Mindent amit akarok!!

A nagy ☀️

Korán reggel, mikor fel keltem olyan érzésem volt, hogy meg fogok halni. Fáztam és sajgott mindenem. Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyamból, és a konyhába léptettem. Csináltam magamnak egy teát, mivel a kávét reggel kerülnöm kell az orvosom szerint, ne igyak túl sok koffeint. És a gyógyszert is be kell vennem, nem szabad elfelejtenem. Meg csináltam a finom reggelimet is, mellé pedig lángos ütöttem össze. Amíg a lángos alapja fel nem jön, megkörnyékeztem a fürdőszobát. Bele néztem a tükörbe és egy szörnyeteg nézett vissza rám. Egy rohadt beteg szörnyeteg. Ez nagyon nem jó, elő kerestem a lázmérőt, gyorsan a hónom alá helyeztem és vártam a csodát, csak ne legyek beteg. Imádkoztam. Addig átmentem a szobámba, keresni valami ruhát a tárgyalásra. Nem volt olyan nehéz megtalálnom a megfelelő ruhát, próbálok mindig valami szexibe menni, de ne túl hivalkodóba. Ezért egy ingre esett a választásom és egy szép barna kötött, trikós pulcsira, és egy bőr fekete nadrágra. Na persze a cipő sem maradhatott le, de mivel a lábam nincs teljesen jól, ezért a kedvenc topánkámat kezdtem el keresni. A többi csak edző cipő vagy hasonlók, nem sok lapos cipőm van, meg alapból nincs sok cipőm, de ez most lényegtelen. Hiába kerestem azt a fránya cipőm, nem találtam, ami azt jelentette, biztos ott hagytam külföldön, a fene essen abba a drága cipőbe. Míg mérgelődtem magamban, a lázmérő is csipogott. Mikor megnéztem, nem éppen erre vágytam reggel 6:30-kor. Lecsesztem a lázmérőt az éjjeliszekrényemre és gyorsan felöltöztem. Muszáj elmennem a tárgyalásra, de 38 fokos lázzal nem éppen lesz a legjobb megtárgyalni a dolgokat. Nem fogok tudni koncentrálni, nekem is és az álmomnak annyi. Fontos ez nekem, és ha miattam omlik romokban, és a felelőtlenségem miatt, az nagyon gázos. Tudtam, hogy nem kell kimennem fürdés után a hideg udvarra. Viszont, ha nem megyek el, nemhogy, komolyan venni nemfognak, de még el is vesztjük az együttműködést. Ezért, gyorsan lementem a konyhába kisütöttem két lángost, a maradék tésztát a hűtőbe tettem. Megkentem szokásosan tejföllel, sajttal megszórtam a tetejét és befaltam a teámmal együtt. Be vettem egy láz csillapítót, fel vettem random egy fekete magassarkút, amiben még éppen tudok menni, és valljuk be jobban néz ki, mint egy edző cipő. Ebben a helyzetben legalábbis. Az órám már 7 órát mutatott, ami azt jelentette, hogy mennem kell lassan. A szerződéskötés 7:30-kor kezdődik. Felvettem a kabátom, a kedvenc táskámat, és elindultam a céghez. Bezártam a ház ajtaját, nyitottam a kaput és szálltam is autóba. A fejem csak úgy lüktetett és hol rázott a hideg, hol iszonyat melegem volt. 7-15-kor már pakoltam is be a megszokott helyemre, ahova évekig pakoltam. Figyelmetlenségem miatt, mikor kiszálltam az autóból neki ütköztem valakinek.

