Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Rég láttalak

2021/04/07

Hatalmas ásítások és nyújtózkodások között keltem fel. Az éjjeli szekrényhez nyúltam, hogy megtudjam mennyi az idő. A telefonom kijelzője 8:56-ot mutatott. Pihentem még egy kicsit, majd nagy nehezen sikerült kikászálódnom az ágyból. Átcsoszogtam Matyi szobájába, és levetettem magamat mellé.

- Mi ez a pizsama? - kérdezte, röhögve. Utalva a BSW-s pólóra és nadrágra.

- Ez volt kéznél. De akkor jó lesz a tegnapi terv?

- Persze - ült fel.

- Akkor együnk valamit még mielőtt ideérnek.

- Oké.

Tegnap este fele megkérdezte tőlem, hogy hogyan terveztem meglepni Gabent. Mivel nem volt még kész tervem elkezdtünk ötletelni. És végül az ő fejéből pattant ki a legjobb ötlet. Mikor hazaérnek, Matyi azzal a szöveggel fogadja őket, hogy tegnap este, itt járt a volt barátnője, és most nem tudja kiszedni az ágyból, annak ellenére, hogy ő nem akarja, hogy itt legyen. Fölküldi Gabit a hálóba, ahol velem fog találkozni. Legalábbis mi valami ilyet terveltünk ki.

Csináltam rántottát és kávét, hogy legyen mit ennünk. Evés közben még egyszer megbeszéltük az elképzelésünket, aztán pedig mind a ketten elfoglaltuk a helyünket.

Fél tizenegy felé, zajt hallottam lentről. Beszélgettek, nem értettem minden szót, de a lényeget leszűrtem. Pár perc múlva valaki feljött a lépcsőn, és benyitott a szobába.

- Meglepetés! - kiáltottam. Majd fölálltam, és odaszaladtam megölelni.

- Neked nem Amerikában kéne lenned?

- Lassan egy hete itthon vagyok - néztem rá vigyorogva.

- Igen? Egy hete és csak most látogatsz meg? - vont kérdőre, majd felkapott az ölébe és levitt. - Ebben ti is benne voltatok? - kérdezte, de közben letett a fotelbe.

- Igen, életem.

- Miután, megjelent egy bőrönddel, és azzal a szöveggel, hogy a húgod, lett volna más választásom?

Megöleltem Vikit is aztán leültünk folytatni a beszélgetést.

- Várjunk! Te mióta vagy itt? - nézett rám kérdőn.

- Tegnap jöttem.

- És hol aludtál? - szegezte nekem a kérdést.

- Nyugi Tess, már amúgy sem volt szűz - felelte Matyi helyettem.

- Mi van?!

- Csak hülyül. Külön aludtunk. Már amennyit aludtunk...

- Mi van?!

- Beszélgettünk, nem szex-eltünk Gabi. Barátok vagyunk, nem többek és nem kevesebbek.

- Biztos?

- Igen! - válaszoltuk egyszerre.

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán nekiálltunk elkészíteni az ebédet. Csak vicceltem, ehhez túlfáradtak voltunk. Rendeltünk pizzát és beszélgettünk.

- És meddig maradsz? Nem vagy útban, csak érdekel.

- Nem akarok visszaélni a vendégszeretetetekkel, de én itt laknék egy ideig. Persze, ha nektek is megfelel.

- Nekünk meg. Matyival kell megbeszélni, hogy hol alszol.

Megfordultam és reménykedve pillantottam Matyira, aki éppen egy üveggel játszott.

- Ha bevisszük a szobámba az egyik kanapét, akkor én alszok azon, te pedig megkaphatod az ágyat. Legalábbis ha nem zavar, hogy egy szobában alszunk.

- Az nem, viszont nem foglak kitúrni az ágyadból. Te ottmaradsz, én pedig elleszek a kanapén.

- Legyen - egyezett bele, némi megbotránkozás után.

- Így nektek is jó? - néztem kérdőn a többiekre.

- Tökéletes.

- Nekem megfelel - egyezett bele Gabi is.

Megettük a maradék pizzát, aztán a fiúk felvitték a kanapét, valamint átrendezték a szobát, hogy mindketten elférjünk. Meg Matyi kipakolta az egyik szekrényt, hogy a ruháim ne a bőröndökben legyenek.

Estére teljesen elfáradtunk, ami engem illet hamar elnyomott az álom.