Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Hagyj elmenni!

2024/06/04

Tegnap hajnalban, amikor felébredtem egy elég nagy ütés volt a fejemen, egy kis rászáradt vérrel. És miután egy napon keresztül győzködtem magam, hogy nincs semmi bajom, most itt ülök a rendelőben, és várom az orvost.

- Ferenczei Zoé Anna - lépett ki az egyik ajtó mögül, egy fehér ruhás asszisztens.

Erre felálltam, majd beljebb tessékelt. Egy szobába lyukadtunk ki ahol egy köpenyes férfi gépelt valamit, rám se nézett, de intett, hogy üljek le.

- Figyelek - mondta, és abbahagyta az írást.

- Pár nappal ezelőtt, bevertem a fejemet, mert rosszul lettem, annyira nem fájt az ütés, de jobbnak láttam, ha egy szakértő is megnézné.

- Ez mikor is történt?

- Tegnap előtt.

- És miért lett rosszul? - érdeklődött tovább.

- Pontosan nem tudom, de talán... talán érzelmi ráhatása is lehetett.

- Mi történt?

- Tegnap előtt értem haza Milánóból, másfél év után, és fogadott itthon, néhány nem várt dolog. Amikor felértem a lakásomba rosszul éreztem magam, és elájultam, ekkor vertem be a fejemet - magyaráztam.

- Értem, akkor elküldöm egy röntgenre a biztonság kedvéért, és akkor kiderül, hogy lette-e bármi baja. Az asszisztensem elkíséri önt a röntgenhez, ott készítenek egy koponya TC, valamint egy egész testes átvizsgálást, a fontosabb szervekkel.

Körülbelül bő egy óra múlva végeztünk a felvételekkel, így visszaindulhattunk az orvosomhoz.

Hosszú percekig csak nézte a leleteimet, meg jegyzetelt magának valamit, és újabb némán töltött idő múlva, szólalt csak meg.

- Nincs nagy baj, a koponya egy nagyon minimálisan sérült, de ez gyógyszerekkel helyrehozható. Egy-két sérülés nyomát látom, ami szintén nem komoly, így nem szükséges kezelni, viszont a tüdeje úgy látom, kicsit gyengélkedik. Dohányzik?

- Alapvetően nem, mert már kiskorom óta voltak problémáim a tüdőmmel, tavalyelőtt, volt egy kis idő, amég dohányoztam, de ez utána abba maradt. Már én sem igényeltem, meg az orvosok is mondták, hogy súlyos következményei lehetnek. Ezt szépen betartottam, bár be kell valljam, amikor hazaértem zaklatottságomból rágyújtottam egy szálra.

- Igazuk van, ha tovább folytatja a láncdohányzást, komoly problémák léphetnek fel. Ez egyelőre csak figyelmeztetés, de figyeljen magára, valamint felírok egy tüdő vitamint is.

- Köszönöm doktor úr - mondtam, majd felálltam a székből és elindultam kifelé.

A papírjaimmal a kezemben lépcsőztem lefelé, amikor is valaki a nevemen szólított. Zavarodottan néztem hátra, és vettem észre, hogy a bátyám az, így akármennyire is nem akartam, visszafordultam.

- Te itt? - kérdeztük szinte egyszerre.

- Én Vikivel jöttem vizsgálatra - felelte.

- Azt hittem, majd csak két hét múlva mentek.

- Többek között, de tudod, ilyenkor többször kell jönni - magyarázta, mint egy „gyakorlott" apuka.

- Aha- bólintottam.

- De te mit keresel itt?

- Már semmit, megyek haza - próbáltam kibújni a kérdés alól.

- Zoé - nézett rám szigorúan. - Mit kerestél itt?