Az erdei tündér (BEFEJEZETT)

12.rész

Igor pov.
Mi pedig tovább beszélgettünk és a drágám először kóstolta meg a bort. Először elfintorodott, de utána el sem lehetett tőle venni a poharat.
- Na most már elég! - vettem el az ötödik pohár után.
- Na! - duzzogott és a kezem után nyúlt - Gonosz vagy! Kérem vissza!
Megforgatva a szemem kísértem fel a szobába.
- Mrs. Moon! Megkergetem, hogy ma szállásolja el Castielt?
- Ez a kis angyal barmikor a vendégem. Kamasz korodig, amikor már pasizol és drogozol. Akkor ne is lássalak! - mondta neki játékosan. Castiel ezen nagyokat pislogott, míg Thomas csak homlokon csapta magát.
- De a babánkkal akarok aludni! - hisztizett párom, mire koromba kaptam.
- Nem kedvesem, most csak mi ketten leszünk!
- Az jó! - mosolygott gyermekien.
- Jó éjt, gyerekek! - és ezzel felvittem a szobánkba. Még mindig nevetett és megállás nélkül mozgolódott. Mikor szobánkba értünk lefektettem az ágyra, ahol kiterülve mosolygott rám.
- Mi az? - kérdeztem mosolyogva.
- Te egy... Gyönyörű férfi vagy. - mondta elnyúlva.
- Te pedig álom szép! - kuncogtam felé támaszkodva.
- Nem is! - karolt nyakamba nevetve. Aranyos volt a részeg énje, de nem fogom kihasználni, hogy most kicsit sincs magánál. Picit kényeztettem, annyi belefért, de szerencsémre utána rögtön elaludt. Kuncogva betakartam magunkat, majd átölelve elaludtam. Másnap leültettem és csináltam valamit a másnaposságára.
- Nagyon faj a fejem... - motyogta.
- Hamarosan elmúlik. Én kimegyek a vasútállomásra, te maradj itt és pihenj egy kicsit.
- Jó... - nyöszörögte és a gyümölcs levét szürcsölte. Én fogtam egy kocsit és kimentem a vasúthoz. A vonat pontban tízkor meg is érkezett. Egy idősödő nő és egy nálam pár evvel fiatalabb fiú szálltak ki az egyik vagonból.
- Néni! - kiáltottam. Kiskorom óta így hívom.
- Igor! - kurjantotta öcsém és felém futva nekem csapódott.
- Szia törpe! - borzoltam hajába. Nem volt sokkal alacsonyabb mint én, de kiskamasz hozzám képest.
- Eddie! Lassíts! - mosolygott az anyja és egy puszit nyomott az arcomra. - Igor, istenem, de megnőttel! Már édesapa vagy.
- Te pedig egyre szebb vagy néni! - öleltem meg szorosan - Hogy vagytok? Jól megy sorotok?
- Igen, most házvezetőként dolgozom! Eddie pedig orvosi iskolába megy.
- Remélem kapok ösztöndíjat. - motyogta az öcsém. Hívtam egy kocsit és meg se álltunk a házunkig.
- Hűha! Itt laktok? Kit vettel el te legény? - kérdezte a néni meghökkenve.
- Ez inkább a munkám nyeresége.
- Jó napot! - jött ki Thomas, mellette pedig Mark.
- Ők itt a kollégám és a párja! Thomas Moon és Mark Forest!
- Igazan örvendek! - mosolygott Thomas és Mark.
- Én is örülök lelkem! - mondta boldogan a Néni.
- Igor? - jelent meg Vladimir a karjában Castiellel. Dajkám egyből ránézett, mire kedvesem zavarba jött.
- Néni, ő itt a párom. - léptem mellé és gyermekem fejére simítottam - Ő pedig a kis fiúnk, Castiel
- Szentem, drágáim... - motyogta meghatottan.
- Maga biztosan Igor dadusa! Rengeteget mesélt magáról! - mondta a kedvesem és úgy mosolygott mint a napsugár.
- Hát még ő rólad a levelében! - nézte a picit, aki kíváncsi szemekkel bámulta őt.
- Szentem, lelkem, de gyönyörű vagy! - simított a pici fejére.
- Hűha! Ő a fiad? Túl cuki, hogy a tied legyen. - mondta nevetve Eddie mire elkaptam a grabancát.
- Bezzeg amikor te voltál kicsi! Mindenki csak azt mondogatta, hogy mennyire édes vagy!
