Lázár Péter

Huszonhat. Ó, szív, nyugodj!

A Tizedes hangulata az utóbbi pár napban egyáltalán nem javult. Továbbra is megülte a kedvét az, ami a temetőben történt, a beszélgetés az Őrnaggyal és a változatlan reménytelenség. Lili is tökéletesen tisztában volt ezekkel az okokkal. Damoklész kardjaként lebegett a fejük fölött az, hogy Péter ideje a lány életében a végéhez közeledik. A férfi hallgatagabb volt, és morózus, mintha a humora is elapadt volna. Lili tökéletesen együtt érzett vele. Szeretett volna leülni a szőke férfival, és mindent átbeszélni vele, kikérdezni a túlvilág szabályairól. Elszántan hitt abban, hogy kell lennie megoldásnak, csak még nem találták meg.

Annyira lefoglalta az aggodalom, hogy észre sem vette, mennyire hanyagolni kezdte a barátait emiatt. Éj nem is tolerálta sokáig, és elhatározta, hogy aznap Lilit átcsábítja magukhoz, és ráveszi, hogy aludjon ott. Az anyja az új pasijánál tervezte tölteni az éjszakát, így birtokba vehették a lakást minden zavaró tényező nélkül.

Megkérte Nyárt is, hogy aznap éjjelre menjen vissza a kollégiumba. Ő természetesen annyira nem örült neki, hogy annyi hét után először külön töltik majd az éjszakát, de Éj megígérte neki, hogy mindenért kárpótolja majd. Viszont nem csak emiatt nem kellett annyira győzködni Nyárt. Mind a két lány észrevette ugyanis, hogy Lili mennyire rossz passzban van. Azt sem bizonyult nehéznek kitalálni, barátnőjük rossz kedvét mi okozza, és hogy a Tizedeshez van köze.

Éj aznap megvárta Lilit az utolsó, vagyis általános európai nyelvtörténet óra után. Általában könnyű volt barátnőjét rosszba csábítani, és rábeszélni, hogy hagyjon ki egy-egy órát. De akkor a másik rosszkedvét látva, meg sem próbálkozott lógásra ösztönözni. Nagyon lassan vánszorgott az idő, amíg Éj az egyik pihenő helyiségben várakozva toporgott.

Amikor Lili előkerült a teremből, meg is lepődött, hogy mellé szegődött a fiús lány, és kézenfogva vezetni kezdte. Egyáltalán nem számított rá. Amint kiértek az épületből, Éj rágyújtott – általában minden szabad percet megragadott füstölésre –, és közben felvilágosította Lilit, hogy miért várta meg.

Lili próbált megszabadulni tőle, ezért kifogásokat hozott, például, hogy tanulnia kell, és nem nagyon van pénze, hogy fizessen egy közös hámból kirúgós vacsorát Éjjel. Őszintén megvallva, arra sem készült, hogy vacsorázni fog, mostanában egyébként is alig volt étvágya. Többen meg is jegyezték neki, hogy sokat fogyott. Még Péter is kifejezte emiatt az aggodalmát. Éj viszont nem hagyta magát eltéríteni, kijelentette, hogy akkor az egyik gyorsétteremben szereznek vacsorát. Fényűzés egyetemista módra.

Éj eredetileg is azt tervezte, hogy megpróbálja a hamburgerek és sültkrumpli mellett felvidítani Lilit. Arra nem számított csak, hogy aznap este minden korábban bevált dolog csődöt mond.

– Na jó, ki vele! – szólt rá Lilire, amint lepakolta a nappalijukban az asztalra a gyorskaját, amivel feltankoltak. Hogy Lilinek ne legyen módja kibújni a vacsorázás kötelezettsége alól, mindent Éj fizetett. – Eleget gyötrődtél már. Mi történt?

Lili vett egy jó nagy levegőt, mintha mindent egy lendülettel szeretne elmondani. Majd minden rákészülés ellenére csak annyit bökött ki:

– Valami nincs rendben – már ez után a pár szó után érezte, hogy könnyel telik meg a szeme.

Éj változatlan figyelemmel mered rá, ezért Lili megpróbálta a többit is szavakba önteni. Mesélt a látogatóiról, akiken Péterrel segítettek. Megpróbálta azt is elmondani, hogy Péternek rossz kedve van, de nehéz volt úgy beszélni erről, hogy nem ejt egyetlen szót sem a vallomásaikról. Tartott tőle, hogy Éj nemcsak nem tartaná helyesnek, de egyenesen elítélné érte.