Sulis szerelem

Nagy dilemma

11. rész

Ha azt mondom igen, akkor nem csak barátság, de ha nemet mondok van alibim. Nem ismerem, csak barátok vagyunk, bár ma reggel találkoztunk. Na mi tegyek? Anyu súgj valamit!

- Emma jól vagy? – zökkent ki gondolataimból.

- Igen jól. Csak eszembe jutott....

- Értem. – zárja le a számomra fájdalmas témát.

- Hol vannak a ruháim?

- Tessék. Segítsek? – A fenébe, mit mondjak? Akarom is meg nem is.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze, nyugodtan.

- Miért akarsz ennyire segíteni? Tudod, hogy öltözni akarok. Nem rosszból csak érdekel, hogy miért?

- Figyelj! Te egy gyönyörű lány vagy. Nem is értem, hogy nem állnak érted sorba. Okos, intelligens, zárkózott mégis aggódó és segítőkész vagy. Nagyon rossz dolgok történtek veled eddig. – mindjárt elsírom magam – Kitartó lány vagy, én már nem is tudom hol lennék, ha a te életedet élem. Ne értsd félre, hogy segíteni akarok. Nem arra vagyok kíváncsi, mi a van kórházi ruha alatt. Hisz kívülről is látszik, hogy nagyon sexi vagy. Nem is célom kihasználni téged, nem érdemled, És mint már mondtam, nem akarlak megbántani.

- Ugye nem haragszol, ha most megölellek? – Rám mosolyog és megölel.

- Örülnék neki. – súgja a fülembe.

Erősen magához szorított, éreztem, hogy nem akar elengedni. Hogy félt engem és aggódik értem. Tudtam, hogy ebből több lesz, mint barátság. Valahol mélyen éreztem. Éreztem az illatát, a kezét a testemen, a fejem a mellkasán. Hallottam a szívverését. Hevesen vert. De nem szóltam. Csak hallgattam. S bíztam abba, hogy soha nem enged el. Hogy nem hagy itt. Hogy nem maradok egyedül. Még mindig erősen magához szorított. Majd éreztem, hogy rám néz, felnéztem rá. Újra elmerültem a naptól csillogó barna szemeibe. És amikor pislogni akartam történt valami. Valamit éreztem. Közel a számhoz. Valami másat. Valami olyat, ami szívből jött.