Perverz állat!

22

Ajánlom figyelmetekbe a fenti dal szövegét ;)

Louis

Mire Liam végzett a kis beszámolójával, én már a második doboz cigit bontom. Mondani sem kell, hogy a legnagyobb mennyiségű nikotint akkor fogyasztottam el, amikor megtudtam, hogy csak azért kerültünk Harry-vel abba a wc-s kalandba, mert ő Zayn miatt duzzogott. Majdnem meg is vertem érte.

- Édes jó Isten és a Kisjézus... - fogom a fejem, közben fohászkodok a Mindenhatóhoz, hogy tépje le a helyéről.

- Nem mondhatod el Harry-nek. - néz rám komolyan a legjobb barátom, nekem pedig tényleg átfut az agyamon, hogy felpofozom. Ezek után tényleg ezért aggódik a legjobban?

- Ezt még nekem is fel kell dolgoznom. - beletúrok a hajamba, aztán megkérdezem a nyilvánvalót. - Akkor te most... Biszex vagy?

- Ja. Gondolom.

- Aha. - bólogatok. Még mindig dolgozik bennem a sok infó, már zsong a fejem. Úgy döntök, húzom az agyát egy kicsit, és ördögien elvigyorodok. - Milyen volt?

- Louis!

- Hé, kitárgyaltuk az én nemi életemet, most te jössz. - védekezően felemelem a kezem, aztán beljebb megyek a lakásán, hogy lehuppanjak a kanapéra, de fura módon Liam nem követ, hanem csak áll egy helyben. - Nem ülsz le?

- Itt aludt Zayn, gondolkozz már.

- Úgy tudtam! - kiáltok fel győztesen, közben vigyorgok, mint egy őrült. - Csendes felszín, nagy farok.

- Louis! - kiabál rám ismét, a feje egyre vörösebb.

- Mi van cukorfalat? - cukkolom tovább, démoni kacajom visszhangzik a lakásban. Pontosan tudom, hogy olyan fegyvert kaptam a kezembe, amitől nem tud visszavágni. - Zayn cafatokra tépett, ne is tagadd!

- Kurvára utállak.

- Szóval ti most... Jártok?

- Hát... Asszem. - vakarja a fejét, aztán rám néz. - Na és ti?

- Mi?

- Mi van veletek? Amióta a húgaidnál jártatok, egy idegroncs vagy. - rakja keresztbe a karját a mellkasa előtt. Ez az a nézés, amit mindenki megkap az anyjától, amikor tudják, mit csináltál és várják, hogy te tegyél vallomást.

- Ennyire látszik?

- Üvölt rólad. - Liam aggódva néz rám. Végülis... Liam a legjobb barátom. Ha már ő beavatott a szerelmi életébe-ami, megjegyezném, kurvára elcseszett-én miért titkolóznék előle? Hosszan kifújom a levegőt, a gondterhelt tekintetemmel halálra rémisztem szerencsétlent.

- Kimondtam.

- Mit? - kérdez vissza, én pedig számonkérőn nézek rá. Gimi óta haverok vagyunk, ennyi idő után már elvárnám, hogy olvasson a gondolataimban. Csak néhány másodperc kell neki, hogy leessen a mondatom mögöttes tartalma. - Oh. Oh! És? Nem mondta vissza?

- Azt mondta "köszönöm". - felelem félig panaszosan, félig dühösen. Liam szemöldöke a homlokáig szalad, nem válaszol egy darabig, gondolom arra vár, hogy azt mondjam, csak viccelek. De aztán rájön, hogy kurvára komolyan beszélek, megrázza a fejét.

- Oké, ez még rosszabb. - kínjában elneveti magát és leül mellém. A mosoly viszont hamar eltűnik az arcáról a hátsó felébe nyilalló fájdalom miatt. Erre viszont nekem húzódik győztes vigyorra a szám. - És most? - utal a kérdésével a kapcsolatunkra. Nem finomkodik, telibe rátapint a legnehezebb kérdésre. Mi lesz most velünk?