Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Fárasztó hajnal

2021/12/01

Eltelt fél év, és nagyon sok minden változott. Matyival elköltöztünk és egy tömbházban lakunk, igaz nem egy lakásban, de nagyon közel egymáshoz. Elmentem életem első BSW koncertjére és ugyanezen a napon a bátyám megkérte Viki kezét. Az én szerelmi életem nagyjából rendeződött, ellenben Matyiéval, nem lehet megfogalmazni, de szerintem az mindent elmond, hogy készül egy album. Egy album, ami szívbemarkolóan őszinte, szomorú, fájdalmas és csodálatos.

Matyi kocsijában ültem és telóztam. Ma kezdtük el forgatni a Mióta elhagytál klipjét. De még várnunk kellett, hiszen az egyik modell nem érkezett meg.

Váratlanul megcsörrent Matyi telefonja, arrébb vonult, hogy nyugodtan tudjon beszélni. Viszont én így is hallottam minden szót, hiszen a telefonja csatlakoztatva volt a kocsihoz.

- Figyelj, Matyi, sajnálom. Tényleg nem tudok menni, az anyukám kórházban van, és nem hagyhatom magára. Nem örülök neki, de nem tudok menni.

- Semmi baj Barbi. Megértem, hogy nem szeretnéd otthagyni anyukádad. Megoldjuk valahogy, ne aggódj.

- Köszi, és bocsi még egyszer.

- Nem gond. Jobbulást anyukádnak - mondta, de tudtam, hogy egyáltalán nem boldog. Fontos neki ez a dal.

Gondolkoztam még egy darabig, aztán kiszálltam a kocsiból. A fiúk közben tanácskozni kezdtek.

- Most hívott... - kezdett bele.

- Tudom - szakítottam félbe.

- Oh. Hon...?

- A kocsi - vágtam ismét a szavába. Majd folytattam. - Tudom, hogy barátok vagyunk, és épp ezért tudom, hogy fontos neked ez a forgatás. És azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki fogja díjazni az ötletemet, de ez van - mondtam, miközben tartottam némi szünetet. - Vállalom Barbi szerepét.

- De...

- Egy modell vagyok, és ti hülyék lennétek nem kihasználni a helyzetet. Mást úgysem szerveztek le ilyen gyorsan, mire ideérne, már reggel lenne.

- Megtennéd ezt értem?

- Persze.

- Rendben, akkor tíz perc múlva kezdünk - kiáltotta. - Te addig gyere velem, elmegyünk a stylist-okhoz. Ja és tényleg ezer hála. Majd kitalálok valamit köszönetképp.

- Nincs mit, és tudod, hogy nem kell.

Röpke pillanatok alatt rám adtak egy vörös estélyit, és kisminkeltek. Visszamentünk a többiekhez, Matyi még egyszer elmondta a forgatás menetét, majd nekivágtunk.

Matyi bejött a bárba, én kiszúrtam és őt figyeltem. Miután elsétált mellettünk én felálltam és utána mentem. Majd új kamera beállítás és csók.

Abban a csókban minden benne volt. Hiába voltunk barátok, mindketten kerestük még kicsit a helyünket, nem tudtuk mi ez az egész. Az a szenvedély, ami abban a pár percben kettőnk között volt leírhatatlan. Boldogok voltunk, úgy ahogyan egy normális szerelemben az emberek. Barátok vagyunk, és a másik fele, és ketten alkotunk egy egészet.

Az én jelenetem véget ért, ezért elindultam átöltözni. Már befejeztem mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem, mert láttam, hogy az ügynökségtől hívnak. Még telefonáltam kisétáltam az utcára és ott császkáltam. Már készültem lerakni a telefont, mikor zajt hallottam. Ez két helyről jött, a felém tartó Matyitól, aki éppen live-olt, és a kocsitól, ami tőlem már csak pár méterre volt.

[

Lesokkolódtam. Majd földhöz vágtam a telefonomat és odarohantam Zoéhoz. Nem volt magánál. Tehetetlenül feküdt az úttesten, arcán, egy-két helyen kisebb vágások, amiből a vér lassan folyni kezdett. Könnyek gyűltek a szemembe, de ezt követően hangosan káromkodtam egy sort, a kocsisnak, aki már messze járt.

Időközben Gabi is odajött és kihívta a mentőket. Zoénak nem volt pulzusa. Mind a ketten megijedtünk. Csak vártunk, és vártunk, amég egyszer csak megérkeztek a mentők.

Zoét a hordágyra tették, majd betolták a kocsiba és elszáguldottak, arra, hogy mi is beszálljunk idő sem volt...