Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Talán

2022/05/31

Otthon ültem a konyhaasztalnál és beszélgettem anyával, amikor is a telefonom őrült módon kezdett rezegni, jelezve, hogy valaki nagyon szeretne velem beszélni. Szemem sarkából a készülékre pillantottam, és amikor láttam, hogy Matyi az egyből felvettem.

- Zoé neked voltak munkáid colorist-ekkel igaz? - tudakolta és hangjából könnyű volt leszűrjem, hogy baj van.

- Igen, filmesekkel igen. De miért kérdezed?

- Szerintem, ha úgy fogalmazok, hogy vannak szakmai hiányosságok, akkor érted mire gondolok. Mindegy. Áttudsz, jönni, hogy rendesen beszéljünk.

- Ott vagyok - tettem le.

Felkaptam a cipőmet és megragadtam a táskámat.

- Anya, most mennem kell, de majd még beszélünk. Szép álmokat - mondtam, miközben egy gyors puszit nyomtam a homlokára.

Kirontottam az ajtón, majd lényegében átfutottam Mátéhoz, és szinte bedőltem a lakásába.

- Figyelek - közöltem, miközben beléptem a szobába.

- Most kaptam meg a videó klipp fényelését, és nem vagyok vele túlságosan megelégedve. Bár fogalmam sincs, hogy van-e valaki, aki éjszaka ezt bevállalná, és megcsinálná legkésőbb holnap délelőttig - magyarázta Matyi idegesen, nekem pedig közben folyamatosan kattogott az agyam. - Tudsz segíteni? - kérdezte kiskutya szemekkel, hiszen én voltam az utolsó reménye, a pánik pedig hatalmas volt.

- Mindjárt kiderült - feleltem.

Villámgyorsan kezdtem keresgetni a telefonszámaim között még végül meg találtam az egyik Post Office-os ismerősöm számát. Rányomtam a hívás gombra, és csak reménykedni tudtam abban, hogy felveszi a késői órában. De néhány csengés után felvette.

- Szia, Zoé - köszönt a telefonba.

- Szia, Krisz. Bocsi, hogy ilyen későn hívlak, de szükségem lenne egy hatalmas szívességre. Tudsz nekem segíteni?

- Miről lenne szó?

- A bátyáméknak holnap délután jönne ki egy elég nagyszabású száma, és annak a videó klipje, de egy új colorist-el dolgoztak és nem lett egy szép végeredmény. Meg tudnátok csinálni a csapattal? Nagyon hálás lennék, nagyon-nagyon fontos ez most nekünk.

- Először is mi filmes áron dolgozunk, tehát ez valószínűleg többe fog kerülni - kezdett bele.

- Szerintem a pénz nem probléma - pillantottam félszemmel Matyira, aki egy bólintással nyugtázta bennem a mondatomat.

- Oké, el kell ide hozni a fájlt, hogy meg tudjuk csinálni. Igaz nem tudom, mennyire örülnének a srácok, hogy tovább kell bent maradni.

- Krisz kérlek, könyörgöm. Te vagy az utolsó reményünk, más nem tudja megcsinálni ilyen rövid idő alatt, jól, az idő pedig szalad, és ha kifutunk belőle - itt elnémultam.

- Legyen - bólintott rá képletesen.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - kezdtem hálálkodni. - Hamarosan majd küldünk valakit, aki odaviszi a fájlokat. Meg odaadom Matyit, hogy leegyeztessétek, mit szeretnénk - hadartam, aztán mosolyogva nyomtam a kezébe a telefonom.

Ottmaradtam Matyival és megvártam még befejezik a hangok tökéjre fejlesztését, ami úgy éjfélig tartott. Aztán hiába ellenezte vele mentem a Post Office-hoz is, és vele együtt vártam, hogy a fiúk megcsinálják a fényelést.

Már hajnalodott, amikor kijelentették a fiúk, hogy készen vannak. Én még egyszer megköszöntem Krisznek, majd miután Matyi elutalta a pénz már lépcsőztünk is le a kocsihoz.

- Tényleg nagyon, köszi, fogalmam sincs, hogy mi lett volna, ha te nem vagy - hálálkodott Matyi, miközben beült a volán mögé.

- Ahol tudok, segítek.

- De te annyira sokat teszel értünk, a folyamatos segédkezés a háttérmunkákban és az üzletekben, a videó klipp forgatásokon, meg most is, úgy érzem nem köszönöm meg elégszer...

- Matyi, a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindenben támogatlak titeket, Gabi a bátyám, te pedig... - elcsuklott a hangom.

A korai órában kicsit őszintébb voltam, mint az kellett volna, de miután már elnémultam, nem jöhettem ki jól ebből az egészből.

- Igen? - nézett rám Matyi, ártatlanul felriasztva a gondolkodásból.

- Beszélnünk kell...

- Beszéljünk - dőlt hátra és nézett rám.

- Ha már a hálálkodásnál tartunk, nekem is van egy hosszú listám, kezdve pár a pár héttel ezelőttől, visszanyúlva egy ével ezelőttre. Megismertelek és helyrerázódott az éltem, boldog lettem és közben rá kellett jönnöm, hogy szeretlek... úgy igazán szerelemből. Mint amit akkor éreztem, amikor megismertem Dávidod, veled, ez sokkal hamarabb kezdődött, de akkor még nem tudtam, milyen a szerelem első látásra, és azt sem, hogy egy milyen csodálatos ember vagy, meg persze azt, hogy én egy mekkora hülye. Csak az jött össze, hogy mindent elcsesszek, és a végén egyedül maradjak.

- Sok miden elmondható rólad, de az, hogy hülye lennél az nem. És rohadtul nem vagy egyedül...

Mérhetetlenül haragudtam magamra és szidtam magamat az előbbiért, de már nem volt mit tenni, ezt is elkurtam és megint elbasztam egy szerelmet. Csakhogy, ez most más, volt, mert Matyi volt a nagy Ő.

A gondolataimat egy száj zavarta meg, pontosabban Matyi szája, ami az enyémre tapadt. Nagyon lágyan, de szenvedélyesen. Ez egész alig tartott egy negyed percig, mégis nekem egy álom volt. Egy valóra vált álom.

- Indulnunk kéne, mert hajnali öt van, és neked még aludnod is kell - mondtam, kerülve a tekintetét.

- És neked?

- Én ezek után nem fogok aludni, mert már most azt hiszem, álmodok - fordultam felé, bújtatva mosolyom.

- Pedig nincs így - nevetett fel és még egy gyors csókot, adott, majd a gázpedálra lépett.