 -Elnézést, ne haragudjon. -mikor fel néztem, nem hittem a szememnek, ilyen nincs csak a filmekben. -Semmi baj, én voltam a figyelmetlen. -mikor ő is felnézett, meglepett mosolyra húzta a száját. -Maga az? Úgy látom, nem tudjuk egymást elkerülni. Milyen kellemes meglepetés. -az, valóban az, de most szarul is vagyok, ideges is, most már hogy vele is összefutottam. Egyenesen rettegek. -Én lennék. -zavartan, ennyit sikerült kinyögni. – És mi járatban erre? -szuper, beszélgetni akar. Azt hittem siet, és mehetek tovább a dolgomra. -Ügyet intézni jöttem és, ha engedi mennék is a dolgomra, elkések. Szóval engedelmével. -bólintottam és gyors leráztam, ő pedig utánam kiabálva futott. -Miért ráz le mindig? Már ez a 3.dik alkalom, hogy összefutottunk, ha jól számolom.-Klassz. Nem hagy békén, de még számolja is, hányszor találkoztunk. Nem fogom kibírni ezt.  -Valóban? Nem tudom, tudja én nem tartom számon. -ez csúnya húzás volt, de a távolságot meg kell tartanom. -És örülnék, ha maga is a dolgára menne. -annyira furcsa ilyen formálisan beszélni vele, de muszáj, hisz, akkor mindenre rájönne. Nagyon nem szeretem a hülyét játszani. -Nem tetszik, hogy ennyire formális velem hölgyem, és hogy mindig elküld. -fordul felém. -Ha jól veszem észre, nem sok év van köztünk. Talán egy-két év.? -egy grimasz kíséretébe várta a válaszomat. -Nem gondolja komolyan ügye, hogy meg mondom a koromat? -nevettem fel, egy picit hisztérikusan. Pedig csak menni szerettem volna. -Igazából azt hittem, hogy helyesel, ha nem is vágja rá. -elmosolyodott a viselkedésemen. -Viszont egy valamit még meg kell kérdezzek, aztán békén hagyom magát.-nem értettem miért ennyire komoly, de figyeltem. -Mégpedig? -Igazából már régóta maga jár a fejemben, annyira ismerős amióta a kávézóban találkoztunk, de nem tudom ki is lehet maga.-na, ha eddig nem akartam sietősre venni, most inkább kiugranék valami elé. Szét is néztem gyorsan magam körül. - Aztán most, hogy oda állt. -mutatott a parkoló helyre. -Egy kicsit világossá vált az egész, ezért meg kell kérdeznem, miért épp oda állt? -lebuktam, lesütött szemmel néztem a cipőm orrát. Hazudjak, vagy mondjam el az igazat? Fogalmam sincsen, annyira jó érzés lenne elmondanom, de nem tehetem. Még nem jött el a megfelelő idő, de azt hiszem, erre nincs amolyan megfelelő idő. -Szóval? Miért ott állt meg? -Miért annyira érdekes az a hely? -Ez azt akarja jelenteni, hogy nem fogja elmondani? -jelentette ki csalódottan, én meg csak néztem és egy nagyot nyeltem. Féltem, izgultam , rettegtem. -Hát jó, úgy látom nem fog megszólalni. Tudja, egy igen fontos személy állt meg minden nap ott, ha bejött a céghez. Én pedig mindig csak lestem az ablakon, mint a kis kamasz gyerek, sose vett észre. Mindig bejött egy keveset a szüleihez. -amíg mesélt, nekem végig futott a hátamon a libabőr. Én erről nem is tudtam, hogy itt volt, és ő már rég észrevett engem, na meg nézett is. Mindig bejöttem a szüleimhez suli után, végig néztem, hogy mit csinálnak, nevetgéltem, és beleszóltam az ékszerkészítésbe. -Olyan jól elbeszélgetett a biztonsági örökkel is, mindig nevetett és egyszer elkaptam egy beszélgetést a szüleitől, hogy miért oda áll, amikor csúnyán feljött már a beton, ott.