Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

Busy Night

-Biztos nem kell egy fuvar? - kérdezte Mr. Stark az ajtóból, miközben én már az utcán voltam.
-Megleszek, de azért köszönöm! - kiabáltam vissza.
-Szép estét Mr. Stark. - intettem.
-Jó éjt kölyök. - köszönt el ő is. Én pedig nekivágtam a hosszú útnak hazafele a sötét utcákon át.

-Azon gondolkodtam.. - kezdtett neki Venom egy jó fél óra kellemes csend után.
-Jajj, ne kímélj... - sóhajtottam, felkészülve a hazáig tartó litániájára arról, miért is lenne jó, ha megengedném, hogy embert egyen.

---------------------Time skip----------------------

-Venom mostmár halkulj le egy kicsit. Este van, fáradt vagyok és nem hinném hogy az utca azt akarja hallgatni ahogy veled üvöltözök. - szóltam rá.
-Akkor ne üvöltözz.
-Ne kezdj vitát.
-Nem kezdek vitát.
-Akkor mégis mit csinálsz?
-Igazat beszélek. És ha azt nézzük ki is kezdett vitá.. - a szavába vágtam.
-Csitt.
-Csitt? Azt hiszed csak úgy eltudsz csitítani ha..
-Nem. Venom tényleg hallgass el egy kicsit... - elhalkult, én pedig körülnéztem az utcán.
Mintha hallottam volna valakit segítségért kiabálni.

-Én is hallottam a kiáltást, ha azt hinnéd csak halucinálsz. Szerintem az aluljáróból jött. - informált a fejemben lévő démon.
-Erre már én is rájöttem. - az aluljáróhoz mentem, majd lassan eljezdtem legyalogolni a lépcsőjén.
-Peter. Ez nem jó ötlet.
-Tessék? Mégis miért? Én Pókember vagyok. Te meg idegesítő. Ha legyőzni nem tudom, bárki is van idelent, elűzni még igen.
-Ezt személyesnek vettem.- csak elnevettem magam ezen a kijelentésén, majd közeleb mentem a hanghoz. Megláttam, ahogy két körübelül velem egykorú próbál kirabolni egy férfit.
-Fegyverük van gyerek. És nincs itt a ruhád. Nekem pedig nem engeded átvenni az irányítást. Mégis hogy tervezed ezt? - kérdezte Venom.
-Csitt. Megoldom. - suttogtam.

-Hé fiúk! - kiáltottam a két srácnak.
-Mi olyan érdekes van az úr táskájában amire nincs pénzetek? Vagy netán pont az kéne? Szülők nem fizetik a kolit?
-Remek munka,ha fel akarod idegesíteni őket. - mondta Venom.
-Haver jobb ha lelépsz. Ne akard magadnak a balhét. - mutatott rám az egyik a fegyverével.
-Nem vagyok a haverod. És főleg nem akarok balhét, de ti már csináltatok magatoknak. Biztos vagyok benne, ha most meggondolnátok ezt az egészet, és inkább békén hagynátok a kedves bácsit nem lenne nagyobb probléma. - próbáltam ésszerűen érvelni, hogy könnyebben kikecmeregjünk ebből.
-Így igaz! Hallgassatok a kölyökre. És ha kedves hozzám az Isten soha többé nem lesz gondunk egymással. Sőt! - elkezdett kutakodni a zsebében.
-Van nálam cukorka. Mit szólnátok ha.. - elhallgatott, amint megráztam a fejem, jelezve jobb, ha csöndbe marad.
-Rendben srácok. Ha így akarjátok megoldani.. -

Elmosolyodtam.

Már régen rúgtam szét pár segget.

Ezt élvezni fogom.

--------------------Time skip----------------------

-Mit gondolsz? - kérdeztem Venomtól a rendőrség előtt állva.
-Nem fáj nekik ahogy így kikötözted őket? Elég hideg is van ők meg egyszáll rövidnadrágban. Melyik szülő képes hagyni ezt a gyerekének? - válaszolt az úriember akinek segítettem.
-Olyan aki azt sem tudja, hogy fegyverük van. De mindegy
Inkább menjen haza uram. Későre jár, és nem hinném hogy szívesen találkozna mégegy ilyen bandával. - intettem, majd elindultam haza.
-Várj. - jött utánnam.
-Köszönöm,hogy segítettél. Örök hálám neked. - megfogta a kezem, majd hálásan megrázta.
-Ugyan... Örömmel segítettem magának.
-Oh tegeződjünk csak.
-Rendben.-mondtam, aztán észrevettem, hogy feltűnően engem bámul a férfi és még mindig követ.
-Öhm.. Minden rendben?
-Olyan ismerős vagy... Álljunk meg egy szóra. 3. emelet 5-ös lakás. A szembeszomszédom vagy. - bökött rám, és büszkén mosolygott.
-Ohh már beugrott ki maga! Ön szokott folyton segíteni a néninek a jobb oldalon a szatyraival.- mondtam, mire hevesen bólogatott.
-Olyan sokat beszél magáról az a néni.... Tényleg... A megszállottja. Egyébként. Peter Parker. - nyújtottam a kezem.
-Örülök a találkozásnak Peter.-fogott velem kezet.

-Én Steven Grant vagyok.