Sulis szerelem

Kornél........

31.rész

........amikor hirtelen elkezdtem csuklani. Álmomba csuklani, hallott már valaki ilyet? Felébredtem, Kornél is mellettem. Egymásra néztünk és nevetni kezdtünk. Felültünk az ágyon.

- Mi ez Emma? – nevetünk mindketten. Ahogy mosolyog istenem, de szexi, elolvadok.

- Valaki nagyon emlegethet. – válaszolom és nevetünk tovább.

Aztán abba maradt a nevetés, mélyen egymás szemébe néztünk. Láttuk mit mond a másik, pedig azt hallani szokás. De, amikor mélyen a szívébe láttam, lassan lehunytam a szemem. Aztán csak éreztem, ahogy az ajkaink összeérnek. Lassan a hajamhoz nyúló kezét érezve, valami ismeretlen bizsergés öntött el. Egy újabb ismeretlen dolog, amit nem ismerek. Ajkaink összeértek, kezeink egymásba fonódtak. Lassan elkezdett az ülőhelyzetemből lefektetni. Én hagytam, ezt is, mint minden mást. Csak élveztem azt, ami történik. És éreztem nem rossz, amit tesz. Amikor kinyitottam a két szemem, a két kék szemére nyithattam. Az a látvány, eszméletlen csodálatos volt. Két kezemmel az arcát fogtam, és nem engedtem el. Ő pedig kerek szemekkel mosolygott rám. De ott volt bennem Szabi, akit el kell felejtenem. Menni fog, mert akarom. A gondolatomból újra kizökkentett egy újabb édes csókjával. És újra rá koncentráltam. Mi lett volna, ha nem jönnek be? Soha nem érezhettem volna ezt. Ezt az új és váratlan érzést. újra belemerültünk a köztünk kialakuló forró helyzetbe, csak hogy Szabi benyitott. Látott minket. Kornéllal össze néztünk és tűz pirosok lettünk. De Szabi nem egyedül volt. Emesével volt. Szabi háttal jött. Emese a karjaiban? Én ezt nem értem. Teljesen lesokkolódtam. Tűz piros helyett a színem hirtelen fal fehér lett. Nem tudtam mit tegyek. Kornél rá nézett, mit reagálok rá. Látta azt a szememben, amit érzek. Nem szóltunk semmit. Lassan egy könnycsepp folyt végig az arcomon. A fal fehér arcomon. Kezem Kornél kezében. Reszketni kezdett. Ő csak simán megszorította, hogy érezzem, ő velem van és mellettem. Amikor Emese kinyitott a szemét abbahagyta, amit Szabival műveltek, és Szabi hátra fordult. Meglátott engem. Ledöbbent. Pedig tudhatta volna, hogy ott vagyok bent. Rá néztem Kornélra. Láttam, hogy minket figyel. Megcsókoltam Kornélt. Könnyeim egymást követték az arcomon. Elindultam kifelé. Megálltam előttük. Rájuk néztem, hogy nézzenek meg. Lássák mit tettek velem. Kinyitottam az ajtót és kirohantam. Kornél azonnal utánam rohant. Ahogy Szabi is, de ő már hiába.

- Emma várj! – kiált utánam Kornél. Visszafordultam, láttam, ahogy Szabi fut utána.

- NEM, amíg látom, hogy jön utánam, addig nem. – Kornél megállt, visszafordult és Szabi felé vette az irányt.

Amikor visszanéztem, már csak azt láttam, hogy Kornél a földön fekszik. Rohantam vissza, ahogy tudtam, a könnyeim már nem csak követték egymást, hanem úgy isten igazán fájtak is. A rémület, hogy Kornélnak baja lett valamiféle stresszt váltott ki belőlem. Futotta, rohantam ordítva.

- Kornél! – és csak rohantam vissza hozzá. De ő nem eszmélt arra, hogy neki kiáltok..........