Ohh jajj!

87 7 0
                                    

22.rész

.......amikor megláttam Szabit tiszta sárosan. Amikor megismert futni kezdett felénk.

- Ő a pasid? – érdeklődik Kornél.

- Nem tudom, érdekes dolog van köztünk, bár most késsé haragszom rá. És meg is akarom beszélni, hogy ....

- Értem. – Vág közbe Kornél, miközben lesütöm szemem.

- És neked van barátnőd?

- Nincs – Válaszol egyszerűen. – De nem is akarok, főleg nem olyat, aki mást szeret.

- Értem.

Közben Szabi lelassított. Nem értette mit keresek egy másik fiú karjaiban. Én pedig akarva akaratlanul elkiáltottam magam:

- Szabi! – Közben kifogytam a szuszból. Ezt pedig ő is látta és újra megindult felém futni.

- Emma jól vagy? Mi történt? – Lihegve kérdezi és ölel meg. Én pedig Kornélra nézve vissza öleltem. Biccentett és elment.

- Igen jól vagyok, csak kicsit megszédültem és Kornél visszakísért. De te veled mi történt? mi volt? Sikerült?

- Gyere azonnal lepihensz!

- Szabi! Kérdeztem.

- Igen sikerült. Máté keresd meg Emesét és gyertek a házba ott mesélünk. - osztja ki a parancsot.

Máté bólint és el is tűnt a virradó hajnalban. Mi pedig tovább mentünk a ház felé. Szabi átkarolva kísért, nehogy összeessek. Pedig én már nagyon is jól voltam. De nem mondtam semmit. Hagytam, hogy törődjön velem. Amikor oda értünk a kis házhoz bementünk és leültetett az ágyra.

- Emma, mi történt?

- Semmi, csak túl izgultam a dolgot.

- Figyelj ennek az egésznek, ha hozzám van köze akkor felesleges. – mondja egyszerűen, miközben engem egyetlenegy kérdés foglalkoztat.

- Szabi, meg kell beszélnünk valamit.

- Igen. Tudom.

- Remek. Én nem tudom mi van benned, de tudom, hogy bennem mi van.

- Én sem tudom mi van bennem. De én nem akarlak megbántani.

- Pedig már sikerült.....

- Ne haragudj, de tényleg nem akarom. 

- Akkor hagyj békén, miért törsz össze mindig?

- De én nem akarlak! – kiáltja el magát, s könnyek szöknek a szemébe. – Csak hasonlítasz valakire a múltamból, aki fontos volt nekem.........És rá emlékeztetsz.......

- Szóval ezért törsz össze? Hát köszönöm, ebből én nem kérek! – És újra sírni kezdtem.  Megint. Miatta.

- Pihenj le! – parancsol rám.

- Ne mond meg mit tegyek! Hagy békén, menj ki, nem akarlak látni, akár mennyire is fáj a hiányod. – Egyre több könny folyik végig az arcomon és neki is. De nem bírtam tovább.

- Nem hagylak itt ilyen állapotban. – válaszol lesütött szemekkel.

- Tűnj el! ...........

Sulis szerelemWhere stories live. Discover now