2021/04/06
Lassítani kezdtem, mikor bekanyarodtam az utcába. Kerestem azt a bizonyos hatos számot, mikor megpillantottam leparkoltam a ház elé. Leállítottam a motort, és kiszálltam a kocsiból, majd odasétáltam a kapuhoz és csengettem. Nem sokkal később egy szőkésbarnás hajú férfi nyitotta ki az ajtót.
- Szia - köszöntem, de láttam rajta, hogy nem érti, mi történik.
- Helllo...
- Még nem találkoztunk. Ferenczei Zoénak hívnak, Gabi húga vagyok - tettem hozzá.
- Aha.
- Nem hiszed el. Igaz? - kérdeztem.
- Ne haragudj. De Gabi soha nem említette, hogy lenne egy húga, azt meg plána nem, hogy ma meglátogatná...
- Tudom, hogy nincs itt - fejeztem be helyette a mondatot.
- Honnan?
- Vikitől, mivel meglepetés, hogy jövök. Csak ő tud róla - mondtam, de láttam rajta, hogy még mindig kételkedik egy kicsit.
- Figyelj, egy perc és jövök, várj meg - felelte, majd becsukta az ajtót.
Annyit hallottam, hogy telefonon beszél valakivel, de nem tudtam megállapítani, hogy pontosan kivel. Pár perc múlva újra kinyílt az ajtó.
- Gyere be.
- Bocsi, hogy csak így megjelentem M...
- Matyi. De semmi gond, én bocs, hogy nem hittem neked. Csak tudod Gabi nem említette...
- Semmi baj - vágtam a szavába újból.
Bevittük a bőröndömet, aztán beszélgetni kezdtünk, két bögre kávé társaságában.
- És mióta nem találkoztatok? - kérdezte, miközben leültünk a kanapéra.
- Élőben utoljára a ballagásomon volt, ez lassan négy éve lesz. De az interneten azért tartjuk a kapcsolatot.
- És most hány éves vagy?
- 22, októberben leszek 23. Te?
- 30, csütörtöktől 31 - ezt követően belekortyolt kávéjába és folytatta. - Mit dolgozol?
- Mikor befejeztem a közép sulit, kimentem Amerikába egyetemre. Modell szakon végeztem el az első három évet, aztán a maradék időmet marketingen folytattam. Legalábbis azt a maradék fél évet, amíg kint voltam. Most pedig pár napja hazajöttem - fejeztem be mondandómat.
- Akkor nem volt unalmas az élet.
- Nem, de gondolom ti sem tétlenkedtettek.
- Dehogy, folyamatosan dolgozunk a számokon. Sőt még áprilisban is lesz egy új dal, több közreműködéssel is, tehát nagy meló.
- Az húzós. Viki is mesélte, hogy már egy ideje készültök valami dallal, gondolom ez lesz az.
- Igen. Bár most pár napja született még egy szám, amiről Gabi még nem tud. Igaz még nincs kész - nagyot nyelt a bögréből. - De szeretnéd meghallgatni?
- Persze, szívesen meghallgatom - mondtam. Ő odanyúlt a telefonjáért és elindította.
Mióta elhagytál, nem vagyok álmos. Csak járom az éjszakát - hallottam meg Matyi hangját a készülékből. Végighallgattam néma csendben. Látszott rajta, hogy még nem dolgozta fel teljesen, úgy ahogyan rajtam is, hogy mennyire megérintett.
Tudni kell rólam, hogy eddig, egy barátom volt. Négy évig voltunk együtt aztán hirtelen szakított velem. Ez alig egy hete történt, éppen ezért éreztem át ennyire ezt a dalt.
- Bocsánat, én nem akartalak felzaklatni, csak... Hagyjuk hülye voltam - állt fel és indult el az emelet felé.
- Ne hülyéskedj. Az, hogy megérintett, az nem a te hibád. Valamint azt hozzá kell tennem, hogy sok szakítós dalt hallgattam mostanában, de egyiket sem éreztem át ennyire. És tudod miért? Mert senki nem tudta azt átadni, amit én éltem át, csak te. És ezért sok minden, vagy de hülye biztos, hogy nem. Sokkal inkább egy olyan ember, akinek igazi érzései vannak. És tudom, hogy ez az egész úgy hangzott, mint valami, nyálas szerelmi vallomás, pedig hidd el nem az. Csak örülök, hogy valaki végre megért - nyögtem ki egy szuszra.
Egy ideig csak néztük egymást a lépcsőn, csak álltunk és bámultunk. Aztán lejjebb lépett, és átölelt.
YOU ARE READING
Ő csak egy barát (Meklod ff.)
FanfictionRájöttem, hogy vannak olyan sztorik amiket muszáj írni. Na, ez pont egy ilyen. Trágár szavak és 18+-os jelenetek előfordulhatnak.