Sulis szerelem

Kitört vulkán.....

27. rész

Miután összeszedtem az összes gondolatom és erőt vettem magamon, visszamentem a tábornak az élettel telibb részére. Valahogy nehezemre esett ott lenni. Ott lenni s tudni, hogy valahol ő is ott van. Valami miatt nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy ott legyek, nem tudtam oda koncentrálni. A ház felé vettem az irányt, bízva abban, hogy nem találom ott. Oda értem az ajtóhoz, óvatosan benyitottam és körbe tekintettem. Nemvolt ott senki. Bementem és leültem az ágyra. Kerestem valami botanikai könyveket az interneten, és tanulmányoztam egy kicsit, Mikor hirtelen benyit az egyik őrző

- Emma! 2 perced van! Indulunk!

- Máris......- és kapkodok.

Tehát irány a verseny, kezdődik. A többiek épp futottak felém és a már összegyűlt csapat felé. Kiáltották, hogy ők is jönnek, csak később csatlakoznak. A foci pálya felé vettük az irányt. Asztalok voltak kitéve. vele szembe székek. Az asztalokon tabletek. A csapatok többi tagját a nézőtérre irányították. Minket néztek. Szabi is engem nézett. De én nem néztem. Kornél látta rajtam, hogy gáz van, de bólintottam felé, hogy minden oké, jobb is lett volna, ha ez a valóságban is így van, nem csak megjátszom. A feladat egyértelmű volt, fel kellet ismerni a megadott növényt, de mire jöttek a többiek?

- Kedves versenyzők! – fordul felénk a fő szervező – Ti versenyeztek, a többiek pedig figyelemmel kísérik a versenyt. Az nyer, aki a legtöbb növényt találja el. Viszont aki a legkevesebbet az veszít. Sok sikert!

A verseny nem volt nehéz, minden növényt ismertem, így nem volt kérdéses, hogy nem jutunk tovább. De sajnos a világos zöld csapattól búcsúznunk kellett, mindössze 1 növényt ismertek fel a 100-ból. Én pedig bekerültem a top 3-ba. Másodikként végeztem 73 felismert növénnyel. De hiába a megnyert verseny, ha a szívem zakatol, és fáj. A verseny után is próbáltam kerülni Szabit, de nem sikerült.

- Emma! Kérlek állj meg. – kiált utánam, miközben épp a házhoz sietek, de megálltam. Éreztem, hogy ezúttal, mint egy vulkán kitörök a semmiből.

- Csak állj ott, és nézd ahogy elégek, de semmi baj, mert élvezem, ahogy fáj. Csak állj ott, és hallgasd ahogy sírok, de semmi baj, mert szeretem, ahogy hazudsz nekem, szeretem ahogy hazudsz nekem. Nem tudom én se, hogy mi az igazság csak azt tudom, hogy mi az, amit érzek most éppen egy éles kés van a légcsövemben. Nem kapok levegőt, de még harcolok amíg harcolni tudok, amíg a rossz jónak tűnik olyan mintha repülnék. A szerelem felemel a részeg gyűlölettől. Mintha, festéket szipuznék és jobb, mint amennyire fáj, szenvedek. És mielőtt megfulladnék te újjáélesztesz. Kibaszottul gyűlölsz engem, és én ezt szeretem? -Kérdést hagyva a végén, már-már könnyekkel teli arcomon.

- Nem. Fordítva! Engem mindenki gyűlöl....... – Vágja rá hirtelen.

- Nehéz szeretni azt, aki magát se szereti. Ha valakit nagyon szeretsz akkor lélegezni is alig tudsz. És most rohadtul szarul esik az, hogy nem szeretsz. Megesküdtél, hogy soha nem bántasz. Soha nem okozol fájdalmat és most egymás szemébe nézünk és kihányom a mérget. Nem engedem még egyszer....

- Kérlek gyere vissza! Nem te vagy a hibás, hanem én. Nem kellett volna ott hagynom téged, nem kellett volna összetörnem téged. Ha a vulkánt tornádó éri csak annyit tudok, hogy nagyon szeretlek! Gyere vissza gyere be hozzám! Érezned kell a hangomban, hogy őszinte vagyok veled. Mondtam, hogy minden az én hibám! Nézz mélyen a szemembe, ha legközelebb ideges leszek az öklömmel a falba ütök legközelebb, de nem lesz legközelebb.
Bocsánatodat kérem még akkor is, ha tudom, hogy hazudok. Belefáradtam már a játékokba. Csak vissza akarlak kapni! Tudom, hogy hazug vagyok, és ha még egyszer megpróbálnálak elhagyni, akkor lekötsz majd az ágyra és felgyújtod rám a kibaszott házat!

- Nem kellett volna ott hagynod, pontosan. De itt a vége, el kell engednelek, muszáj lesz, másképp megőrülök. És nem megyek vissza hozzád.

- Miért nem? – vonja meg a vállát.

- Azért, hogy még egyszer összetörj?...........