- Hé, az nem az én hibám! - védekezett nevetve. Vladimir átadta a picit a néninek. Castiel nagyokat pislogva nézte őt, majd sikkantva fogta meg arcát.
- Látod, Castiel? Ő itt a nagymamád. - mondta Vladimir. A néni megfagyott majd szipogva az arcara simított.
- Micsoda drágakő. - mondta. A legjobb hasonlat Vladimirra, gyönyörű és fényes, ráadásul felbecsülhetetlen.
- Igen, az! - csókoltam homlokon, mire édesen felkuncogott. Bementünk és a néni le se tudta tenni Castielt. Vladimirral pedig úgy bánt mint valami istennővel. Kedvesem pedig zavarba jőve fogadta.
- Sokat alszik? - kérdezte a pici hátát simogatva.
- Fogjuk rá. - gondolkodott el - Sokat mozog, de elég neki kevesebb óra alvás is.
- Eleven kisded mint amilyen az apja volt, de a te szépségedet örökölte.
- Ugyan. - rázta meg fejét, majd kisfiúnk fejére simított - Ő ön magától ilyen szép.
Lehajolt és nyomott egy puszit Castiel fejére, aki elmosolyodott. Értékeli a szeretetet, amit tőlünk kap. Én is Vladimir mellé léptem és a vállára tettem a kezem.
- Azért mert az anyja egy tündér.
- Túlzol. - nézett rám mosolyogva.
- Nekem mindig az maradsz! - csókoltam arcára.
- Annyira büszke vagyok rad, Igor. - törölte le a könnyeit a néni.
- Néni! Mindig többet törődtél velem mint a saját anyám! Te is a családom része vagy.
- Köszi bátyó! - mosolygott Eddie meghatottan.
- Ez egyértelmű öcskös!
- Milyen volt Igor kicsinek? - kérdezte Vladimir nevetve mire én fülig vörösödtem és Eddie vissza folytotta a röhögést.
- Oh, imádnivaló kisgyerek volt. Bar a bilire szoktatás nehezen ment.
Párom értetlenül nézett rám, mire kínosan elnéztem.
- Miért? - kérdezte Thomas simlisen mosolyogva.
- Mert félt a toalett manóktól, amik leharapják a...
- Jó most már elég! - fogtam be Eddie száját, aki már nevetett.
- Ööö... Nincs esetleg...
- Fényképem? Dehogy nincs! - mondta és kivett a táskájából egy könyvet. Leült mellém Castiellel és elkezdtük lapozni. Thomas és Mark is mögénk álltak. Az első oldalon egy kisbaba ült fehér ruhában és sapkában, de...
- Apám!!! De dundi voltál kicsinek!! - mondta Thomas nevetve.
- Ggrrr... - morogtam és elbújtam párom vállában.
- Szerintem imadnivalo kis gombóc voltal. - mondta, de erre csak jobban elbujtam. Ez annyira megalazó.
- Szerintem is! - mosolygott kedvesem, mire Mark halkan nevezett.
- Gombóc... - ismételte.
- Nem voltam köver, az csak babaháj. - morogtam.
- Aha én meg a nyulakkal beszélek! - mosolygott a rövid szőke. Castiel érdeklődve leste a képet, majd kezével rá bökött egy másikra.
- Mh!
- Óh, az ott a papád és... es a nagymamád. - mondta mire mindenki a kepet nézte. Vérszerinti anyám karjaiban voltam, aki éppen a kamerába néz komoly arccal, míg én szomorkásan rá.
- A madam nem volt túl boldog mikor kiderült az allapotom. Ajanlólevelet sem adtak, de ezerencsémre jo voltam a szakmaban és igy is alkalmaztak.
- Sajnálom néni... - öleltem magamhoz az asszonyt.
- Nem a te hibád drágám! - simított mosolyogva hajamba - Eletem egyik elmenye volt, hogy gondoskodhattam rólad.
- Több szeretetet kaptam tőled mint a saját anyamtól. Szamara csak egy elvegzett feladat voltam.
- Ez nem igaz! - razta fejét és kezei közé vette enyémet, majd szemembe nézett - Szeret téged, csak nem tudja kifejezni hogyan.
- Mindig vedted őt! De ő engem sohasem. - mondtam és kicsit kimentem a kertbe levegőzni. Neki támaszkodtam egy fának és az eget néztem. Anyám soha nem tekintett fiaként, csak örökösként, akit muszájból szült. A viragok, amiket szedtem neki piszkosak voltak, a rajz, amit festettem neki egy nagy maszat volt. A jo jegyek, amiket iskolaban szereztem csak szerencse. Mindig ezeket vágta a fejemhez és egy idő után már elfogadtam. Bele törődtem, hogy nem kellek neki.
