Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

Library

- Cukorborsó! Kész az ebéd!- kiabálta Wanda a konyhából.
-Megyek!- kiáltottam vissza,majd fel is pattantam a fotelból, kifutva az étkezőbe,ahol a lendülettől csúszva jutottam el a székemig,lehuppanva rá ami kissé megburult,de Wanda visszabillentette egyenes állásba.
-Óvatosan Pete. - szólt rám,aztán le tette a lábost az asztal közepére.
-Jó étvágyat!- leült mellém,miközben haját felrakta egy harapós csattal,nehogy belelógjon az ételbe.
-Jó étvágyat!- mondtam belemerítve kanalamat a levesbe.
-Egyébként,jó illatok jönnek a sütőből! Mi készül?
-Brownie. Méghozzá málnás! A kedvenced. - elmosolyodott. Boldognak látszott,igaz tudtam,hogy hiányoznak neki Billy és Tommy,de boldog velem,a fiával.Egy nagyon jó anya,aki megérdemelte volna,hogy a gyerekeivel legyen. Én pedig mindent megteszek,hogy boldogabbnak lássam.
-Azon agyaltam.....-vettem egy mély levegőt,majd folytattam.
-Hogy elmehetnénk valahova ma. Mondjuk a parkba...fagyizni....
-Uh... mint egy anya-fia nap? - kérdezte izgatottan,szemei ragyogtam és mosolya szélesebb lett.
-Uhumm! - bólogattam hevesen,majd megfogtam a vizes kancsót és öntöttem mindkettőnknek.
-Oh egy csomó-csomó ötletem van Peter. De akkor holnapra rakjuk ezt a napot,hogy több időnk legyen. Ma már elment a nap fele,és azt is mondtad hogy el akarsz menni a könyvtárba.
-Igaz,igaz....de azért a sütit még megvárom.
-Te kis édes szájú!- mondta megborzolva a hajam.
-Mindjárt kész van,addig egyél másodikat is! Vagy nincs desszert!
-Oke anyu!- mondtam csalódottan,aztán visszatértem az ebédemhez.

__________Jól tudjátok mi ez__________
Édes kis Time Skip

A könyvtárban ültem elmerülve egy könyvben ami a Norvég mitológiáról szólt,közben zenét hallgattam fülesen keresztül,mikor is valaki megkoppintotta a válamat. A füles zsinórját megrántva kihúztam a fülemből,majd az ember felé fordultam.
-Imagine Dragons?- kérdezte.
-Uh ennyire kihallatszik?- a telefonomhoz nyúltam,hogy leállitsam a zenét,mikor megragadta a csuklóm.
- Nem zavar igazából! A kedvenc együttesem. - mondta,én pedig lenéztem a csuklómra,majd vissza rá. Ezt észrevehette,mert egy 'sajnálom' után elengedte a karom. Nem szóltam semmit,és tekintetem rajta maradt. Végignéztem a fiún előttem;
Ahogy vörös göndör fürtjei,a csokibarna szemébe lógnak.
Ahogy a kerek szemüvege megcsillant a fényben,beragyogva szeplőkkel teli arcát.
Tanuló volt,az biztos. Korombeli.
Egy fehér inget viselt,melynek ujjait feltürte a könyökéig. Sötétebb farmert hordott és egy hasonló színű selyem kabát volt a vállára borulva.

Elmerengésemből,az rántott vissza a jelenbe,ahogy kezét meglegyezte előttem egy kis 'hahót' mondva.
-Oh- ráztam meg a fejem.
-Mit is mondtál?
-Azt hogy nem zavar a zene. Bírom őket. Melyik a kedvenced közülük?- érdeklődött.
- Az I'm So Sorry. Régi,de mindig is a legjobb marad.Nálad mi a helyzet?
- Radioactive.
- Oh ismered azt? Mindenki az új számaikkal van elfoglalva,és persze azok is királyak,de totálisan megfeledkeznek a régiekről.
-Azért valljuk be az Enemy nagyot szól. Nameg a S..
-A Sharks. Tudom a legújabb. Éppenséggel azt hallgatom.- mutattam fel a telefonom.
-Uh..szabad?- felvette az egyik végét a fülesemnek,én pedig bólintottam.
-Hallgathatjuk...együtt..ha akarod...- megvontam a vállam,majd elvettem a másik véget a fülhallgatónak.
-Akkor addig felhagyok az olvasással. Te mégis hogy tudsz zenét hallgatni olvasás közben?
- Nagy,hangos család,mintha Olaszok lennénk...a zene a nyugtom közben...
-Miért nem vonulsz szimplán el?
-Oh,nos nem nagyon szeretek egyedül lenni. Inkább a zsivaj minthogy egyedült legyek egy szobában magányosan félve hogy...
- Hogy az is maradsz... Nem mondhattam volna szebben..- lehajtotta fejét,de egy kis idő múlva újból rám nézett.
-Théodore Brown. - nyújtotta felém a kezét,amit én elfogadtam.
-Peter Parker. Örülök hogy megismerhetlek Theó.