Az erdei tündér (BEFEJEZETT)

3.rész

Igor pov.
Este kipakoltam a táskám és betettem pár új dolgot. Alig varom, hogy holnap ismét kimenjünk. Épp átraktam az iratokat mikor dühös dörömbölés hallatszott az ajtón.
- Ez meg ki lehet? - kérdeztem magamtól, majd leindultam a lépcsőn az emeletről. Mikor leértem Mrs. Moom akkor engedett be egy férfit.
- Félre, vén szatyor! Hol van Igor Ross? - lépett be egy arrogáns öreg férfi.
- Itt van. - álltam elé. A pasas egyértelműen részeg volt.
- Szóval maga az a kopó aki itten szaglászgat a környéken a boszorkányok után?! - mondta nehezen forgó nyelvvel.
- Igen. Mit óhajt?
- Meddig kell még magának a rabszolgám?
- Talán gond van a farmján?
- Nincs, de minél többen dolgoznak annál kevesebbet kell nekem vele foglalkoznom, ugye megérti? - kérdezte már nyájasan.
- Sajnálom, de még sokáig szükségem van Mr. Moon segítségére! - keltem védelmére és mérgesen néztem a férfit - Megkérem távozzon!
Ez szerencsére hatott. Elment, mire Mrs. Moon felsóhajtott.
- Köszönöm uram!
- Ez csak természetes. - léptem hozzá és megfogtam kezét - Jól van?
- Persze, de minden nap rettegek, hogyha látom azt az embert. - motyogta remegve.
- Valahogy csak ki lehet váltani a szabadságukat. - simítottam kezeire, mire megrázta a fejét szomorúan.
Ekkor azonban eszembe villant valami és egészen éjfélig telefonáltam.
Másnap én, két rendőr kollégám és egy ügyvéd barátom meglátogattuk a gazdát a farmon.
- Mit akar most?
- Mondja Mr. O'Glady, ön törvénytisztelő ember?
- Hát persze, törvény nélkül hol lennénk? - kérdezte elégedetten.
- Akkor nyilván tisztában van vele, hogy a rabszolga tartást már két éve betiltották. - mondta az ügyvéd.
- Hogy mi? - fagyott le a mosoly arcáról - Kérem én tisztességesen dolgoztatom az embereket itt! Ki beszél itt rabszolga tartásról?
- Akkor biztosan megengedi, hogy ellenőrizhessük a könyvelést az emberei fizetésével kapcsolatban.
- Nos...
- Továbbá tegnap, a nyomozó állíttassa szerint saját maga vallotta a rabszolgájának bizonyos Mr. Moont és a nagyanyját.
- De az...
- Tagadja? - kérdezte a rendőr keresztbe font karokkal, mire a férfi arca teljesen vörös lett. Ezután egyszerűen fogta magát és ordítva elfutott.
A rendőrök utána rohantak és pár perc múlva kivitték a kocsihoz, ami elvitte őt a börtönbe.
- Mennyit kap ezért?
- Rabszolgatartás, adó csalás... Sorolhatom, de azt hiszem jó hosszú időre rács mögé kerül. - mondta Sam. Ekkor a mögöttünk álló emberekre néztünk. Nem értették mi történik.
- Emberek! - mondtam nekik - Mától szabadok vagytok!
Kellett nekik pár perc mire rájönnek, hogy mit mondtam az imént. Az asszonyok többsége sírva fakadt, a férfiak sorakoztak, hogy kezet rázhassanak velünk.
A gyerekek értetlenül kapaszkodtak anyjaikba, de valahol ők is boldogok voltak. Boldogsággal töltött el, hogy segíthettem nekik. Mikor vissza értem a házhoz alig vártam, hogy Thomasnak elújságoljam a jó hírt. De meglepetésemre ott volt a fiú is akivel múltkor találkozott. Éppen pofon vágta a négert, akinek feje oldalra billent.
Nem szóltak egy szót se, csak a fiú kiszaladt.
- Mi volt itt? - fordultam Mrs. Moonhoz.
- Dráma, fiam.
Thomas arcát fogta, majd nagyot sóhajtva leült a verandára. Számat húzva ültem mellé. - Igaz az amit Eric mondott? - kérdezte néhány perc csend után.
- Igen. - mondtam leülve mellé.
- Köszönöm. - suttogta, de nem nézett rám - Hálás vagyok.
Mar épp azon voltam, hogy a vállára teszem a kezem, de a nagymamája megállított. Intett a fejével, hogy tudom. Felállva követtem őt.
Kint a teraszon elszívtunk egy szálat.
- Tényleg hálás, de most kell neki egy pici idő egyedül. - mondta.
- Megértem. Örülök, hogy tudom maguknak.
- Én köszönöm!
Kint ültünk egy darabig majd mikor bementünk Thomas ugyanott ült.
Látszott rajta, hogy megviselte a dolgot így elhatároztam magam.
- Gyere! Sétáljunk egyet!
Kimentünk a közeli mezőre és néztük a lovakat.
- A főnökömtől tavaly kaptam egy skót whiskyt ajándékba. El kellett volna hoznom. - kuncogtam.