- Igor... - jelent meg mellettem Vladimir.
- Jól vagyok. - öleltem mikor vállamra fogott.
- Nem tűnt úgy! Nezd én lattam az anyamat meghalni mert minket vedett. Tudom mikre kepes az anyai szeretet.
- Akkor az én anyámból pont hiányzik! - morogtam és nyakába bújtam.
- Minden anya stereti a gyerekét, csak nem mindegyikbek van lehetősege kimutatni.
- De miért pont most akar tőlem valamit? - utaltam a szállason történt beszélgetésre apámmal.
- Ki tudja? Az idő furcsa dolgokat művel! Nézz rám! Ki hinné, hogy alig egy éve az erdőben eltem a testvétemmel és az állatokkal.
- Én biztosan. - nyúltam álla alá - Egy ilyen szépség csak is a természet anyától származhat!
- Ne bókolj, a végén még zavarba hozol... - sütötte le szemeit, de orcái piros pozsgásak voltak
- Kerlek, a neni volt ott ha elestem es be kellett kötni a labamat. Ő volt ott ha beteg voltam és egesz éjjel borogatni kellett. Az anyám soha nem volt ott.
- Igor! - hallatszott. A neni állt mellettem. - Azt hiszem ideje elmondanom neked az igazat. - mondta és bementünk. Elővett egy medaliont és a kezembe adta. Egy nő volt benne. Holló fekete haja volt és melybarna szemei, amik olyan melegseget és kedvessét sugároztak, hogy az ember szíve heves dobogasba kezd.
- Ki ez?
- Natasha Moszkov. Az igazi édesanyád.
- Mi?! - kérdeztük a többiekkel egyszerre.
- A melodrama folytatódik... - csapta homlokon magát Mark, mire öccse leintette.
- Hogy érted, hogy az igazi anyám? - néztem a képet.
- Ő volt apad első felesege es az igaz szerelme. Egy orosz arisztokrata lany, aki megbabonazta az embereket a kedvessegevel es a szépségével.
- Hol van? - kerdeztem remegő hangon.
- A nagyapad ellenezte a hazasságát apaddal ezert miután te megszülettél vissza vittek oroszorszagba.
- Él még?
- Nem tudom drágám. - ingatta meg fejét szomorúan - Jó pár éve nem hallottam már felőle.
- Melyik részén lakik Oroszországnak?
- Moszkvában. A csalad a cár jo baratja, a leggazdagabbak.
- Oda megyek. - mondtam mire mindenki döbbenten nezett rám.
- Akkor veled megyek. - lepett mellém Vladimir.
- Nem, te itt maradsz a fiunkkal. Az oroszok nem olyanok mint az amerikaiak.
- Nem fogom magára hagyni a páromat! - nézett szemeimbe határozottan - És megígérted nekem, hogy megmutatod a világot!
Hogy lett a kis szendémből határozott személyiség?
- De nem vihetjük Castielt. Tul kicsi meg egy ilyen uthoz.
- Majd mi vigyázunk rá. - mondta neni.
- Ezt nem kérhetem tőletek.
- De igen, kérheted. - fogott vállamra Eddie - Igor, annyi mindent tettél már értünk. Most itt az idő, hogy magadnak segíts! Légy most önző kicsit!
- De...
- Semmi de főnök! - karolt nyakamba Thomas mosolyogva - Most rajtunk a sor, hogy segítsünk megkeresni anyádat!
- De mi van ha ő nem is akar latni engem?
- Nem lattad őt mikor elvitték! - mondta a néni.
- Én sem hagynám, hogy elvigyenek Castieltől! - csókolta homlokon gyermekünket.
- Teljesen összetört. Felkapott teged es el akart futni, de elkaptak és a nagyapad kivett teged a karjaból. - meselte tovább - Megparancsolta pár szolgálónak, hogy vigyék ki a vonat állomásra. Apádat pedig bezáratta a szobájába és az akkori szolgálok örködtek felette.
- De... Miért?
- Te magad mondtad. Az oroszok nem olyanok mint az amerikaiak.
- Ott csak a rang és a pénz, meg a hatalmuk fitoktatása számít, semmi más. - rázta fejét Thomas.
- Akkor elmegyek oda. Ha mást nem, latni akarom az anyámat.
- Helyes! - mosolygott rám néni.
- Mikor indulunk? - kérdezte Mark féloldalasan mosolyogva.
- Ma ejjel. - mondtam.
