Az erdei tündér (BEFEJEZETT)

11.rész

Mark pov.
Zaklatottan futottam az a fák sűrűjében. Szemeimből megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Thomas teljesen megőrült az ital miatt. Amiket mondott, a szívemig hatolt. Nincs más embernek helye a szívemben. James mesélte, hogy vannak olyan italok, amik képesek elbódítani az emberek tudatát. Nem hittem volna, hogy ő is inkább ehhez fordul. Nem azért járok el, mert mással találkozok. Hanem azért, hogy megtaláljak egy növényt ami nekünk kell.
A környéken élő idős asszonyokkal beszélgettem valamelyik a virágok illat kombinációiról, mikor az egyikük említett egy különleges növényt. Állítása szerint a virág afrodiziákum a fiatal párok számára. Főként nemi vágy fokozására és a könnyebb teherbe esésre használják. A létezését az is bizonyítja, hogy egyeseknek ikrei születtek egymás után. Csak én is át akartam élni az anyaság boldogságát. Ahogy néztem a testvéremet és a kisbabáját. Én is át akartam élni. Thomas babáját akartam kihordani és közösen felnevelni. Sírva rogytam le a fenyőfa tövébe, fejemet pedig neki döntöttem. Szeretem őt, nem kicsit. Most viszont úgy érzem ő már nem szeret. Kételkedik bennem és nem hisz nekem.
- Most mit tegyek? - suttogtam arcomat törölgetve. Azt hiszem elaludhattam mert mikor kinyitottam a szemem mar hideg volt és az egész testem remegett.
- Thomas... - szipogtam. Nagyon fajt mindenem. Karjaimat dörzsöltem vacogva, majd a fába kapaszkodva felálltam nagy nehezen. Körbe néztem, de nem volt ismerős a táj és ami rosszabb sötét is volt - Segítség!... - a hangon inkább sóhaj volt mint kiáltás és amint leptem egyet összeestem a gyengeségtől. Szemhéjam elnehezült és egyre jobban laposakat pislogtam. Utolsó gondolatom most is csak Thomas körül forogtak. Csúnyán váltunk el, nem akarom hogy így legyen vége - Segítség..  - hajtottam a fejem a fűbe - Thomas...

Thomas pov.
Kipattant a szemem és izzadtan ültem fel. A szívemre nehéz súly helyezkedett. Valami baj van. Azonnal kikeltem az ágyból és felöltöztem. Átakartam menni Igorékhoz, de a baba miatt nem akartam őket felébreszteni. Ezért inkább egyedül indultam el... Fogalmam sincs hová, csak a szívemet követtem. Az aggodalmam közben egyre nőtt, ahogy egyre mélyebbre hatoltam az erdőben. Halk szipogás ütötte meg a fülemet.

- Segítség... - hallatszott egy rekedt elhaló hang.
- Mark! - kiabáltam, de nem jött válasz - Tündérem hol vagy?!
Riadtan forgolódtam. Ezer közül is megismerem a hangját. Futottam egy darabig, amíg meg nem láttam egy testet a földön. Kétségbe esetten szaladtam oda és rogytam le mellé. Lesokkolódva vettem észre, hogy szerelmem fekszik ott. Arcára simítva vettem észre, hogy bőre jéghideg.
- Mark! - suttogtam és levéve a kabátomat betakartam majd a karomba vettem őt.
- Thomas...
- Semmi baj tündérem! Semmi baj! - öleltem magamhoz és kék ajkaira csókoltam - Bocsáss meg! Kérlek! - gyorsan visszamentem vele a házba és betakartam három paplannal - Istenem... - motyogtam, ahogy meg mindig nem tért magához. Befeküdtem mellé és próbáltam a testhőmmel is át melegíteni.
- Kicsi tündérem, bocsáss meg. Bocsáss meg nekem, kérlek! Gyere vissza hozzám! - motyogtam remegő hangon miközben magamhoz öleltem. Pillái megrebbentek, majd laposakat pislogva rám nézett. Szemei élettelenséget tükröztek és csak rám meredt.