- mutatott a helyre, ahol az én pici kocsim parkolt. - És tudja mit felelt? -várta a válaszom, de nem mondtam semmit. -Azt felelte, hogy mert csak azon a helyen  áll egy fa, sehol máshol. -mosolygott az egészen ahogyan mondta én meg teljesen lefagytam, földhöz ragadva. - Senki észre sem vette a fát, csak azt, hogy rossz a parkolási lehetőség a fa miatt. -És tudja ebbe mi az érdekes? -egy nemet bólogattam. -Biztosan nem? -Nem! -Hogy azóta sem állt oda senki, csak te. -az a szemkontaktus, te jó ég. Ölni tudtam volna azokért a szemekért. Miért csinálja ezt velem, s miért annyira fontos neki  az a lány. Vagyis várjunk, az a lány én vagyok. Miért vagyok neki ennyire fontos? -......ezért kérdeztem meg. -basszus, nem figyeltem. Magamban voltam elfoglalva,  magammal. Milyen vicces. -Minden rendben van? -Minden rendben, persze, bocsi. Léna.! -nyújtottam a kezem neki, hogy fejezze be, mert nem bírom hallgatni. Fáj az egész, 5 év után tudok meg egy ilyet is. Tuti, hogy ő már akkor rég tudott mindenről, csak később állt elém. Aztán a hülye esküvővel jöttek -Oh, ez gyors volt, és elég váratlan. Ennek ellenére örülök Léna.-mosolygott. -James. -viszonozta a bemutatkozást és egy kézcsókkal köszöntött, de nem akármilyen kézcsókkal. Az egész testem életre kelt, mintha ő lenne az irányítója. De ahogyan láttam, nem én voltam az egyetlen, aki így reagálta le, az ő pupillái is kitágultak. Mintha egy kis pezsgés futott volna végig a testünkön. -Khm...akkor engedelmével hölgyem, mennem kell. 10 perc múlva egy tárgyalásom lesz, fel kell még rá készülnöm. -bólintottam. Ennyi telt tőlem, de ami a legjobban meglepett, hogy vége volt, TŐLEM. Láttam az arcán, hogy átsuhant valami és ezért szökött el. Köpni, nyelni nem tudott, annyira érzett ő is valamit, mint én. Ami fájdalmasan jól esett. Ha tudom, hogy így reagál még mindig rám, és most láttam is az arcán valamit, akkor mondtam volna, mint egy hülye kislány, hogy „hé, én vagyok az Haliey", de ezt nem lehetett. Elgondolkodtató az egész, de nincs időm erre sem, siettem a tárgyalásra én is. Próbáltam egy kicsit lemaradni tőle, nem akartam, hogy azt higgye követem, pedig ha tudná. Megkérdeztem az egyik biztonságőrt, hogy merre kell mennem. Nem változott semmit sem a hely, mióta utoljára itt jártam. Bevezettek egy szobába, de még nem ült bent senki, kivéve egy elég dekorált vörös hajú nő, aki a körmeit nézte. Köszöntem. -Üdvözüllek! -nyújtottam a kezem, de ő csak nézett rám, mint egy idiótára. Szuper, jól kezdődik. Inkább elfoglaltam egy helyet, a begyeske pedig végre figyelembe vett. -Mit keresel itt? -lenézően és enyhén nyálasan oda vágta a szavakat. Veszekedni azonban nem akartam. -Elnézést, Léna! -nyújtottam a kezem köszönés gyanánt. -Summer. -mosolyogtam, szép név. A haja miatt tényleg akár a nyár. -Most meg mit mosolyogsz? -Szép neved van, ennyi. -fogtam rövidre magam, mielőtt lenyel egészbe. Amúgy is fáj a fejem, nincs szükségem még arra is, hogy ő rám szálljon. -Értem, köszi. -vissza mosolygott, vagy csak szimplán egy vonalban volt a szája. Nem is figyeltem. Vettem elő  a laptopomat és a szükséges papírokat, szerződések és társaik. Míg a laptopom be nem kapcsolódott, felálltam ablakot nyitni. A fej fájásom nem múlt, s nagyon melegem lett. -Nem baj, ha kinyitom? -kérdeztem