- Pedig milyen jól jönne most! - motyogta a mellettem lévő. Ahogy az állatokat néztük az egyik lassan felénk kezdett sétálni. Thomas mosolyogva sétált az állathoz és kezet nyújtva hagyta, hogy fejét bele hajtsa - Szerbusz szépségem! Hogy vagy drága Calipsom?
- Te gondoztad?
- Igen. Gyönyörű, nem?
- Mesébe illő. - léptem én is közelebb és nyakára simítottam az állatnak - Mióta van a szárnyaid alatt?
- Születése óta, elvesztette az anyját, így én vigyáztam rá. Olyan volt mint én.
- Látszik is a szoros kapcsolat rajtatok. - mosolyogtam rá.
Gyönyörű kanca volt valóban. - Igen, neki nem töröm össze a szívét. - sóhajtotta szomorúan.
- Nem a te hibád! - ráztam meg a fejemet - Megesik az ilyen. Tudod én hány szívet törtem össze? Sajnos nem keveset. Nem vagyok egy szerencsés fazon a szerelemben.
- Miért?
- Mert egyik se volt az igazi. Ha meglátom az igazit, tudni fogom, hogy ő az.
Erre Calipso felnyerített, mintha igazat akarna adni nekem. A továbbiakban semmiségekről beszélgettünk, majd nem sokkal később elhatároztuk magunkat, hogy megnézzük Vladimiréket.
Reggel korán kimentünk a tisztásra. A barlang előtt két gyönyörű farkas feküdt, az egyik jó nagy hassal. A másik mögötte helyezkedett el és párja fülét tisztogatta. Mikor megláttak minket, a hátsó morogni kezdett. A fehér agyarai szinte csillogtak.
- Jobb, ha nem megyünk közelebb. - tanácsolta a néger és leült az egyik kőre.
- Igazad van, de akkor hogy szóljunk Vladimiréknek?
- Elég, ha csak hallom, hogy Bagora védelmezi párját. - hallottam meg csilingelő hangját. Kisétált a barlangból és megsimogatta a farkas mamát.
- Semmi baj, ők a barátaink.
A hím csak morgott, de egy pillanatra sem mozdult el a nőstény mellől. Szép látvány voltak együtt.
- Szia Vladimir. - intettem neki bugyután, mire a mellettem álló szemeit forgatta. De amikor meglátta, hogy Mark hátrébb áll öccsétől, ő is másképpen viselkedett.
- Mit kerestek itt?
- Ahogy megígértük, jöttünk. - mondta Thomas. Mark egy pillanatra elvörösödött és elnézett rólunk.
- Valamiről beszélnünk kell! Megtudtunk pár új dolgot, ami titeket is érint.
Elkezdtem elmagyarázni neked a tegnap megtudott dolgokat. Mind a ketten dermedten figyeltek. Mindkettőjükön látszott, hogy felzaklatták őket a hallottak. Mark óvóan ölelte magához öccsét, aki félve bújt hozzá.
- Tudtam, hogy a dagadék akart tőlünk valamit!
- Annyira... Sejtettem, hogy valami lesz. - motyogta Vladimir.
- A fő, hogy most már biztonságban vagytok! - mondtam bíztatólag.
- Igen, de meddig? - kérdezte az idősebb zaklatottan - Ha nem ez miatt lesz végünk, akkor az miatt, hogy boszorkánynak neveznek minket!
- Nem ha rajtunk múlik. - mondtam és Vladimir vallaira tettem a kezem. Szemei csillogtak a könnyektől, de egy kósza cseppet letöröltem arcáról. Elvált bátyjától és kérlelve nézett rám.
- Megígéred?
- Mindent megteszek. - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm! - pirult el, majd hirtelen megölelt. Elkerekedett szemekkel néztem le rá, de ahogy láttam Mark is felkapta fejét.
- Vladi! - szedte le rólam. - Ne csináld ezt!
- Miért?
- Ezt már megbeszéltük! - szidta meg, mire öccse mérges lett.
- Nem fogok eltávolodni tőle! Mark megakarom őket jobban ismerni! - nézett szemeibe - Kiakarok menni a külvilágba!
Ahogy ezt kimondta megfagyott a levegő. Az idősebb szeme szikrakat szórt. Megragadta öccse karját és egyenesen hozzám hajította.
- Akkor menj! De soha többé ne lássalak!
A fiatalabb meglepődve nézett bátyjára, aki remegve fordult el és beviharzott a barlangjukba.
- Mark... - hüppögte a karjaimba kapaszkodva.
- Beszélek vele. - mondta Thomas és utána futott. Szegény Vladimir sírva bújt a mellkasomba és az ingemet szorította.
- Semmi baj! - simítottam hátára és óvatosan ringatni kezdtem őt - Nem gondolta komolyan amit mondott!
- Nagyon szeretnem látni a kinti világot.
- Akkor én megmutatom neked és megvedelek. - mondtam.
- De azt szeretném, ha ő is megismerné. - nézett fel rám csillogó szemekkel - Nem akarom, hogy örökre félelemben éljen.
- Azt hiszem ezt Thomasra kell bíznunk. - mondtam a barlang felé tekintve.