- Thomas...
- Mark! Istenem!! - öleltem magamhoz. Hajába túrva húztam fejét közelebb. Megkönnyebbülve engedtem el könnyeimet. Szipogva csókoltam homlokon, majd hideg ajkaira.
- Thomas, olyan... Olyan hideg van.
- Mindjárt melegebb lesz, kicsim. Várj egy kicsit!
- Fázok... - vacogott. Gyorsan engedtem meleg vizet, majd vissza siettem hozzá.
- Ez egy kicsit rossz lesz. - suttogtam neki. Felvettem a karomba és beletettem őt a kádba.
- Szúr, szúr, szúúúr!!
- Nyugodj meg! - fogtam arcát kezeim közé és csókot hintettem ajkaira - Mindjárt elmúlik, ígérem! Tündérem! Kicsi tündérem!
Lassan eltűnt a grimasz az arcáról és elvezte a meleg vizet.
- Thomas... Az igazság, hogy hová jártam... Egy nőhöz jártam, aki gyógyfüveket árul.
- Micsoda? - sokkolódtam le és vállait simogattam vizes kézzel - Miért? Ugye nem vagy beteg?
- Nem, nem vagyok. - rázta fejét.
- Akkor?
- Egy növényt kerestem, ami segíthet nekünk...
- Segíthet? Miben?
- Hogy..  Hogy teherbe tudjak esni. Ahogy néztem Vladimirt és Castielt... Én is átakarom ezt élni. Veled.
- Át is fogjuk! Ne rágódj ezen!
- De annyira szeretném.
- Ne haragudj rám. Annyira ostoba voltam. Elkezdtem kételkedni, aztán hagytam, hogy az ital beszéljen belőlem.
Felemelte kezét és arcomra simított. Szemeimbe nézett majd szipogva megcsókolt.
- Semmi baj...
- Annyira sajnálom. - csókoltam homlokon.
- Az hibám is, nem mondtam el hogy mit tervezek. - bújt hozzám.
- Nem. Te ne kérj bocsánatot... Annyira örülök, hogy jól vagy. - fúrtam a hajába az arcomat.
- Szeretlek! - szorított kezemre.
- Jobban érzed magad?
- Igen, sokkal. - bólintott.
- Lassan kiveszlek, kezd hülni a víz.
Segítettem neki kiszállni, a lába remegett, de tudott járni. Erősen kapaszkodott belém, míg én derekánál fogtam. Leültettem az agyra és alaposan betakartam.
- Nem lesz semmi baj, drágám. Itt vagyok.
Át öltöztettem és bebugyoláltam takaróba, majd szorosan ölelve melegítettem. Arcát csókokkal hintettem el, hogy megnyugtassam. Azt hiszem lassan mind a ketten elaludtunk mert mikor kinyitottam a szemem reggel volt. Nyöszörögve ébredeztem, de a karjaim között Mark is motyogva bújt jobban. Mosolyogva kuncogtam fel aranyosságán és fülébe, majd nyakába csókoltam.
- Szeretlek. - suttogtam és jobban átöleltem őt.
- Én is téged. Remélem hamarosan egy család lehetünk. - mosolygott.
- Nekem már az elejétől azt nyújtod! - csókoltam meg lágyan, mire hozzám préselte magát. A kezem lecsúszott a csípőjére és már a fenekét simogattam. Megborzongott és elpirulva nézett fel rám, szemei csak úgy csillogtak.
- Mit szeretnél kicsim? Hm?
- Tudod te jól. - simított a mellkasomra.
- De én azt szeretném, ha kimondanád. - hajoltam füléhez suttogta, majd megharaptam azt - A te szádból akarom hallani!
- Thomas... - nyögte.
- Gyerünk, addig semmit sem csinálok. - búgtam.
- Kérlek! Csinálj velem, amit akarsz!
- Mit is? - húztam tovább a húrt, mire lerántott magához egy csókra. Majd egy határozott mozdulattal rám markolt, amitől szemeim elkerekedtek.
- Ha így még mindig nem egyértelmű, akkor nem tudok más megoldást.