a begyest, de csak a telefonját nyomokadta. Így magam miatt akkor is kinyitottam. Az órámra pillantottam, 5 perc múlva fél, így elhelyezkedtem, beállítottam a laptopomat és a telefonom megcsörrent. Üzenetem érkezett Zactől, csúszás van, nem érnek ide időben, egyedül intézek el mindent. Tudom, eddig is ez volt a terv, viszont a végére ideértek volna. Vagyis ennek is löttek. Szuuper. Viszont nem volt mit tenni, megteszek minden tőlem telhetőt. A többi fontos dolgot elküldte így azokat majd elektronikusan intézzük el, ezek szerint. Megírtam az utolsó mondatot is, és akkor billegett be két hölgy. Az egyik ismerős volt a másik viszont, hát sosem láttam. Éber fekete haja, a nagy formás feneke és mellén kívül, olyan kisugárzása volt, hogy te jó ég. Minden szem egyből őt nézné, bármilyen társaságban is van éppen. De láttam, hogy egy kicsit hűvös a tekintete. Őt figyeltem, minden mozdulatát kisértem, de ekkor véget is ért a bambulásom, mikor James lépett be a teremben. -Ezt nem hiszem el. -nevetett maga elé. Igen, ezt nagyon is rám értette, mikor a szememet pásztázta. Válaszra azonban nem volt időm, megelőzött a balján lévő nő. -Miről van szó szívem? -nézett hol rám, hol ezek szerint a pasijára, Jamesre. Szar érzésem lett, mint akit torkon kaptak. -Ohm, elnézést! -nyújtottam a kezem keserédes mosollyal, úgy látszik ma még párszor elnézést fogok kérni. Király. -Léna! A parkolóban találkoztam a barátjával.-hazudtam, vagyis fél igazság  -Jamesel, ó, nagyszerű.! -persze, nagyszerű. Jamest is, mint akit fojtogatnak, lefagyott  mosolyával nézett. A nő pedig, határozottan és fenyegető módon kezet rázott velem. -Elisa! Maga lenne...?- A társtulajdonos, igen. -Rendben, foglaljatok helyet. -szuper, az egészet ez a nő fogja vezetni? -Bocsánat, neked még nem mutatkoztam be. -álltam fel, ahelyett, hogy leültem volna. -Szia! -nyújtotta mosolyogva a kezét a kis hölgy. - Adriana!- Örülök! -mosolyogtam, ez a kis ifjú hölgy nagyon ismerős volt, de nem jutott eszembe honnan. Nem is volt időm, mert egyből leszúrt a jégkirálynő Elisa. - Ha mindenkinek bemutatkoztál végre, pedig erre máskor is lenne időd. Akkor folytathatnák? -Elisa, ne légy ilyen. Ő a keresztlányom. Nincs baj, ha neki is bemutatkozik. -De nem dolgozik még itt. -hisztizett. Láttam az ifjú lányt, szomorú volt, ami nekem sem tetszett. Pedig nem is nekem szánta a leszúrást. Hülye picsa. -Amúgy is én folytatom az egészet, ha nem bánod. -szúrta le James. -S különben is, várjuk meg a szüleinket. Ha tudnád még nem a miénk a cég. -fújtatott a csaj. Ezt egy nyerésnek tekintem.-Addig is, kérem a papírokat, ha lehet. -Persze, kezdjünk neki a formalitásoknak. -kezébe adtam a mappát. -Ebbe van minden ami kell, s a partnerem nem fog ide érni, így a többit elektronikusan kell elintézni, ha nem gond. -nyeltem egyet, egy picit ideges lettem a jégkirálynő jelenlétében, így muszáj volt lenyugodnom. Így is éreztem, égek, mint állat. Felnevetett A jéghegy. -Elnézést? -kérdeztem értetlenkedve. -Ide mer úgy jönni, hogy alig van felkészülve és a partnere sem tud eljönni? Maga eléggé hanyag, nem gondolja? -nem tudtam, mit mondjak, majdnem bepöccentem, de ekkor jöttek be a szülők, ami miatt majdnem szívrohamot kaptam. Egyre csak jobb lesz ez.