Lázár Péter

Tizennyolc. A kiállítás

Ahogy Lili a Fővárosi Nagy Galéria dísztermében állt az érdeklődők hadával szemben, el sem hitte, hogy Nyár keresztapja még karácsony előtt el tudta intézni a kiállítást. Már önmagában az hihetetlen volt, hogy a Galéria tulajdonosának figyelmét annyira sikerült felkelteni Lili képeivel, hogy azonnal szerződést akart kötni a kiállítási jogokra és a forgalmazásra.

Nyár keresztapja biztosította Lilit, hogy nyugodtan belemehet abba, amit ajánlanak neki. Hiszen egy örökkévalóság óta ismerték egymást a tulajjal, ezért egészen biztos volt benne, hogy nem próbálja majd semmivel sem átverni a lányt. Lili hitt neki, és úgy cselekedett, ahogy a nála hozzáértőbbek a legjobbnak látták.

Kissé remegő lábakon bizonytalanul nézte az első sorokban tolongó különböző lapok képviselőit, a kisebb és nagyobb tv csatornák közvetítőit, illetve a hátrébb szorult egyéb, hétköznapibb embereket. Annyira zavarban volt, hogy csak fél füllel hallotta, ahogy Nyár keresztapja egy közepesen hosszú, jól megszerkesztett beszéddel bemutatja őt és a munkásságát a kedves érdeklődőknek.

Beszélt arról, hogy Lili történelem hallgató, és hogy jeleneteket fest és rajzol azokból a korokból, amiket kutat. Mostani témája a hetven évvel korábbi második nagy háború. Hiába próbálták el ezt az egész hercehurcát a valós esemény előtt párszor, Lili még mindig kifejezetten lámpalázasnak érezte magát. Éppen ezért nagyon örült, hogy nem neki kellett megtartania a nyitóbeszédet. Idegességében biztosan csak vékony cincogásnak hatna a hangja.

Óvatosan oldalra pillantott, és a szeme sarkából meglátta Pétert. A Tizedes türelmesen állt mellette, ahogy észrevette, hogy Lili rá pillant, visszamosolygott rá. Épp akkor, amikor Nyár keresztapja a nyitóbeszéd végére ért.

– Mindezek után, a kiállítást hivatalosan is megnyitom. Fogadják a képeket akkora érdeklődéssel és szeretettel, mint amekkora elhivatottsággal készültek. Az alkotó is itt van velünk – itt sokat mondóan Lili felé intett –, ha bármi kérdésük van, örömmel válaszol majd rájuk. Viszont mivel ez az első kiállítása, óvatosan közelítsék csak meg, nehogy elijesszék.

Ezt hallva, a jelenlévők sorain együttérző kuncogás futott végig, és Lili is csak egy kissé pirult el. A megnyitó után a tömeg kitolult a díszteremből, hogy szétoszoljanak a termek közt, és megcsodálják a műveket. Nyár keresztapja Lilit is kiterelte a tömegbe, hogy szem előtt legyen, és válaszoljon a neki szegezett kérdésekre. Az este első felében kitartóan kísérgette a lányt, majd amikor úgy érezte, hogy Lili eléggé felbátorodott, magára hagyta.

Onnantól a lánnyal már csak Péter tartott mindenhova. Lili szülei és öccse is ott néezlődtek valahol a tömegben, elmondhatatlanul büszkék voltak rá a kiállítás miatt. A megnyitó után, amint módjuk nyílt rá, gratuláltak is neki a megvalósított álmaihoz. De nem tudtak sokáig maradni, hiszen messze laktak a fővárostól, ezért a gratulációk után el is köszöntek tőle, mert menniük kellett haza.

Lili megölelte őket, majd a lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak magukra a hazafele úton. Ő pedig cserébe megígérte, hogy minden hírről beszámol majd, például, hogy hány képet sikerült eladnia, vagy kik érdeklődtek a művei iránt. Miután kikísérte a családját, megrohanta az újságírók és a tv riporterek még egy hulláma.

Minden kérdésre válaszolt legjobb tudása szerint, mégis megkönnyebbült, amikor végre elapadt a kérdések árja. Jól esett egy kicsit kifújnia magát a képei között. Elmerengve állt meg az egyik képe előtt, egy idős, kissé szakadtnak tűnő öregúr mellett. Elég volt egy pillantást vetnie az öregre, és azonnal látta rajta, hogy a legjobb ruháját vette fel. Megható volt, hogy ennyire igyekezett illeni az illusztris jelenlevők közé.