Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

Mentally Crazy

-Üdvözöllek Peter. - köszönt Péntek, amint beléptem a liftbe.
-Hali Péntek. Végre péntek! Hosszú volt a hetem.. Veled mi újság?

Ne. Is. Kérdezzétek.

Az egyedüllét sok dolgot kihozhat egy emberből.....

Néha... Néha bele is bolondulhat.
Szóval ezért beszélgetek így egy A.I.-val.....

-Erre nem igazán tudok válaszolni, de ha úgy értetted, a szerverem hibátlanul működik. - válaszolt.
-Király.
-Informáltam a főnököt, hogy megérkeztél. Azt mondta örülne egy..
-Egy kávénak. Kis tejjel, 2 cukorral. Tejszinhabbal a tetején. Ja P. tudom. - mondtam, majd mikor a lift kinyílt az utam a kávéautomatához vezetett.
Vettem Mr. Starknak, és magamnak is kávét, aztán a laborba mentem.
-Mizu Mr. Stark? - löktem be az ajtót a lábammal, mert a kezeim tele voltak.
-Késtél Kölyök.- szólt. A kezemből kivett poharat pénzel váltotta fel.
-1300 volt. Többet adott vissza. - mondtam.
-Tartsd meg Pete. Megérdemled.
-Hát.. Úgy döntöttem nem fogok kötözködni.. - nevettem,ahogy ő is.
Ledobtam a tatyómat, majd lehuppantam az egyik székre.
-Elég strapáltnak tűnsz. Hosszú nap? - kérdezte. Egy "mhm"-el válaszoltam.
-Úgy sincs sok munka mára, nameg holnap szombat. Itt a hétvége... Mit szólnál, ha rendelnénk valamit aztán dumálnánk egy kicsit? - vázolta fel a tervet. Én bólintottam.
-Mit ennél?
-Sajtburesz!! - néztem rá egyből, amint kimondtam. Mr. Stark nevetett.
-Akkor 2db sajtburger. A rendelése felvéve uram.
-Oh nagyon hálás vagyok Ap.. Mr. Stark.

12. Számolom. És a 12. alkalom volt, hogy majdnem elszóltam magam.
4 hónapja történt a multiverzum fiaskó. 1 hónapja dolgozok apánál. A többiekkel sajnos nem volt alkalmam találkozni. Bár lehet, hogy jobb is lenne ha ez így maradna.
Még fájdalmasabb lenne a helyzet. Látnám őket, de számukra csak egy idegen vagyok. És most simán kérdezhetnétek, miért is nem próbálok meg újra közel kerülni hozzájuk, mint most apuval... De ez nem ilyen egyszerű.... Nem vagyok képes rá... Még nem.

Legalább is addig, amíg Mr. Stark nem néz már teljesen bolondnak és magyarázatot követel majd...
Mondjuk, hogyha járok suliba, akkor miért nem engedem, hogy felvegyen a suli előtt? Vagy ha vannak szüleim miért nem találkozhat velük? Miért nem beszélek a családomról? Miért nincs egy ember se, aki igazán ismerne?....Az a sok hazugság, amit kiejtettem a számon... Csak azért, hogy feltépjem a sebeimet....

Bármennyire is próbálok, nem tudok túllépni rajtuk.
Hiszen volt egy családom. Apukám, anyukám. Nagybácsiaim és nagynénéim. Barátaim. Szerelmem.
Nem tudtam őket csak úgy elfelejteni... Ahogy ők engem...

---------------------Time Skip---------------------

-Biztos nem akarod, hogy hazavigyelek? Elég sötét van már kölyök.... Hazabuszozol?
-Igen Mr. Stark. Ahogy mindig. Tényleg. Ne fáradjon. Megoldom. És még nem raboltak el nemde? Miért most történne meg? - kérdeztem.
-Kölyök, te jobban értesz a filmekhez, mint én a kütyükhöz..
-Azért ezzel vitatkoznék.....
-Ugye tudod hogy ilyen kommentek után mi szokott történni?
-Oh.. Való igaz.. - egy kis szünet után újra megszólaltam.
-Na jó éjt. - sarkon fordultam és elmentem.
-Jó éjt kölyök... Egek. Napról-napra furcsább vagy....
-Én is csipázom magát Mr. Stark! - intettem anélkül, hogy hátrafordultam volna, majd hazamentem.

Haza.

Igazából....
Pont hogy elmentem hazulról. Egy kis, koszos apartmanba, ami kijött a pénzemből.

-Újabb nap, újabb haszontalan vágyak... - ledobtam a táskám és leültem a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, de pár perc múlva meguntam az adók közt kapcsolgatást, így úgy döntöttem lefekszek aludni.
Elmentem zuhanyozni,majd mikor végeztem a szobámba vettem az irányt,viszont valamit hallottam a konyhából. Odakaptam a fejem, de nem volt ott senki. Közelebb mentem.
-Horrorfilmek első számú bakija. Hallasz egy hangot? Menj és derítsd ki mi az! Okos vagy Stark. Rettentően okos. - újból csörömpölést hallottam, reflexből felkaptam egy üveget és a konyhába hajítottam.
-Ne egyél meg!! - kiáltottam igazából az Isten tudja kinek?

Lehet halucinálok.. Már azon sem lepődnék meg...

Hirtelen a hátam mögül hallottam egy hangot, majd mintha valaki meglökött volna hátulról. A földre estem.

Furcsa érzés volt, az egész testem bizsergett és úgy éreztem, valaki járkál az agyamban....

Lassan feltápászkodtam a földről és öntöttem magamnak egy pohár vizet.

-Halucinálsz Peter. - ráztam meg a fejem,majd a kezemmel megtartottam, így dőltem rá a konyhapultra.
-Be fogok kattanni. - mormoltam magamnak.
-Most elmész aludni, és holnap újult erővel szarod le a napot....Mondta Peter. Saját magának... Majd eltöprengett miért kívánja épp most az oldalast....

-Ohhh nyami! De nyersen együk úgy még ízletesebb. - szólalt meg egy mély hang a....

A fejemben?????

-Tényleg szűkségem van alvásra.....