Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

Vacation

2 nap múlva.

Peter's POV

-Szóval. - csaptam össze kezeimet.
-Ruhák, fogkefe, fogkrém. Váltócípő baseball sapka... Szerintem minden me..
-A pókszerkód. - vágott a szavamba Loki.
-Minek? Hisz nyaralni megyek. - értetlenkedtem. Ő felkelt az ágyamról, és kivette a szekrényemből, összehajtotta, majd berakta a bőröndömbe.
-Csak a biztonság kedvéért.
-Felesleges.
-Nem, nem az. És ha nem is vennéd hasznát, nem fog neked ártani, ha elrakod. - mondta, majd becipzározta a bőröndöm.
-De.. Árthat......
-Peter.-szólt rám.
-Loki.-szólitottam a nevén.
-Ez most komoly? - kérdezte.
-Halál komoly... - egy nagy sóhaj után megadóan felraktam a kezem.
-Rendben. De figyeld meg hogy nem lesz rá szűkségem.
-Legyen igazad.
-Már bocsánat,de mikor nincs?-kiváncsiskodtam felháborodottan.
-Soroljam? - megfogta a kezem és magával húzott az ágyhoz. Mindketten leültünk szembe egymással és ugyan abban a pillanatban mindketten eltűrtünk egy hajtincset a másik arcából.
-Szerinted... Szerinted hogy fognak reagálni a többiek, ha majd elmondjuk nekik, együtt vagyunk? - kérdeztem.
-Ezt meg hogy érted?
-Hát... Úgy vélem Yelena néni már most sejt valamit és nem tudom kinek fogja elmondani...
-Szerintem nem lenne semmi gond. Bár Stark az elején megprobálna kinyírni, de miután rájön hogy nem fog neki menni feladja és megbékél.
-Waó. Igazán lazán fogod fel... Viszont én nem csak arra értettem, hogy féltenek majd...
-Hát... Barnes és Sam miatt nem kell aggódnunk. - kezdett bele a mondandójába.
-Az biztos. - felálltam az ágyon, majd lehuppantam Loki mellé. A fejemet a vállán pihentetve.
-Senki sem kritizálna minket drágám. Legalább is én nem úgy ismerem őket.-lenézett rám, én pedig felemeltem a fejem. A tekintetem találkozott az övével.
-Lassan el kéne búcsúzunk. Hamarosan indulok. - mondtam.
-Hmmm..a többiek előtt akarod hogy megcsókoljalak? Okoznánk pár szívinfarktust.
-Tutira. Bár... Én meg megúsznám, mert mennem kell... - feleltem.
-Akkor ki állítaná le őket?
-Csak csókolj már meg. - megfogtam az árcát és közelebb húztam magamhoz. Minden egyes alkalommal egyre jobb és jobb érzés. Ennyire közel tudhatni magamhoz... És az ajkai az enyémen. Fantasztikus.
-Jobban teszed, ha hozol majd valami szuvenírt. Ki kell engesztelj valahogy, mert nem láthatlak. - mosolygott, majd mégegyszer megcsókolt.
-Nem terveztem üres kézzel hazajönni. - mondtam, ő pedig nevetett.
-Csak vicceltem. Nehogy rámkölts egy fillért is.. - felkelt, aztán megfogta a bőröndöm meg a táskám.
-Leviszem neked. Aztán ha nem akarsz elkésni, jobb ha indulsz. - ránézett az órájára,majd lementünk.

-Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Nat néni.
-Tony már a kocsiban vár tökmag. - megborzolta a hajam és megölelt.
-Tudod, amint odaérsz.. - közbevágtam.
-Felhívlak titeket. Tudom. Megbeszéltük. - mégegyszer megöleltem, plusz mindenkitől elbúcsúztam. Nat és Loki még kikisértek. Hallottuk ahogy apu dudál, jelezve, hogy eléggé el fogok késni.
-Úgy látszik valaki nagyon türelmetlen. Nekem mennem kell skacok..
-Halljuk... Vigyázz magadra tökmag. - simított végig a kezemen Nat. Loki megtámasztotta a táskámat a bőröndömön,aztán kitárta a kezeit.
Megöleltem.
-Vigyázz magadra. Szeretlek Drágám.
-suttogta a fülembe.
-Úgy lesz. Szeretlek Napsugár. - még egy utólsó mosolyt adtunk egymásnak, majd elindultam a kocsi felé, azon elmélkedve vajon mi várhat majd a vakációmon.

---------------------------------------------------------

Semmi jó Peter.... Semmi jó.....ezt garantálom nektek. 😉