- Jól van, jól van! - mondtam nevetve és neki estem. Mindenért kárpótoltam, amit vele tettem az elmúlt napokban. Most jöttem rá igazán, hogy mit is veszítek, ha őt ellököm magamtól. Szeretem őt a feje búbjától, egészen a lábáig. Még akkor is, amikor morcosságában a körmét rágja. Rendbe téve magunkat lementünk, de valami nem stimmelt. Igor fel - alá járkált, Vladimir és egy köpenyes alak pedig a picit nézték.
- Itt meg mi történt? - léptem a nyomozóhoz.
- Castiel reggel óta csúnyán köhög. Aggódtunk, hogy van valami.
- Istenem. - léptem a testvérem mellé. Mark át ölelte öccsét és aggódva nézte a picit.
- Bele halok, ha valami baja esik. - szipogta a szőke és bátyja karjaiba bújt.
- Nyugodjon meg. Semmi súlyos, csak egy kis krupp. Adok köptetőt és ha nyálat köhög fel azt töröljék le. - mondta az orvos.
- Úgy lesz. - bólintott és átvette az üvegcsét.
- Nem kell izgulniuk. Minden szülő fél, amikor az első gyermekük megszületik. De nem kell, előbb-utóbb bele fognak jönni! - mosolygott a köpenyes.
- Köszönjük. - mondta Vladimir és felvette a néha köhögő picit. - Semmi baj, picim.
- Bármikor!
Mark aggódva simított unokaöccse arcára.
- Hamarosan jobban leszel Castiel. - puszilt orrá, amitől elmosolyodott a pici.
- Hol voltál Mark? Nagyon aggódtam miattad! - nézett rá öccse.
- Semmi baj öcsi. Te most menj, dédelgesd a picit. - mondta az arcara simítva. Igor Vladimir vállára fogott és elvezette őket.
- Menjünk át édesapátokhoz.
- Rendben. - felelte és párjának dőlt.
- Mi pedig menjünk megnézni a nagyanyámat. - nyújtottam kezem Marknak. Lementünk a kertbe. A nagyanyám csendben cigizett az udvaron és a csillogó vizet nézte.
- Óh, gyerekek! - oltotta el a cigit. - Sziasztok.
- Szia mama. - csókoltam homlokon, kedvesem pedig biccentett neki - Mi jót csinálsz itt egyedül?
- Csak elmélkedtem. Tudjátok... Én mindig imádtam a kalandokat. - mondta.
- Tényleg?
- Miért olyan nagy szám ez?
- Csak a bibliát olvastad.
- Sok jó kaland van a szent írásban fiam!
- Meg sok unalmas is! - forgattam szemet.
- Az mi? - kérdezte Mark csodálkozva.
- Egy könyv tele tanulságos történettel! - felelte mama. Mama leültette maga mellé és elkezdte elmagyarázni a bibliát. Én pedig unottan hallgattam. Mark szemmel láthatóan élvezte, de hirtelen megjelent a nővér.
- Jöjjenek gyorsan!
- Papa! - kiáltott fel riadtan párom és felpattanva futott át apja szobájába. Mi us mentünk. Vladimir és Mark az apjuk mellett álltak, aki nagyon nehezen vette a levegőt.
- Haldoklik... - suttogta Igor és a pici hátát simogatta, aki nyöszörögve mocorgott karjaiban - Nem bírja sokáig...
- A holnap hajnalt nem hiszem, hogy meg éli. - suttogta szomorúan a nővér és kezével arcát takarta.
- Papa... - szipogta Vladimir. Az öreg fájdalmasan elmosolyodott.
- Semmi baj, gyerekek....
- Szeretünk! Ne menj el! - zokogott fel szerelmem.
- Sajnálom... Nem megy tovább... - suttogta nehezen véve a levegőt és a plafon egyik sarkát nézte - Anyátok már hív engem...
- Papa! - ragadta meg a kezét Mark is.
- Annyira örülök, hogy visszakaptalak titeket. Majd mesélek rólatok anyátoknak. - suttogta.