Tessék.. - odaadta a poharat.
-Köszönöm. - elvettem tőle, pár korty után leraktam és a mellkasára dőltem. Loki csak szorosabban ölelt.
-Jobban vagy? - kérdezte, én bólogattam.
-Nem is tudtam hogy tudsz énekelni.
-Azt mindenki tud. - felelte.
-Chhh. Érted hogy értem. - nevetett, majd a fejét az enyémre döntötte. Olyan közel volt, hogy kristály tisztán hallottam a szívverését, és éreztem a forró levegőt, amit kifújt. Teljesen elengedtem magam, és hagytam, hogy megtartson. Így maradtunk egy kis ideig, csendben. Aztán Loki lassan el akart engedni.
-Hagylak aludni Pet..-hirtelen megragadtam a kezét.
-Ne menj!..- felnéztem rá, bele a szemeibe.
-Kérlek maradj. - suttogtam. Ő egy mosoly után megfogta a takarót, ledőlt velem az ágyba és betakart minket.
-Így kényelmes? - megigazgatta a takarót, átkarolt. Bólogattam és lassan hozzábújtam.
-Szeretlek Lokes. - megpusziltam az arcát.
Kicsit kuncogtam, mikor megláttam, hogy elkékült az arca.. Gondolom ő igy pirul el..
-Elpirultál... Vagyis.. Elkékültél?
-Te pedig elszóltad magad.... Végre.
-Ezt meg ho.. - elsősorban saját magamat vágtam félbe, mikor rájöttem mit is mondtam. Másodszor pedig Loki. Ahogy közelebb hajolt hozzám, és lassan megcsókolt. Beletúrtam a hajába, és így viszonoztam a csókot.

Loki's POV.

Lassan közel hajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Ő beletúrt a hajamba és visszacsókolt. Ezt az érzést. Ezt a hihetetlen mennyiségű örömöt, amit ebben a pillanatban érzek... Még soha nem tapasztaltam... Ebben a pillanatban elszállt minden gondom. Elfeletkeztem a világról és csak rá tudtam koncentrálni. Nincs nálam boldogabb az univerzumban. Azt akartam bárcsak sohase érne véget ez a pillanat, magam mellett akartam tudni őt. Eszem ágában nem volt elengedni.
-Szeretlek drágám. - suttogtam, majd apró csókokat szórtam szét az arcán.
Olyan közel bújt hozzám, amennyire csak lehetett. Nem szóltunk semmit. Nem is kellett. Mindketten tudtuk, mit érez a másik és hogy semmitől sem kell tartanunk, mert nem vagyunk egyedül.....

Egy hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el. Tudva, hogy a szerelmem itt van mellettem, és számíthatok rá.