Mindannyian összecsomagoltunk es vonatra szálltunk. Onnan hajoval mentünk tovabb Oroszba es ott vonattal jutottunk el moszkvaig. Eleg ferden neztek rank, mivel amerikaiak vagyunk. De Vladimirral kedvesek voltak, mivel meg mindig Victoria volt. Thomassal más volt a helyzet, rendszerint megbámulták és mutogattak rá. De szerencsére Mark mindig mellette volt nyugtatólag. Moszkva nagy varos volt es jó hideg. Legalabb Vladiminak nem kellett ketszer mondanom, hpgy veszek neki kabatot. Éppen havazott, ami a két szőkét teljesen elvarázsolt, főlelg kedvesemet. Mark elmesélte, hogy amikor az erdőben éltek gyakran nézték a havazást a barlangjukból. Vladimir nevetve kapott fel egy hogolyot es hozzam akarta vagni, de egy orosz katonat talalt el.
- Bolshevik!! Mji volt ez? - kialtotta, de amikor Vladimirt meglatta kicsit megenyhült.
- Elnezest uram, nem maganak szántam, esküszöm.
- Kis katyusha! Nyjincsen sjemmi baj!
- A párom engem akart eltalálni, csak kicsit elnézte a távot. - fogtam meg kezét és magamhoz húztam - Kérem nézze el.
- Aha! Szjóval mjaguk ameriajiak!! Nyos... A kjis katyusha bjizonyára hamar vijisszatalal ide! - kacsintott.
- Igen, meglehet. - mondtam és húztam kedvesemet - Most, ha meg bocsát mennünk. Késésben vagyunk!
Elmentünk és meg se alltunk egy hatalmas orosz villa előtt. Egy öreg komornyik vart minket.
- Jo napot, uram. Kisasszony? - hajolt meg.
- Jó napot. - köszöntünk. Bevezetett minket a nagy epületbe. Ott aztán a nagy palota méretű nsppaliban egy öreg ferfi vart minket.
- Jo napot, uraim.
- Khm... - köhintettem.
- Nem vagyok már fiatal, de a szemeim még a helyükün vannak! - mondta ősz bajúsza alatt mosolyogva.
- Szép jó napot uram! - mosolygott Vladimir.
- Neked is, katyusha!
- Elnezest, de mit jelent ez a... Katyusha? - kerdezte Mark.
- Azt jelenti fiatal kisasszony. Egy dalbol eredendő becenev! Na, de! Kik maguk, amerikaiak?
- Igen, illetve én csak félig. - gondolkodtam el - Natasha Moskovot keressük. Itt él még?
- Mit akarnak tőle? - váltott át kimértté.
- Nem ismer fel? Bar jogos! Hisz csak kisbaba voltam meg. - mondtam mire azt hittem kiesnek a szemei, akkorara tagult.
- Nem lehet! - rogyott meg és lassan hozzám botorkált - Mi a neved? Halljam!
- Igor, Igor Ross. - itt már az öreg teljesen össze roskadt.
- Nem... Te... Hogyan?
- Hol az anyam? - kerdeztem kimerten.
- Mi folyik itt papushka? - hallottunk meg egy kedves női hangot, amire fel kaptam fejemet. Belepett ő. Egy kicsit idősebb volt mar mint a kepen, de biztos, hogy ő volt az. Haja kontyba volt fogva és földig érő fekete ruhát viselt. Szívem hevesen dobogott és nem tudtam másra figyelni csak rá. Lassan nézett végig rajtunk, míg végül utoljára rajtam állapodott meg tekintete. Szemei elkerekedtek.
- Szent József! - fehéredett le és már elájulni készült, amikor Thomas mellé lépve leültette.
- Hölgyem! Felismer engem? - kérdeztem elé lépve mire a kezet remegve az arcomra tettem. Szemeivel minden apró kis részét felmérte az arcomnak, majd könnyeit elengedve felzokogott.
- Kis fiam! - zokogta, mire szorosan karjaimba zártam őtt - Hát tényleg te vagy az? Igor, édes kicsi babám! Gyermekem!
- Edesanyám! - öleltem őt tovább.
- Nyet! Elég! - az öreg megpróbalt felallni, de elesett a botja miatt.
- Nyugodjon le uram! - lépett hozzá Mark és Thomassal őt is az egyik fotelbe segítették.
- Örüljön inkább, hogy Natasha fia életben van! - mondta a néger.
- Ott kellett volna maradnod amerikában az ostoba apaddal!
