Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Nem tudom mi történik

2021/12/09

Szorít az idő. Jövő héten jön ki a Mióta elhagytál, de Zoé még nincs magánál. Szerepel a klipben, de nem akarjuk, a leírásban a nevét kiírni. Tartunk tőle, hogy felismerik a sok smink ellenére, ha látják a nevét. És nem akarunk tévhiteket, nem akarjuk, hogy újabb sokknak legyen kitéve, ha felkel...

Ma beszéltem Gabival, és megvan a terv. Megjelenítjük Zoé nevét, csak nem teljesen. Pontosabban nem az igazit, mert álnéven szerepel majd a modellek között. A neve Pénzes Anna. Hogy miért? Sokan nem tudják, hogy a harmadik neve Anna, de így a keresztnév az adott. A vezetéknevét pedig az egyik régi BSW szám alkotta. Pénzes. Így született meg Zoé álneve. Ennek nagyon örültünk, de igazság szerint nem vagyunk boldogok. Mind ketten, sőt a környezetünkből mindenki aggódik Zoé miatt. Senki nem tudja mi lesz. Gabenék ma voltak bent a kórházban, és azt mondák, hogy elméletileg, ismétlem, elméletileg napokon belül felébred. Ha minden igaz, akkor jövő héten már otthon alhat, amennyiben tényleg jól lesz. És mindenki ebben reménykedik.

Furcsa, mert az ember mindig akkor jön rá arra, hogy valami milyen fontos az életében, amikor elveszíti. Engem annyira felkavartak a történések, hogy napok óta nem alszom, szinte semmit. Csak iszom a sok kávét, de most még az íze is keserűbb, pont annyira, mint az élet. Kezdem magam borzalmasan érezni.

Úgy érzem, én vagyok a felelős mindenért. Jobban kellett volna rá figyelnem, nem kellett volna hagynom, hogy elkóricáljon. Sőt nem kellett volna megengednem, hogy eljátssza a szerepet. De nem tudtam neki nemet mondani. Túlságosan is szeretem, ahogyan ő is engem és ezért vállalkozott egyből az egészre. Talán a legjobban azt bánom, hogy elindítottam az a live-ot. Igaz, hogy a határozottan korai időpont miatt nem voltak olyan sokan, de ők látták, hogy mi történt. Ők látták az arckifejezésemet, ami mindent leírt. Az a pár másodperc, ami újra és újra lepörög a szemem előtt, ahogyan elgázolják Zoét, és elhagyja a száját egy sikoly, majd néma csend. Bármire gondolok, vagy nézek, ő jut eszembe, az a perc. A telefonom fóliájának törése, a körülöttem uralkodó hangulat, a kocsim, a nyakláncom, az életem. A részese volt, és most hogy nincs itt, egy darabom hiányzik, nem tudok kiteljesedni, teljesen összeomlottam.