Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Minden éjjel

2022/05/27

Ha azt mondanám, hogy végre újra normális az életem, akkor kicsit hazudnék, mert nincs így. Rá kellett jönnöm, hogy szeretem Matyit, és már nem barátként tekintek rá. Eleinte azt hittem, hogy csak Peti hiánya, de az álmok nem hazudnak, amikor minden egyes álmomban ott van velem, megcsókol, aztán felriadok. Rosszul érzem magam, hiszen a bátyám legjobb barátjától van szó, valamint ez enyémről is, csakhogy én már többet érzek ennél. És úgy érzem teljesen belezúgtam. Bazmeg, Sziklai Mátyás a szerelmem.

Óvatosan nyomtam le a kilincset, és pillantottam be az ajtón. És őszintén meglepődtem, amikor azt láttam, hogy a fiúk békésen szunyókálnak a ház különböző pontjain, egy hatalmas kupiban. És tekintve, hogy nem volt szívem felébreszteni őket, ebben a „hajnali" órában, leültem az ajtó elé és megvártam még elkezdenek ébredezni.

Másfél órája gubbasztottam a földön, amikor is a ház egyik pontján megszólalt egy ébresztő. A zajra többen is felébredtek, és eléggé meglepetten néztek rám, amikor észrevettek.

Lassacskán mindenki felébredt én pedig elkezdhettem a pakolást. A srácok is felajánlották, hogy segítenek, de ezt kedvesen visszautasítottam. Megvártam még mindenki elmegy aztán bekapcsoltam egy kis zenét, én nekiláttam a takarításnak.

Hangosan énekeltem az Utoljára sírtam érted-et, amikor is kinyílt mögöttem az ajtó, rögtön hátrafordultam és közben megállítottam a zenét, valamint megtöröltem a szemem, így láttam, hogy Gabi az.

- Csak itt maradt kulcsom - szabadkozott, miközben felvette a kávézóasztalról a csomót.

- Oké - bólintottam.

És már indult is kifelé, amikor megtorpant az ajtóban. Látszólag elgondolkodott valamin.

- Zoé? - nézett rám kérdőn.

- Igen?

- Jól vagy? - tudakolta a szememet kémlelve.

- Persze - vágtam rá csuklóból.

- De tényleg, biztos, hogy minden oké?

- Mondtam már, hogy igen - nevettem fel kissé kínosan.

- Te tudod, csak olyan más vagy. Nem úgy, mint Peti után, hanem, mint Dávid után, bár...

- Arra akarsz kilyukadni, hogy megint összejöttem-e Petivel?

- Az is felmerült bennem.

- Megnyugtatlak, nincs így.

- Oké, akkor biztos csak nekem van túl sok pia a fejemben.

- Az biztos - adtam igazat, és már megint sikerült majdnem kilépni az ajtón, amikor utána szóltam. - De tényleg más vagyok, úgy értem szerelmes... már egy jó ideje - tettem hozzá.

Láttam rajta, hogy meglepődött, de az arcán próbálta a legkevesebb ámulatot mutatni.

- Ha bármi van, és esetleg tudok segíteni...

- Nincs, meg neked most amúgy is az esküvővel kell foglalkoznod - erőltettem magamra egy mosolyt. - Menj, még ezeregy dolgod van.

- Szia, ja, és köszi, hogy feltakarítasz utánunk.

- Igazán nem nagydolog - nevettem fel.

Ismét egyedül maradtam, de a Gabival folytatott beszélgetésem után, inkább úgy gondoltam magammal beszélgetek, minthogy zenét hallgassak. Így végül a másfél órás munkát úgy fejeztem be, hogy hangom se volt, és az arcom sem volt száraz.