- Nem! - mondta anyám fejét rázva - Végre vissza kaphattam a babámat!
- Az eg szjerelmere, Natasha! Van nar nyjeked ferjed es fiad! Mit neked ez az amerikai?
- Ő is a fiam! A fiam, akitől te elszakítottál.
- Igen és milyen jól is tettem! - válaszolta a karfára ütve.
- Mert amerikai vagyok? - kerdeztem kihivóan. - Vagy mert az apám fia vagyok? - tamaszkodtam fölé. - Epp annyira megvetem őt mint maga, de ehhez most semmi köze.
Az öreg nem tudott mit mondani, csak szikrákat szóró szemekkel nézett rám.
- Csak szerrintem hasonlítanak ezek, ha mérgesek? - kérdezte Mark a beállt csendben, mire az öreggel egyszerre néztünk rá.
- Nyet!
- Nem!
- Mondom én!
- Az alma nem esett messze a fától. - sóhajtotta Thomas, Vladimir pedig értetlenül nézett körbe.
- Nincs is itt alma fa.
- Nem kell mindent ertened Victoria! - mondta Thomas. Anyam Vladimir ele lepett.
- Te ki vagy?
- Az unokád anyja! - mondtam.
- Az... Unokám... - csodálkozott el, majd megölelte kedvesemet - Istenem!
- Jól van asszonyom? - ölelte vissza Vladimir félve.
- Óh, egek! Persze, lanyom! - motyogta. Felkelltem az öreg elől.
- Anyuska! - szaladt be valaki. Egy fiu olyan mint en csak szőke.
- Stepan! - fordult felé mosolyogva és megtörölte arcát.
- Mji folyik itt? Kijik ezek?
- Natasha! - jött be egy masik ferfi is. A férfi szintén szőke volt, haja a válláig ért és arca komolyságot, mégis kedvességet tükrözött.
- Dimitrij, kedvesem. - lépett hozzá és megfogta kezét - Emlékszel még a gyermekemre, akit meséltem, hogy elvettek tőlem?
- Igen, miért?
- Itt van most! - mondta szipogva es rám nezett. A ferfi egy pillanatig meregetett majd negdöbbent.
- Ő Igor?
- Igen ő, és kepzeld van egy unokám is, hát nem csodas?
- Nyet! - ismételte az öreg újra.
- Ő a bátyám? - pislogott a fiatal fiú rám, mire bólintottam.
- Nem is tudtam, hogy van egy öcsem, de... Örülök a talalkozasnak! - mondtam. A fiu erre hozzam rohant es atölelt.
- Én meg, hogy van egy idősebb testvérem!
- Khm... - köhintett Dimitrij - Szóval te volnál Natasha első fia?
- Igen uram. - néztem fel rá.
- Nos.... Kell nekem egy kis idő, de azt hiszem üdv a csaladban. - mondta. Az öreg hitetlenkedve bamult körbe, de szerintem felfogta, hogy veszített.
- Köszönöm.
- Bemutatnád kérlek a barátaidat? - kérte anyám, mire bólintottam.
- Ő itt a tarsam es a baratom Thomas Moon. Ő pedig itt Mark, Victoria batyja. - mutattam be a többieket.
- Üdv! - mosolygott Mark és kezet fogott Dimitrijjel, ahogy Thomas is.
- Hogy ertetted, hogy a társad? - kérdezte a férfi.
- Nyomozo vagyok... - vallottambe, mire az öreg horkantás szerű hangot adott ki.
- Én pedig a társa vagyok minden nyomozásnál! Mark pedig a párom, aki segít létre csalni a csalókat.
- Azért ne túlózz ennyire.
- Es te kedvesem? - kerdezte Vladit.
- En... En most nem dolgozom.
- Ket hete szült, most a kicsivel van. - mondtam.
- Nem is baj, egy asszonynak az a dolga, hogy a gyerekeket nevelje! - morogta az öreg, mire anyám elszomorodott, de Dimitrij kedvesen arcára simított.
- Ne is figyelj rá. - suttogta neki. A jelek szerint anyam meg jobban is jart, hogy nem maradt apámmal.
- És hogy hívják az unokaöcsémet? - kérdezte Stephan.
- Castielnek. - mosolygott Vladi mellettem.
- Hol van most?
- Otthon, Kanadában a dajkámnál. - magyaráztam el - Nem szerettük volna erre a hosszú útra elhozni.
- Érthető. - mondta Dimitrij és meghívott minket ebedre. Az öreg akadékoskodni akart, de a jelek szerint itt Dimitrij a főnök.

💄