Mindent amit akarok!!

Egy kis találka

Nem tudtam mit kezdjek, fussak vagy maradjak.? Ha most elfutok, akkor észrevesz, ha maradok, végképp. Milyen vicces. De legalább nem tart beszari alaknak. Különben is, mi baj lehet? Nagy fény nincsen, így majd alig látja az arcomat. Szóval az volt a legjobb ötlet, ha maradok. Maximum gyorsan lerázom, abban jó vagyok. -Meg tudhatom, hogy ki az, aki az éjszaka középen ilyen hangosan röhög? -Méghogy röhög. Kikérem magamnak. -Mi volt olyan nevetséges hölgyem?- kereste a sötétben a tekintetemet. Gyorsan reagálnom kellett. -Elnézést, csak a szomszédjaimat nézegettem, és magamban elnevettem magam. Bocsánat, ha megzavartam, nem állt szándékomban. -Tehát az új lakó egy pszochiopata. -nevetett fel a saját viccen. -Maga aztán tudja, hogyan kell az új szomszédokkal bánni. -Bocsásson meg, ha megbántottam. -komolyra váltott. -ELőfordul. - És egyedül van ilyen késő este? -kérdezte szégyenlősen. -Igen. Tán nem probléma? -Természetesen nem. De azt hiszem ezért a kellemetlenségért igazán bocsánatot kérhetne. -még mit nem, mit gondol ez. Még itt huncutkodik nekem, teljesen hallatlan, nem adom be a derekam. Nem olyan fából faragtak. -Te nem változtál semmit. -mondtam véletlen egy kicsit hangosan, mint akartam. Amire persze ő is felkapta a fejét. - Hogy érti? Ismerjük egymást? Igaz, nem igazán látom az arcát ebben a halvány fényben. -basszus, basszus még itt lebuktatom magam. Kétlem. -nevettem gyerekes zavaromban. - Úgy értem, ti férfik semmit sem változtok. Mind egyformák vagytok. - amin ő csak somolygott, ahelyett, hogy megsértődött volna. - Tudja maga elég közvetlen az idegenekkel. -Igazán? -Igazán. -Én ilyen vagyok, egy beszedés nő. Viszont, ha nem bánja én elköszönök ebben a késői órában. Eléggé fázom is már. - Nem gond, persze ahogyan érzi. Nekem is mennem kell, holnap korán kell kelnem. Egy igazán fontos napnak nézek elébe. Azonban, ha nem tartja tolakodásnak, nem inna meg velem egy kávét valamelyik nap? -nagyot nyeltem, nem tudtam hogyan tudnék a válasza alól kitérni. Bármennyire is szeretném. Főleg tudatomban van, mi holnap találkozunk. Amit ő persze nem tud, de akkor nem tudok arra összpontosítani amire szeretnék. De valójában még én sem tudom, hogy mit szeretnék igazán. Ha már csak a hangját hallom, azt kívánom bárcsak a bugyimba dörmögne inkább.  Viszont, most az a legjobb, ha vissza utasítóm. - Sajnos vissza kell utasítsam az ajánlatát. - nem hagyott szünetet, egyből rá kérdezett. -Mért ha szabad kérdeznem? -nem szerettem volna magyarázkodni, így egy szóval leráztam és ott hagytam. -Engedelmével. -fejet hajtottam és ott hagytam. Azonban hallottam, hogy el dörmög a csöndes éjszakában egy "hihetetlent". Na igen, eléggé egy elképesztő személyiség vagyok meg kell mondanom. Becsuktam magam mögött az ajtót, de még gyors kinéztem az ablakon. Igazam volt, ő az. Megrémiszt, hogy a hangjából ki tudtam venni, ő az. Láttam, ahogyan az icipici pislákoló fény megvilágítja arcát. Ami viszont még jobban ledöbbentett, hogy nevetve fogta a fejét és háttal hátrált vissza a házához. Ennyi elég volt ahhoz, hogy eltávolodjak az ablaktól. Ha még tovább nézem őt megszakad a szívem, habár már nincs ott a képzeletemben benne ragadt. Túlságosan is megszerettem. Nem tudtam, hogy meglehet szeretni valakit ilyen rövid időn belül. Fizikai kontakt alig volt köztünk mégis forr a levegő köztünk. Vagyis forrt. Próbáltam bebeszélni magamban, hogy ez nem szerelem. Ez az érzés valami más. Viszont a szív nem téved, nem te irányítod. A játszadozások, a flört,minden ami köztünk volt valóságos volt. És csak úgy élveztük egymás társaságát, még ha "martuk" is egymást És húzhattuk egymás agyát.