Teen Stark (A.K.A. Peter Parker)

A Train What?!

Már a gépen voltunk és olyan gyorsan tartottunk a kölyök felé, amilyen gyorsan csak tudtunk. Meghallottam a telefonomat csörögni.
-Peter az? - kérdezte Loki. Én felvettem a telefont, és kihangosítottam.
-Apu! Szia... Ohm... Én.. Én nagy bajban vagyok és.. - közbevágtam.
-Már úton vagyunk. De te jól vagy?
-I-igen... Csak egy kisebb sérülés. - válaszolt, elég bizonytalanul.
-Peter az nálad mit jelent?

Peter's POV

-EGY VONAT MIT?-kiabálta apu a telefonba, én pedig elemeltem a fülemtől.

Vissza Tonyhoz

-Csak siess kérlek.-kérte. Azt hittem megszakad a szívem. A hangja tele volt félelemmel, de mellette dühvel is.
-Rendben Bambino. Egy.. - megnéztem az órámat.
-Egy 10 perc. Oké? - egy kis szünet után válaszolt egy okéval. Gondolom bólintott egyet, majd rájött hogy nem látom...

______________Time Skip_______________

Peter's POV

Megláttam repülőt, majd lassan felé kezdtem el bicegni. Miután leszállt kinyílott az ajtaja és megjelent apu. Megpróbáltam gyorsabban bicegni, hogy előbb odaérjek, de aztán eszembe jutott valami.
-Állj! - nyújtottam előre a kezem.
-Te vagy az apa? - kérdeztem.
-Mi az hogy én vagyok-e az? Igen picim én vagyok. - mutatott magára, szép lassan újra megindult felém.
-Állj meg!! Mondj valamit amit csak te és én tudhatunk! - a felszólításomra megállt, és úgy tűnt, mintha gondolkozna.
-Emlékszel, mikor elvittük magunkal Happyt is bevásárolni? Én rábíztalak téged, mert mindketten más boltokba akartunk menni. Te pedig direkt elcsavarogtál és végül a kocsinál találtalak meg 50 db sajtburgerrel a kezedben. - mesélte.
-Rendben. Rendben te vagy az! - újra megindultam és egyből megöleltem mikor odaértem hozzá.
-Mi a franc történt?-kérdezte, miközben lassan felvezetett a gépre.
-Később mindent elmesélek de addig is.. - félbevágtam a saját mondatomat, mikor megláttam Lokit. Az elsősegélyt készítette elő.
-Oh Norse! - abbahagyta amit csinált, majd egy öleléssel köszöntött.
-Jól vagy? - nézett rám, én pedig bólintottam.
-Ülj le, ellátom a sebeid. - szólt apa, én pedig tettem amit mondott.

______________Time Skip_______________

Apu a sebeimet varrta össze, miközben magyaráztam nekik mi is történt. Néha néha felszisszentem a varrás miatt.
-Azt hittem szupererős vagy.. - mondta apa.
-Attól még fáj... - újra felszisszentem.
-Nyugi...
-Ne mond nekem hogy nyugi! Hogyan legyek nyugodt amikor ekkorát hibáztam? - kicsit felemeltem a hangerőm, és felkeltem a székről.
-Megbíztam Beckben azután is, hogy mondtad ne tegyem! Most meg kinyírja a barátaimat, aztán fél Európát úgyhogy könyörgöm! Ne mond nekem azt hogy nyugi. - leültem egy fotelba, és megpróbáltam lenyugodni.
-Sajnálom. Sajnálom én csak... Nem akartam kiabálni.. - fusztráltan beletúrtam a hajamba.
-Csak ez az egész... A sok dolog ami mostanában történt...Szeretnék pihenni egy kicsit. Elfáradtam. - valltam be az igazat. Ez volt az igazság. Az hogy pókemberré váltam, aztán Németország, a Keselyű... Thanos... A csettintés... Most pedig még ez is. Csak haza akartam menni és filmetnézni a családommal.

Apa nem szólt semmit. Helyette felkelt a székből és megölelt.
-Minden a legnagyobb rendben lesz picim. Igérem. Ez után hazamegyünk, és pihenhetsz. Mindannyian lepihenünk egyet. - megsimogatta a vállam.
-Mi melletted vagyunk Pete. És egy tapottat sem mozdulunk... Akkor sem ha a végére már idegesítőek leszünk. - nevetett egy kicsit Loki,majd megérintette az arcom,követve egy mosollyal. Én is rá mosolyogtam, aztán éreztem, hogy apu lassan elenged.
-Ez meg mi volt? - kérdezte meglepetten.
-Mégis mi?
Apa egyszer rám nézett, majd Lokira. Rám majd Lokira.
-Megfogtam az arcát nem..... Megcsókoltam. - mondta kifigurázva az utolsó szót.
-Hűha de nagy dolog. - szólt unottam, aztán előre ment. Egy kicsit kuncogtam, és apára néztem.
-Minden rendben lesz. - tette kezeit a vállamra és kaptam tőle egy megnyugtató mosolyt.

Hát... Remélem is..