Perverz állat!

23

17 éves voltam amikor Mark először engedett a volán mögé. Másfél óráig ott ültünk az autóban a feljárón, és csak a szabályokról beszélt. Mit jelentenek a nyilak a táblán. Mikor mennyivel lehet menni. Hogyan váltsak a kéziváltón. Mit jelentenek azok a világító szarok a műszerfalon. Másfél óráig, novemberben, a családi ház előtt csak beszélt és beszélt. Aztán végre elindultunk, és megértettem, miért dumált végig. Csupán egy kis kört tettünk, nekem már az is sok volt. Kurva sok mindenre oda kellett figyelnem, a lámpákra, a sebességre, a többi kocsira, a táblákra és persze Mark-ra, aki végig pofázta az egész utat. Állítása szerint ezzel felkészít engem arra az esetre, ha csajom lesz, mert ő is végig beszélgetni akar majd velem, miközben nekem az útra kell koncentrálnom. Erre már csak a számat húztam. Így visszagondolva jól jött az a másfél órás beszélgetés. Főleg ha az ember 120 km/h-val száguld egy lakossági területen.

Túlreagálom. Biztos, hogy túlreagálom. Muszáj, hogy túlreagáljam. De Gemma szavai még most is visszhangoznak a fejemben, pedig már 20 perce, hogy bontottam a vonalat.

- Mit csináltál? - köszönés nélkül szólal bele a lány jeges hangon úgy, hogy még telefonon keresztül is végig fut a hideg a hátamon.

- Gemma?

- Mi a faszt csináltál? - kérdezi ismét, már nem annyira nőiesen és kétszer annyi indulattal a hangjában.

- Te meg miről beszélsz?

- Hogy-hogy miről beszélek? Baszki... - mormol néhány káromkodást az orra alatt amit nem teljesen értek, aztán ismét a telefonba beszél. - Hol vagy?

- Itthon.

- Itthon, azaz..?

- A lakásomban. Hazajöttem. - elhúzom a szám, közben szemezek Niall-lel, akinek fogalma sincs hogy jelenleg mi is történik és kíváncsian várja, hogy beavassam.

- Tehát nem vagy Harry-vel?

- Nem. - válaszolom keserűen. Két hete még egyáltalán nem gondoltam, hogy erre a kérdésre nemleges választ fogok adni. Harry-vel akarok lenni...

- Mióta?

- Négy napja.

- Francba. Baszki, baszki, baszki. - az orra alatt motyogja a káromkodásokat-ami továbbra sem rá jellemző. Egy női hangot hallok a háttérben, Gemma pedig válaszol neki, amit nem tudok kivenni telefonon keresztül, így csak halk mormogásokat hallok. 

- Gemma mi folyik itt? Kezdesz kiakasztani. - próbálom visszaterelni a lány figyelmét, ami... Hát, fogjuk rá sikerült.

- Én akasztalak ki téged? - visítja a telefonba abnormálisan magas hangon. Nem pont így szerettem volna, de legalább most már rám figyel.

- Gemma! - emelem fel én is a hangom, mert soha nem voltam a türelmemről híres.

- Úgy volt, hogy ma reggel hazamegyünk anyához, de nem jött. Nem veszi fel a telefont, és a helyzetét sem látom, csak azt, hogy tegnap Soho-ban volt.

- Miért menne Harry Soho-ba? - teszem fel a hülye kérdést, bármennyire is nyilvánvaló a válasz. Még Niall is felhúzza a szemöldökét előttem, aki továbbra sem érti, hogy miért sápadtam le ennyire.

- Mindketten tudjuk, hogy miért. - persze, hogy tudjuk. Soho-ban ha elhajítasz egy botot kapásból hárman hajítanak utánad mindenféle kábítószereket. Túl sokszor kellett Liam-et onnan összekaparnom és hazavinnem, így pontosan ismerem a környéket és nem örülök, hogy Harry is ott volt. Vagy még mindig ott van, csak lemerült a telefonja. Vagy annyira kiütötte magát, hogy most valahol egy koszos sikátorban fekszik vagy Isten tudja mi van vele. Kikerülve Niall-t és az értetlen arckifejezését felkapom a kocsikulcsot az előszoba szekrényről, és letrappolok a lépcsőházon egyenesen a parkolóba, ahol a sok szürke és fekete kocsi közül virít a piros gyönyörűség. A kocsi, amit Harry-től kaptam. Álmaim autója álmaim pasijától. - Nézd, én most itt vagyok anyával, három és fél órányira Londontól. Csak... Nézz rá kérlek. Évek óta nem nyúlt drogokhoz, ha most tényleg be van tépve...